|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Bágyatag ősz még ép foga vacog,
ásítozik, rozsdás feje sajog.
Hebehurgya a szél, mert zúg, süvít,
villám csattog, derűs felhőt dühít. |
|
 Gy.
Minden áldott nap, ha megjön az este… Hold, sötétben járőrködni indul,
Ez segít az éjszakai magány-sétáimon, hogy a reggel jól indul…
Minden áldott nap, ha megjön az este… Hold, sötétben járőrködni indul.
|
|
 H
Hullanak a levelek,
Könnyezik a természet.
Siratja a forró nyarat,
Az elszaladt szép napokat |
|
 H
Az ősz már teljesen levetkezett,
lomha, bánatába temetkezett.
Lassan bandukol, sír-rí, susmusol,
hézagos foga között duruzsol. |
|
 Gy.
Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad. |
|
 Gy.
Csak papolnak a rosszak, a hiba bennem van, legyek jó,
Mert itt mindenki csak nagyon és csak gyűlöl engem.
Közben meg saját lelkük mentésére előbbre való, |
|
 H
Régóta kereslek, régóta várlak,
magam mögé gyűrtem az időt,
hogy találkozzam veled
a lét semmibe nyíló kapuja előtt |
|
 H
Groteszk nép mindent elkövet
takarja nem kivánt részeket.
Arcbőrök megnyújtva, mint
pergament szépen lapul az arcra. |
|
 Gy.
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. |
|
 Gy.
Az erdő, a mező most is csendes,
madárdaltól nyugalmas a fenyves.
Itt mindennapos az idill, béke,
jó lenne, ha sose érne véget! |
|
 Gy.
Büntetsz, átkozol, újjal rám mutatsz !
Szíved kín égeti, nem szabadulhatsz !
Kezem tiszta, arcod elé emelem,
Érintsd ajkaiddal, megérdemli azt
|
|
 Gy.
Lecsapott a járvány és Darwin szerint csak a legerősebbek maradnak életben.
Itt aztán volt életváltozás. Összezárva egy lakásba, kutya, gyerek, a párok.
Ilyen nem volt az életükben, nem tudtak ellenállni baj áradatnak, tettekben |
|
 Gy.
... végtelen éles-ívelt, szintgörbe redők labirintusa,
vászonruhán fogant, átitatott virágok születnek
álmosan, éjben ébrednek álmaikat álmodva a rejtekhelyek között,
kitapogatva ragacsos borzongással, a végtelen éjszakának lepedőjét. |
|
 H
Ködben vagyok,
Emlékezni tudok,
Akarok!
Nem papolok. |
|
 H
Csendes Holt-Tiszának jégsima vizébe,
Tisztán tükröződik a partok vidéke.
Pirosló fűzgalyak, hosszú sáslevelek,
Fehérfelhős kék ég, a csendes táj felett. |
|
 H
Te már pirkadsz? Hm... de milyen jó az ízed!
Nézd, aranylón csillan a Nap fejdísze!
Ám még bárgyú, bamba vagy őszi reggel,
a tájék szemét a ködtől tán peckelsz? |
|
 H
Ha szólnál, szólnék,
Ha kérnél, adnék,
Ha hívnál, mennék,
Ha sírnál, nagyon sírnék, |
|
 Gy.
Kaprics a kézben, csak nő az avar,
apó gereblyézik, kész lett hamar.
Gerjesztőt gyűjt, hisz jő a fagyos tél,
spór melegszik, ablakon süt a szél.
|
|
 Gy.
Néha úgy fáj az árva magány,
vágyik a szívem társa után,
dallal is hívná, mint a madár,
mégis oly társtalan elfut a nyár. |
|
 Gy.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét. |
|
 H
Gina hallgatott,
szemei beszéltek,
dédelgettek.
Akartam szólni, |
|
 Gy.
Csak a parkok, ligetek őszülnek,
a lágy napsugárnak is örülnek.
Aranyló, s rőt a lepergő levél,
te is hallod, hogy mily szépen zenél? |
|
 Gy.
Már egy napja vigasztalanul szemerkélt, az első, igazi őszi eső,
Tegnap este már előkerült a vastagabb, átmeneti kabát, esernyő...
Már egy napja vigasztalanul szemerkélt, az első, igazi őszi eső. |
|
 Gy.
Vérvörös, nappal, éjszaka,
a szerelmes fajok láza.
A nagy belső fának
levelei tragikusan valamit átadnak. |
|
 H
Sokszor jó lett volna, Danuta!
Ha Te nem csapódsz ide-oda.
Voltál is meg nem is,
Talán, csak azért is. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
