|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Nem búcsúztál el,
Mielőtt örökre lecsuktad a szemedet
Nem öleltél át,
Hogy kimondhasd, hogy szeretlek. |
|
 Gy.
A fák lombja összehajol,
suttognak a levelek.
Szél hárfáján halál dalol,
siratja az életet. |
|
 Gy.
itt vagy a szobában
mintha teles-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna. |
|
 V
Gurul a gondolat,
számból potyognak a szavak.
megesik néha, hogy nem azt mondom,
amit épp akarok. |
|
 Gy.
Fiatal voltam
bele szólhattam
s megöregedtem
s szavam számít. |
|
 Gy.
Ha majd pennám szárazon
Sercegve, csak karcolja papírt…
Ezt már többszőr nem! |
|
 Gy.
a konyhában
ides
apróra vagdalja a szavakat,
vacsora gondolatokkal és félelmekkel |
|
 Gy.
Miután leráztam magamrol a port,
Visszanézve az út hosszú volt.
Néha azt gondoltam sosem lesz vége,.
Sokszor botlottam meg az út göröngyébe. |
|
 Gy.
Száj! melyet mindig egy rubinál elvárnál,
Száj! melyet a szépség forrásvízébe márthat:
Száj! Ó a Korallszáj, az egyetlen varázslat,
Száj! mely tőlem egy bíboros csókot elvárhat ! |
|
 Gy.
Falon, árnyékom le-föl, jobbra-balra ugrál, kisebb és nagyobb is vagyok,
Mert izgek-mozgok… erre megaktiválnak a legnagyszerűbb gondolatok.
Szerencsére ezekben nincsen hiány, kezemben a pennával, alkotok. |
|
 Gy.
Harang kondulhat búcsúzóra,
tovább már szenvednem sem kell,
megáll az óra mutatója,
lehull az utolsó perc, |
|
 H
Az Isten nagyon szeret Téged,
mert egy könnycseppje vagy,
fájdalmának egy égő cseppje
keresztjét örökre hordozod ! |
|
 Gy.
már nincs hó acéltalpú sívó telek
vérpad a rejtek félkarú fák alatt
halál lopakszik illik a néphez
nem terít szelíd termést a nyár |
|
 Gy.
Gyér lomb közt szél susog egyre,
S hozzám a tölgyfa így szól:
Lovas, te balga, mit vársz még
Balga kis álmaidtól?
|
|
 Gy.
Támolygva
tolongnak
a hídon
vakok |
|
 Gy.
Szokott lenni télen hófúvás és ebből jeges hóakadály,
Mikor is a vonatunk elakad, így marad a ködös homály…
Van itt még, jó nagy, nyitott, töredezett és szeles peron,
Ott kell várni, felszállni és már fent vagyunk vonatunkon. |
|
 Gy.
Adjon Isten jó napot, jó munkát
Vetőmagnak kalászba borultát, —
Gazdag nyarát mosolygó tavasznak, —
Jó aratást a magyar parasztnak! |
|
 Gy.
A köd, a pirkadati napfénytől rózsaszínnek látszott,
A napfény velem fúzióba lépett, arcomon látszott…
A köd, a pirkadati napfénytől rózsaszínnek látszott. |
|
 Gy.
Az élőlények
mezítelenül születnek,
az állatok toll vagy szőr ruhát növesztenek,
az emberek maguknak maguk készítenek. |
|
 Gy.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen. |
|
 Gy.
Életük titkos vágyakozása.
beteljesülés a mesevárba.
öntudat király az uralkodó,
Hit királyné vele imádkozó. |
|
 Gy.
Szeretsz-e?
Vagy utálsz-e?
Egyáltalán, hol vagy?
Nem tudom, ki vagy? |
|
 Gy.
A szép szavak hulló levelek,
Selyemeső, mely este simogat majd minket,
Amikor az üres utca túloldalán, reszkető hangon egy hegedű
Az égő vágyak óhajával megfürdeti lelkünket, |
|
 Gy.
Nem megy, s a szitáló ködben lassan
Az ég felé tárom mindkét karom
Utánuk nézve lassan belémhasad
Hogy eltüntem én is,mint létfogalom |
|
 H
Szerettem volna valamire menni,
a sok ember között,sikeres lenni.
Nem a büszkeség hajtott,csak a
tudat,hogy bennem is van akarat. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
