|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Bús a magyar,az volt mindég
Mióta elvették az örökségét.
Megváltoztatták az ősi hitét
Szokásaikat,mindenükét.
|
|
Ha elmész,fájni fog az emlék,
amikben boldoggá tettél.
Nézz vissza egy pillantra,
Könnyeimben evezhetsz vissza.
|
|
A tavasztól mindig megbolondulok!
Felemel, leejt, kidob, behúz, megbánt, visszanevet,
S mikor parttalan lesz a minden kontúr, és az egyensúly mi belső,
|
|
Volt egyszer egy leányzó,
Pesten lakott szegény.
Ártatlannak játszotta magát
a szerelmek mezején.
|
|
Új életem,nem lesz a régi,
megtanulok én is, felejteni !
azokat,kiket úgy szerettem,
úgy teszek ,sohasem ismertem!
|
|
Zord hidegben bandukol a gondolat,
néz fel az égre,vár szebb napokat.
Napsugár jelezte,tavasz nem messze,
rügyek pattognak fáknak örömére.
|
|
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is.
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilatus lelke nem lesz nehezebb
És könnyebb tán ez istenverte föld,
|
|
Miért is szeretlek, álmodozó nő,
aki úgy rámtekeredik, mint füst, mint szőlő
mellkasom körül és a halántékaim körül,
mindig zsenge, mindig hullámzó? |
|
Úszik a víz a légben,
A halál leselkedik minden lépten.
Krokodilok,százféle kígyók,
Soha nem látott |
|
megszelídítem az unikornisokat
az elveszett négyzetben,
felteszem a gyűszűt középső újamra
és olvasok a tenyeredben.
|
|
Ha minden kivánságunk teljesülne,
Életünknek nem lenne sok értelme.
Vágyódás visz minket tova,megkapni,
|
|
Városszél… Ez rég neve!
Mérföldkő állt itt, a vén,
És most innen leshet le
Sötét lombú tölgy fele
|
|
Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek,
Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt,
|
|
Úgy mentem el ebből a világbol,
Hogy ne ébresszem fel az alvókat.
Kik álmodják a legszebb álmaikat.
Elsuhantam egy sötét éjjelen, mikor |
|
A kincs a szívben van, onnan el nem tűnik,
ki szereti az Urat, az soha meg nem szűnik!
Az élet országútján hatalmasat vándorol,
s szerelmét Istennek |
|
Éj végén, fölmosolyg a hajnal,
Bíbor köntösben szinte nyargal…
Éj végén, fölmosolyg a hajnal.
|
|
Késő délután van,naplemente
közeledik világ lecsendesedik.
Crow madarak keresik helyüket,
hol éjjelre megpihenjenek.
|
|
Hazám, ez itt – te vagy!
Szabad föld, drága, nagy,
Tiéd dalom;
Hol atyák sírja rég,
|
|
Ott künn lakik a Zene Istene.
Regöl nekünk ő egész éven át,
Mezőt lehel, s orgona-karzatát
A vén erdőknek zene zengi be.
|
|
Csalódást kelt minden emlék,
Mert szép volt a zöme,
Rájuk gyásszal úgy terülnék,
Mint múltam öltönye,
|
|
Bánthat az élet,
s kínozhat sors!
Mostoha lehet …
… hozzád e kor
|
|
Halványszinű rózsafelhők az égen
Kibújik a nap nagy merészen.
Madársereg csodálatos formában
repűlnek az ég minden irányában
|
|
Világokon hajóztam át,
hogy újra révbe érjek,
tekintetem ma úgy fon át,
akár a tűz, ha éget,
|
|
Kis hóvirág, hát itt vagy már?
A szép tavasz közelben jár?
Ki csalt a fényre így elő?
Ne higgy a napnak, csalfa ő!
|
|
Mily drágák a szívnek az ifjonti képek,
Ha látni kínálja az emlékezet!
A kert meg a rét, bokros erdőszegélyek,
És száz hely, mit sráckorom szerethetett!
|
|
|
|
Ma 2025. április 03. csütörtök,
Buda, Richárd napja van.
Holnap Izidor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
