|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
V.
Látjuk a szomszédban: egy háborút és nagyon fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
Ó, Te fekete kos, a szarvad jó markolós, szemedben látszik... vágyódós!
Látom rajtad, hogy Te vagy a valaki, míg a nyolcmilliárd egy nagy senki.
Látszik a láthatatlanságodban, hogy gazda vagy... meg, hogy Harpagon vagy! |
|
V.
Tárlaton sincs oly nagy
Tömeg – én úgy vélem,
Mint ’mi a Feltámadáson -
Oly Teljes – Részt Vétel -
|
|
V.
Lement a nap már rég
egy halovány sugár még
nem akar tovatűnni
csak egy percet még maradni |
|
V.
Romlik az emberek világa, de az igazságba emberek bele rokkanna’.
Ma már az igazság utáni időben vagyunk… ez pedig ember ellenes már.
Igazság már nincs, hazugság bőséges… ez terjed s ez ember ellenes.
Igazság már nincs, hazugság bőséges… ez nem szolgálja jót! Ne csettints! |
|
V.
A zajban mélyet lélegzem, a lelkekben a gondolat befagy,
halk szavak zúgnak, tudom: rohanok a vesztembe.
Mégis féltem az életem, mert testem árulkodik minden mozdulatról,
s érzem, egyre távolabb járok a valóságtól, a csendes menedéktől. |
|
V.
A fájdalom ami belülről éget, megfertőzte a lelkemet
Nem vágyok én jóra, s szépre, csak múljon el az érzelem.
Múljon el az érzelem, mint a hideg telek hosszú sora.
Múljon el, s értsem meg végre: az élet nem ilyen mostoha. |
|
V.
Valami tűnt arany köd lebeg,
valami szép, fényes lángolás,
távolból még hallani valamit,
valami ködös fényragyogást. |
|
V.
Megírom ismét…
A minap… midőn újra láthattalak…
bár szemedbe nem néztem,
mégsem áltathatlak… |
|
V.
Jó vagy, megkörnyékezlek Tilda!
Kérlek engedd, ez lelkem vágya!
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
|
|
V.
A források folyókba vonulnak,
A folyók a tengerbe ömlenek.
Tiszta, láthatatlan széles övek,
Nincs semmi kínos az értelemben, |
|
V.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom,
Sokszor bánatomban nem érvényesül a torkom… bánatom, ha néma lelkembe folytom.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom… |
|
V.
Tavaszt várom, a Balaton vizét kémlelem.
még apró jégdarabok úsznak a felszínen.
Hullámzástól összeütődnek, csilingelnek,
mintha tündérek játszanának, nevetnének. |
|
V.
Amikor meghalok, szerelmem,
Ne énekelj nekem, beteges, fékezhetetlen viselkedésemről .
S ne ültess virágot a fejemhez,
Még egy árnyas fenyőfát se, kérlek, mert semmi nem kell emlékeztesse életemet |
|
V.
Koronázásunk után
Luxus vidulnunk -
Mi Mind Egyként Paraszti
Létből indulunk - |
|
V.
A lelked nem utca,
hol idegenek végigsietnek,
fél árnyékot ejtve rád,
s már feledik is, |
|
V.
Én voltam a fény, te voltál a lángom,
most néma a színpad, s jéghideg az álmom.
Minden dallam egy könnycsepp, mi a porba hull,
s a csendben a neved hívásként elvonul. |
|
V.
Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek,
Uram add, hogy… valahogy háborút lezárják, békét kiépítsenek…
Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek. |
|
V.
Szavaid bennem élnek csendben,
lelkem mélyén, meleg fényben.
Nem engedem őket még el,
most ölelem a szívemmel.
|
|
V.
Szerelemmel szívemben születtem,
Láttam, cudar egy világba kerültem…
Pedig szerelemmel a szívemben születtem. |
|
V.
Huh! Már majd’ itt van,
Közelg’ a Valentin nap!
Kérdés, Te hol vagy? |
|
V.
Nekem hiányzol Kornélia,
Lehetnél bennem… lelkem párja.
Tíz évet lehúztunk,
Ez bizony a múltunk… |
|
V.
A Halál lehetőség
Holtnak – s barátjának -
Ne kelljen feltűnni – csak
Istennek magának -
|
|
V.
Állok, nézem az eget derűjében,
Szomorú tekintetem bolyongó,
A napot is nézem: fénnyel teli
Ő, melengeti a világot a vándorló. |
|
V.
Mit nekem egy Kínpad -
Lélektestem – Szabad -
Mely Bátrabb, bár haló
Csonttestemhez tapad - |
|
V.
Rozsda és arany csordogál az égből,
vágynak szőnyege az elhagyatott utakon,
a késő ősz halotti leple,
szomorúságból és véres levelekből hosszú halom. |
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
