|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
A citromhéja sárgasága
megfakult mostanára
ám, a kuvik orvosolja
ha, a bagoly ráhagyja. |
|
 M
Jégből, saját kézzel faragott padunk van, a lövészárokba,
De beleülni olyan, mintha benne ülnél katasztrófába!
Most, nem tudom, mióta, csak ülök és várok!
Most, nem tudom, mióta, imákat kántálok! |
|
 M
Nézlek, nézlek halvány őszi virágok
S hull a könyem, édes könyem reálok . .. |
|
 M
A temető tartománya,
Az az árva bus hazája,
Ott áll egy sir, benne egy váz,
Az neki a szülői ház.
|
|
 M
Láttam, és azóta
Élnék bár vakon;
Mindegy, merre nézek,
Csak őt láthatom; |
|
 M
Itt a Don-kanyarban, nem szól igazi harang… elmémben csendesen csak megkondul,
Otthon a kis falumban, a templomba vasárnap, sok lélek nélkülem elindul….
Szinte látom, ahogy gyűlnek a népek misére várva templom előtt,
Közben esik a hó, be is lepi be a templomkertet és a tetőt. |
|
 H
Különféle fogadalmak
újév napján megszokottak.
Kijelölünk terveket, célokat,
többnyire meghiúsulnak. |
|
 H
Idefelé, a homokunkkal támasztottuk az ablakot,
Közben beszélgettünk, hogy ki és mit akarna, milyen harcot…
Érdekes, azt senki nem vetette föl, ezt, ki éli túl,
Semmit nem látva, csak néztük a tájat, nagyon botorul. |
|
 M
A másikat én szolgáltam,mint bálványt imádtam,
mindent amit kért megtettem érte,
ő volt az életem,szerelmem mindenem.
|
|
 M
Ráhull, mint égi üzenet,
Hirdetve sírhelyednél,
Hogy Isten megbocsát neked,
Mert igazán szerettél! |
|
 M
Hósubát öltött a háztető,
s vakított a mindent elfedő,
toll-puha, gyolcsfehér égi kegy.
Ünneplőt öltött a bérc, a hegy,
|
|
 H
Karjaim közé zárhattam mindent,
Testemről lehull a sok bilincs.
A valóság tükre most álomba billent,
Gondolataimban már semmi nincs. |
|
 H
Esztendő értékelő, rigmusos
kényeztető.
Legyen boldog minden napod
könnyeidet ne pazarold. |
|
 H
Nem jó egy olyan férfinak,
mint én,
ha túl keveset mondasz… |
|
 M
Fullasztó csók kéne, Enikő,
Ne bánj el velem, keserv van bő!
Messzibe elnéznénk,
Szembe elmerülnénk… |
|
 M
Isten!
Szó kell-e néked: hogy érts? Messzehangzó?
Kiáltó ének, felzúgó harangszó?
S ruhamegszakgatás és térdreomlás: |
|
 H
A múltam messzire költözött,
de őrzöm ünnepi perceit;
a lelkem selyembe öltözött,
s létembe reménylő fény szökött, |
|
 M
Ha az ember tud szeretni,
legjobban magát szereti.
Többségük a családját is,
barátokat kollégákat, |
|
 M
Mi volna szivem, ha virágszerelmed
Rá nem simulna jégrózsák gyanánt ?
Homályos ablak, melyen át az élet
Örömtelen, bús téli képe bánt. |
|
 M
a nedű pihenése, alvása álomnak van teremtve,
megpihent vére szent jeleket őriz,
tartalma mindig engem elkábít
és semmire emlékezni nem fogok, |
|
 M
Ha köszöntél volna, Bettina,
Kisebb lenne lelkem fájdalma.
De, csak úgy eltűnni…
Mint keresztbe tenni. |
|
 M
A szíved sajnos már nem dobog
Nem érezhetem többé,
Az emlékeimben mindig velem leszel
Én szeretni foglak örökké. |
|
Januárt ír a naptár
Január Janusz isten hónapja,
Hideg téli évszak kapta
nevét, érdemtelenül, |
|
 M
Hattyútestet öltött csellel,
tudván, Léda, minden reggel
fürdőt vesz a langyos tóban,
vérpezsdítő asszonypózban. |
|
 M
Szólít a rozmaring, a szarkaláb,
A rezeda, százszorszép s kankalin,
De telhetetlen vágyam messze jár,
Csodás szirmok színes virágain.
|
|
|
|
Ma 2025. május 22. csütörtök,
Júlia, Rita napja van.
Holnap Dezső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
