|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Szüreteltünk három napot,
amennyit az eső hagyott.
Leszedtük a megmaradt
termést, ami el nem rothadt. |
|
 V
Megköszönöm szereteted
nem feledted el nevemet
már sok év szállt el felettem
mindegyikkel öregebb lettem |
|
 Gy.
Fognám a két kezét,
de csak a csend hajol meg bennem,
tágítanám a tért,
ölelve Őt a mindenségben. |
|
 Gy.
Szólít a fény:
ha szabad vagy, repülj felém!
Ne légy szerény!
Borítsd ránk védő szárnyadat! |
|
 Gy.
De tart még a vénasszonyok nyara
Az őszi napsütés a sarat felszárítja
Kedvező lesz az idő a szántásra
A vidám, táncos szüreti mulatságra. |
|
 Gy.
Miért ragadt el
a konok halál!?
Hiányoztál... |
|
 Gy.
Fáj a torkom,
Alig van hangom,
De meg kell oldanom,
Hogy ott legalább ne legyen Bennem fájdalom, |
|
 Gy.
Hogy megszólítsalak,
Oly nehéz írni érthetően
Ne érje csorba
Míg hozzád átér sorba
Tőlem érezhetően. |
|
 H
Még itt állok az ősz-kikezdte réten,
hallgatom, amint az idő söpröget,
rendezi sorát, az igazi létet,
és kihúzza a sok rozsdás vasszöget. |
|
 H
Égő gyertyám a múlt leplébe belekapott,
imbolyogva, égetve mindent megbolygatott,
viaszteste lassú léptekkel cseppfolyósodott,
lánggal együtt sistereve, félve remegett,
|
|
 H
Haragvódik a Teremtő,
ítéletidőt teremt ő,
olaj fojtja óceánját,...
újra ácsolják a bárkát, |
|
 H
Eresz felett veréb cserfel,
begye tele eledellel,
Fészkéből szól: kicsi-csirip,
éhes vagyok, kérek kicsit,
|
|
 V
Az évszak csodás szépsége,
hulló levél az elmúlás jelképe.
Megfakult, rőt színvarázs,
őszi széllel tovaszáll. |
|
 V
Ami fent az lent, - mondta Triszmegisztosz,
a végtelen univerzumot uralja a káosz.
Itt lenn a Földön most ugyanezt látod,
bár a Teremtő álmodott egy jobb világot. |
|
 V
Gyászként vert ki az üresség egy fekete sálat,
a csillagokkal együtt, mikor az alkony kínlódva kialudt.
Különös módon rohamozott meg mindent az éj,
a Hold sárgás fénye ... a klór-sárga fénye világít. |
|
 V
Szeptemberi partokon
Az elmúlás vén rokon.
|
|
 V
Szülővárosomba vitt az út
beleveszni házak dzsungelébe,
megmutatni, mit bárki más is tud,
a könyveim, versekkel tele. |
|
 V
A színpadon egyszer függöny lebbent
s megjelent, a kedves Pierrot nekem.
Úgy éreztem csak nekem játszik,
sír és nevet, akár pirkadatig. |
|
 V
Mostanában megint sokat gondolok a múltra
kiszánt agyam lerágott és betemetett csontot -
akaratlan történik, ám ráncosabb lesz homlok
barázdák közt biceg e Rém, ájultból ocsúdva. |
|
 V
Suhintott friss lehelettel a reggel,
párát szitált a lég, szenvedte a Napot.
Gyengefényű, sompolygós meleggel
karolt a nyár, ám ereje alább hagyott. |
|
 V
Gaztól, gyomtól, ha beérnek,
Mindenki óvakodik. |
|
 V
Öröm vagy bánat a lélek pecsétjén
nem állhat, - Vers kell, amiben elég!
Egy vers a lélek hosszán - menedék.
Gyógyír, mint fűben - fában van elég! |
|
 V
Kis unokám játszótársa,
örömmel viszi az óvodába.
Óvónéni nézi, csak nézi…
- Mily’ állat ez? - azt kérdi. |
|
 Gy.
Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat,
Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava…
A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat, |
|
 Gy.
Csak egyedül ázok,
kinn a temetőben,
talpig feketében. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
