|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 H
Néha visszajön egy időre az ősz,
megfésül, és derűsen megcirógat...
De nézd, búcsúzik! Most azonban végleg,
ám még dalra fakasztja a rigókat. |
|
 H
A magyar Alföld legszebb délibábja
Te vagy, szülötte városom, Szeged,
De nem csalóka nyári fény varázsa,
Hanem valóság bús puszták felett. |
|
 H
Az ősz nem viccelt, heveskedve támadott, bele is adott minden komolyságot.
Már sárguló kárisokkal pöttyentgette a leveleket… nem az örökzöldeket.
Persze délutánomként a nyár még jól pofon vágta az őszt a lugasba… |
|
 H
A legjobb hónap a december,
ma reggel jókedvvel keltem fel,
hatalmas pelyhekben hull a hó,
odakinn befagyott már a tó. |
|
 H
Szülőfalumba visszahúz a szívem,
megannyi év homályosítja el
a régi képeket, miken mesésen
gyerekkorom világa átölel. |
|
 H
November van, megjött újra,
gólya szállt el hosszú útra.
Víg ősz tarka ruhát öltött,
a bálban édes bort töltött. |
|
 H
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
minden pillanatban gondolt ő reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
félre tolt az útból, s elé ő feküdt. |
|
 H
Alant a part, napsütötte part,
Hol a föveny só-szagú;
Hol dagály szalad fényes ég alatt,
S a hullám csillám-tarajú. |
|
 H
Mától már csípős a hideg, megérkezik a tél…
Télikabát dukál, három nap és megéljük… tél.
Mától már csípős a hideg, megérkezik a tél… |
|
 H
Az őszi szél színes levelet kerget,
rozsdabarna avarszőnyeg
léptem alatt zizzen.
Letört gallyak mohába sírt álma, |
|
 H
November van, tél közeleg,
avar ropog, így szeretem.
Tar teraszom árván búsul,
kikeletre majd megújul! |
|
 H
Sötét folyóm világos oldalán
vagyok ma még, de ez nem érdem,
nem oly sokára átevez talán
ladikra ülve balga létem |
|
 H
Mennyből az angyal menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok. |
|
 H
Igaz nem ismertünk, de nagyon fiatal voltál,
a hírt a gyüliben tudtam meg, s az ima meghitté vált.
Mindenki imádkozott egymás felé fordúlva,
hogy az Úr fogadjon be, az Örök országába! |
|
 H
Nagyon szép! Ég a lila adventi gyertya,
Ez, az idén… igazi örömöm mára. |
|
 H
Furcsák vagyunk mi emberek,
Összetételünk zavaros egyveleg.
Külömséget cask úgy tudjuk meg,
Ha megismerjük másik felünket. |
|
 H
Tiltott az ősz
web lapját bezárta
hiába bökök rá
az fb oldalára |
|
 H
Bolond világom egyre csak rohanva
közelg a végzetébe oktalan,
miként a csorda végtelennyi barma,
ha főkolomposa drogozva van. |
|
 H
Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia,
Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia…
Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan,
Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan? |
|
 H
Tocsog a tócsa, tocsogok én,
tocsog a lábam a közepén,
a nyári napfény reám ragyog,
a tocsogástól boldog vagyok. |
|
 H
Volt idő, mikor sajogtam érted,
mára csendesült a vágy utánad,
néha még a lelkem arra ébred,
átkarolja mindenét a bánat. |
|
 H
Mint a kutya silány házában,
legeslegutolsó a családban,
kiverten és sárral dobáltan,
és mégis híven és bátran |
|
 Gy.
Tavasz – az az erdő,
Nyár – a hűs habok,
Ősz – a hegyek lánca,
Tél – az én vagyok! |
|
 Gy.
Felébredt estére egy régi álmom,
Jó lenne, éjjel lenne ez az álmom…
Felébredt estére egy régi álmom. |
|
 H
Magam vagyok, csupán a némaság ölelget,
a csendje torkomat szorítja egyre csak,
kiáltanék, de mára messze jár a lényed,
nem ér a hangom el, dadogva bennszakad. |
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
