|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Aranyat okád a lámpafény a fagyos éjszakába,
Vének meséje kúszik be a sűrű köd-homályba.
Tűz van a talpak alatt, a tánc vadul pörög,
A ritmus húsba vág, a padló beleremeg, feldübörög!
|
|
A költők a pokol kapujában születnek,
egyedül találják meg az utat a naphoz,
egyedül védik magukat sok szóval
és az erkölcsöt összefonják, a képzeletnek forró olvadásából.
Szeretik, mind a rothadt, mind a szépet egyformán.
Fölöttük - az ég, a nyomorúság magva,
szinte tökéletes zenét hallgatnak,
amelyben szívek és virágok kialszanak.
|
|
már a nyakunkon van…
Reménykedve, megnyíló szeretetünkkel higgyük...
A jó sorsunk, azért van, hogy karácsonykor higgyünk!
Legkésőbb karácsony reggel tájt, a szeretet minket öntsön el,
Karácsony ünnepén mi mást kívánhatunk? Minket is töltsön fel.
Én már nem is merek nagyokat álmodni,
Sokat csalódtam, igy tán ‘nem merek hinni.
Közeli karácsonyhoz a fenyőnket diszbe öltözettük,
Csodáljuk, tetszetős és bízzunk benne… nem baj ám, ha hiszünk!
Fenyőcskénk is láthatóan örül a szép, ünnepi ruhának,
Látható és mi is hisszük, hegy nem változik utált kacatnak…
Lesz még este egy remek éteksor,
Vacsorára illatos, klassz éteksor!
Én már nagyon vágyom, mert a holnap beteljesülése ezen álmomnak…
Sütik már a spájzban, polcon várnak, halak sem úsznak mán’ … ennyit álmomnak!
Emberek! Holnap reggel, mindenki legott szedje össze magát
És szeretettel töltse fel, a diszruhás kellemes illatát.
A szívekben sokszor csak lapuló a szeretet, de most tőrjön rá a világra!
Estefelé meg a gyertyákat meg a csillagszórót mutassuk, a kedves mának!
Vecsés, 2016. május 31. - Kustra Ferenc József
|
|
Golgotán
Lágy sellő zöld dombokon,
pálmákl lebegnek forró napon.
Fiatal lámy kecskéket legeltet,
mosolyogva kínál fissen fejt tejet.
Sós tenger illata száll légben,
napsugár terített szőnyeget elébem.
Virággal borított kicsi kápolnában,
simára csókolt kereszt egymagában.
Egyszercsak gondolatomban újra
felevenedett minden,évszázadok bűne
nyugszik ezen a szomorú környéken,
várva itéletet világ végével.
Hold fénye világít Kedro patak
vizében,millió csillag fenn az égen.
Áhitattal csodáltam ezt a vidéket,
hol előttem minden felevenedett !
Ágoston Tibor |
|
Egy őrült elmebeteg torz gondolata,
Hazugságokból font, húsba vágó csapda.
Gyógyításnak álcázva a játékod játszottad,
Bennem élted ki szadista hajlamod.
|
|
(Senrjú duó)
Milliók vágya,
Sok ezernyi gyertyaláng.
Díszes fenyőfa.
Hontalan... imát
Mormol, vágya létében.
Nincs karácsonyfa.
*
(Bokorrímes)
Lángoló elmével, kollektívos szeretetre vágyok,
Gondolataimat nem zavarják a reális álmok.
Agyam drótkerítése, hiába állja utamat,
Én le akarom győzni a saját, roncs futamomat.
*
(3 soros-zárttükrös)
Vannak halaim, amik nem folyóban, de hallében úsznak,
Így én nem is érzem magamat, elveszetten magányosnak.
Vannak halaim, amik nem folyóban, de hallében úsznak.
*
(senrjon)
Halak társaságában
Telnek a percek, órák... gyorsan!
Nagyon mernék már!
*
(3 soros-zárttükrös duó)
Voltam a piacon, vásároltam megnéztem ott sem volt hó,
Pedig a karácsony azzal nagyon igaz és akkor hahó...
Voltam a piacon, vásároltam megnéztem ott sem volt hó.
Ettem egy nagyot a halászlémből, mit én főztem Isten kegyelméből.
Meg volt a piacon vett diós-mákos bájglim, meg elmostam a fándlim!
Ettem egy nagyot a halászlémből, mit én főztem Isten kegyelméből.
*
(leoninus)
Az úton, meg a piacon mindenhol gyöngyfüzérek és karolgató emberek.
Én meg szerencsétlenül emlékszek szemedre... nincs mód szerető ölelésedre.
Pont kinéztem az ablakomon, megjött a szomszéd pár karolva benn az utcafronton.
Jézusom... levágtak egy ölelés-csókot, sugárzották boldogságot... valóságot!
*
(Bapeva)
Ünnep,
Karácsony,
Együttlétek,
Családtagokkal.
Jézus földre leszáll,
Ünnepel egész világ!
Sokaknak fénylik a szeme!
Lampion, fényfűzér fákon.
Advent gyertyák lassan leégtek.
Időzónákban máshol az ünnep...
Ajándékok fa alatt sorban állnak,
Agymástól a szívek kibontakoznak.
Jelenlévők, örömben bánatot felednek.
Jelenlevők, kicsik és nagyok ölelkeznek.
Vecsés, 2025. február 3. – Kustra Ferenc József
|
|
Keksz
Rendben
Készen van.
Nyitott zacskó szája,
Látom, van nekije darabosa
És az aljára leesett a morzsása!
Gyermeknek ez kell, azért könyörgött hevesen,
De kikapunk, mert mit együnk egy kis levesen?
Miért is kell neked keksz a főtt étel helyett?
Karácsonyeste, szerinted ezt enni lehet?
Kicsikém, tegyük el ezt a zacskót, jó lesz még... későbbre,
Vár minket a karácsonyfa és az asztal terítéke.
Csillagok ragyognak, hó sem esik és itt család,
Szeretettel ünnepeljünk… mi ne legyünk galád.
Ajándék,
Fa alatt,
Jószándék,
Fa alatt!
Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József
|
|
Az emberek engem hibáztatnak,
Mert fejlett, kifinomult éveimben még szerelmes vagyok!
Azt mondtad, hogy jöjjek a malomhoz
Este, hogy találkozzunk,
De a malomnál ismerőst láttam
És a hold segítségével bújócskázva elkerültem.
Tegnap is láttalak a malomhoz vezető ösvényen,
De féltem, hogy megállítsalak,
Mert szégyellem anyámtól
És tőled is szégyellem,
Bár tudom, hogy átkozol,
De átkod értéktelen.
Mindenkire mérges vagyok
És az is idegesít, hogy élek:
Elhagynálak, be bús lenne,
Szeretnélek és nem merek!
|
|
(HIQ duó)
December
Zord időben szép.
Hóréteg.
Szél süvít
És fújja havat!
Hóréteg.
*
(senrjon duó)
Jézuska hord hócsizmát?
Nagy hót várunk, ezért ildomos.
Vastag hóréteg.
Befűtünk vaskályhába,
Dideregve nézzük fenyőfát…
Vastag hóréteg.
*
(Tízszavas duó)
Sötétedéskor még járdán elsöpörjük… hó!
Vigyázunk Jézuskára, nehogy legyen elcsúszó.
Ki tudja mi van a szatyrában,
Nehogy összetörjön… nagyobb izgalmában.
*
(leoninus csokor)
Csak az unoka sereg izgul jobban, mit hoz Jézuska… mi széttörne, széthullna.
Pedig aztán vannak kívánságok, meglátjátok, ha ideér… ó, fiuk-lányok.
Bízzunk, hogy legalább szaloncukrot hoz, mert a kéne az akasztókhoz.
Én nem tudom, mit hoz nektek, én csak írtam, mik voltak ’kérő’ levelek.
Nekem is kéne… egy új kocsi, de őszintén mondom, nem mertem megírni.
Ti biztos kaptok grafit ceruzát, de nem tudom, hogy ahhoz a radírját…
Azt sem mertem megírni, hogy a kutyánk, nagy csontot kér… ő ragaszkodik hozzánk.
Kisunokák higgyétek, veletek izgulok, izgalmamban… halljátok? Sóhajtok.
*
(senrjon)
Fontos! Az asztalt körbe
Ülhessük. Szeretetben legyünk!
Biztos lesz ez-az…
Vecsés, 2024. december 17. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában…
|
|
Mennyire kívánom,
Hogy elkaphassam a rémálmaidat
Puszta kezeimmel
És elűzhessem őket
Messzire tőled.
Mennyire kívánom,
Hogy elűzzem a kétségeidet
És helyükre tegyem
Azokat a csodálatos gondolatokat,
Amiket rólad gondolok.
Mennyire kívánom,
Hogy megszabadítsalak minden megfosztástól,
Hogy végtelen mosolyt csaljak az arcodra,
Mert talán akkor meglátod,
Milyen szép vagy.
|
|
Hétköznapi pszichológia…
Karácsony van megint a szeretet ünnepe,
De sok ember úgy él, hogy erre nincsen lelke.
Modern ember, csak rosszul modernizálódik,
Sajnos az emberségtől egyre távolodik.
Vecsés, 2008. december 24. - Kustra Ferenc József
|
|
1. blokk
Gőzmozdony húzza Karácsonyt,
Kanyarban már látszik füstje,
Mint puha, fehér ígéret,
Visszahull a téli égbe.
Kerekek ütemén dobol,
A várakozás, a remény,
Egy régi-régi dalt dúdol,
A csöndes tél, jeges szelén.
Sínek közt apró csillanás,
Fagyott szikrák lágy zenéje,
Ez ünnepi halk kopogás,
A közelgő Ünnep lépte.
Megáll egy picit, kirakodik,
A füst elszáll, hull a tiszta hó...
Ajtó nyíl'... karácsony rakodik,
Belép és mindent átjár a jó.
És tudod, oly' hosszú útja volt,
De végül újra megérkezett.
Karácsony idehozza megint,
Álmot, örömöt, szeretetet.
2. blokk
Hallom tán’, gőzmozdony jő!
Sikítva csattognak kerekek…
Ünnep már közelg!?
Domb mögött látok mozdony füstöt.
Rénszarvas szabin’… nincs sehol hó!
Mozdony síneken…
Kattogás… ünnep léte?
Füstöt szél visz… Fehér hó csak…
Melegség ajtós!
Mozdony, pillanatra áll,
Kirakodik és csühög tovább!
Melegség ömlik.
Rénszarvas nem jöhetett,
Mert semerre sincs hó… szán alszik!
Rögvest ünnep lesz!
Siófok, 2025. december 13. – Vecsés, 2025. december 13. - Gránicz Éva - Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek. Az 1. -s blokkot én írtam, a 2. -t szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József. |
|
Hétköznapi pszichológia…
(szakversszakban)
Sokáig véltem, hogy vigyázunk emlékeinkre, de mára emlékeink vigyáznak ránk.
Akár rosszak, netán szépek, mind belénk épülnek, ami függ attól, hogy mi a szerepük,
Milyen szerepet töltöttek-töltenek be életünkben, úgy formát alakítanak ránk.
De
Ezzel együtt kell élni, főleg, ha több a jó és szép emlékünk... kell életsegítségük.
Bármilyenek az emlékek, ha jól kezeljük őket, ők is jobban tudnak vigyázni ránk
Vecsés, 2016. július 30. -Kustra Ferenc József.
|
|
A lélek ingása átok, ősi, fagyos,
Tudom, a végzet kőbe vésett jele ez.
Testem a célpont, csendben ébredező,
Míg a zajban feszült démonok kísértenek.
|
|
Elhagyatottan járom utamat, elhagyatott úton, minek pora csak szállón…
Kint negyven fok, harmincnyolc fokos kupéban ülök, ily’ hőségben nem is hőbörgők…
Csak nem értem, mitől miért porzik… kinézek, itt már sín nem lakozik…
Jesszus, lehet, hogy akkor már defektem is van… kérdem én rezignáltan…
Látom itt már nincsen egy már romos állomás sem… úti forgalom sem…
Érdekes, hiányom nincs, nem szeretnek… A közeliek oh, de lehetetlenek…
Olyan emberek közé lökött sors, hogy itt hiába nézem: szeretet nem bugyros…
Szoktam volt mondani; ’kire mit rótt a sors, azt kell élnie’… meg cipőt kefélni…
Látom még, már irányban vagyunk távoli pusztán, élet is jön még… nagyon lustán…
Vecsés, 2025. július 15. – Kustra Ferenc József- írtam: leoninusban, önéletrajzi írásként.
|
|
Hopp! Már el is múlt advent
Első vasárnapja. Egy gyertya.
Szeretetvárás…
Szívünkben csodavárás
Fénye, mély szeretettel lobog.
Szeretetvárás…
Rohanvást közeledik
Óhajtva várt isteni ünnep!
Szeretetvárás…
Vecsés, 2023. november 30. –Kustra Ferenc József- Íródott; a már publikált: „Advent megérkezik… l.” c. versem átiratként a nagy, karácsony várásban.
|
|
Mindenfelől föl... bánat és emberiségi bú tör föl…
Ember, beteges bánatba zuhan… rossz sors előzuhan.
A fronton hanyagságot előidéző… lövést hallott!
(Haiku)
Sűrű csend reped,
Rossz sors árnya lép elő.
Egy lövés dörren.
*
Bú emelkedik,
Emberiség zuhanás.
Lövés csendbe hull.
A bánatosnak szerelem épp’ nem jut, már nem idézi, már nem akut.
Vadászok nézik a varjak harcát, közben képzelik ennek másságát.
Sok fekete madár, mint ördög leple, emberi létnek enyészete!
(Hiaku)
Szerelem immár nincs,
Vadász néz varjukat némán.
Sötét már az égbolt.
*
Varjak közt nagy zaj van,
A szívekben néma vihar.
Nem jön már a holnap.
Az emberi fajt, sokszor számtalan kérdés roppantul vegzál… máskor…
Máskor a téves döntések rontják helyzetet, tévúton a lelkek…
Bármilyen vágyott a nap, még a halál is írat… misézik a pap.
(Senrjon)
A roppant ködös úton,
Kérdések rágják szívet, lelket.
Misézik a pap.
*
Sebekből kinő a hit,
Szív vezérel, nem a félelem.
Sarjad a remény.
Emberiség megváltozására lenne szükség… ó, ezen emberiség?
Tele a világ koholt vádakkal, meg persze rosszindulatú májakkal.
Kellő szükségek sincsenek érdemben kielégítve, harc meg ízibe…
(Kínai, csi-csüe versforma. 4×7 szótag. Rímképlet: a a x a)
Változni kell embernek,
Hazugság hull, mint pelyhek.
S a közöny mégis itt nyom,
Éhség, harc: mindez szívnek...
*
Kővé dermed... szívdobban,
Szél visít sárga porban.
Remény ül sápadt csendben,
Nap sír vértakaróban.
Éjjel látni ezüst csodát, Holdat meg a csillagokat, reggel elhullajtókat.
Hajnalban éled színesben nap, az még fényesebb, mindenki ébred… kesernyésebb.
Van, aki ekkor berúg, van, aki kirúg, van, aki belezúg… tehénke meg múg…
(Tíz szavas)
Éjjel ezüst Hold, csillag ragyog,
Hajnalban a szív fájva dobog.
*
Éj suttog, a csillag mesél,
Hajnal jön, minden másként él.
Vecsés, 2025. március 7. - Siófok, 2025. június 21. Kustra Ferenc József -Gránicz Éva- írtuk: kétszerzősnek, alloiostrofikus versformában.
|
|
Kedves Uram !
Kedves Uram ! Zavard el a csilingelőket,
Hozz egy kis áhitatot,szegény népünknek.
Ne engedd,hogy ez a gyönyörű ünnep,
Úgy nézzen ki, mintha árulnának Téged.
Pénz szaga van a karácsonyunknak !
Szivek helyett a szeretet csomagba van.
Eltévedtek az emberek,nem emlékeznek
Mi volt, az igazi karácsonyi szeretet !
Valamikor nagyon régen,elzavartad őket,
Az Úr napján is, szégyentelenül sefteltek.
Azóta sokat változott ez a bűnös világ,
Sodródunk a végtelenbe,amit senki se kivánt.
Uram ! Adj új irányt a tékozló emberiségnek,
Vezesd őket vissza a boldog szeretethez.
Mutasd meg a hitetleneknek,erősek vagyunk,
Az Isten igéje éltetni fogja népünk, és országunk !
Ágoston TIbor
|
|
(Senrjon duó)
Mosolyod, nem világít,
Közös lét vágya, csak elámít.
Mosolyod… fagyott.
Látom, lelked jéghideg,
Látom, tekinteted sem meleg.
Az is megfagyott.
*
(tíz szavas duó)
Visszaemlékszem én még, jó régre,
Kapcsolatunk már régen meghalt vicceire.
Emlékszem még, mennyi időt vesztegettem rád…
De, mindenbe beleszólt anyád…
*
(senrjú duó)
Lehetett volna
Nekünk akár másképpen?
Gondolom, hogy nem…
Veled akartam,
Hosszú életet élni.
Most meg szenvedek.
*
(HIQ duó)
Kitépni
Szívemből hogyan?
Emlékek…
Megmaradt
Emlékek élnek…
Megmaradt?
*
(septolet duó)
Rossz szemedbe nézni,
Magamat kell védni.
Tovább kell élni…
Szétnézni,
Misézni.
Mindent másképp,
Mindenképp.
*
Egy biztos…
Rajtam nem múlt… biztos.
Lelkem cakkos!
Előre megy idő,
Levegő…
Fojtó,
Elmúló…
Vecsés, 2024. október 29. -Kustra Ferenc József-
|
|
Elhagyott szivek !
Hold bevilágít fényes ablakon,
magadba fekszel az ágyadon,
nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd valaki szólna veled.
Érezné rég elhagyott szivedet,
karjaival átölelne,életre keltene
füledbe súgna becéző szavakat,
régen hallott,szép gondolatokat.
letörőlné csókjaival könnyeidet,
te vagy akiért élni érdemes !...
Elhagyott szivek,szenvedéstöl
megtört lelkek,kik arra születtek,
szeressenek,kitárják szivüket,
odaadják mindenüket, jó szóért,
régen érzett,boldog csókokért...
Későre jár,.hold sem világít már
elbújt,hogy nyugodtan aludjál,
unalmas éjszakák,egymás után,
remélve,egy nap,vissza nézel rá,
kinyílsz mint rózsa valakinek a
boldogságára !........
Ágoston Tibor
|
|
Hah! Meglepett egy nagy-méla érzés,
Hogy nem is fájna többé a sértés,
A seb, amit a sorsom rajtam ejtett,
Boldog az, aki mindent elfelejtett…
Most, nagyon erős vágy lopódzik a szívembe,
Ó, balzsamüdv kellene most már a szívemre,
Feledni kéne, minden elfeledni...
Majd örökre jó lenne, sírba lenni…
Feledni kellene a föld nyomorját,
Feledni a beteg emberek baját…
A mi lehet az, amit a még meg sem fogant jövő a heves méhében rejteget,
Mert jó lenne oszlani, atomokra hullani kéjjel. Szabadulna millió sejt…
Nem vágyom már a többi senkire hatni,
Nem vágyom már a többi semmire hatni…
Méla vágy ural, magamra nem hágy,
Fogadj már be: öröknyugalom-ágy!
(Leoninus)
Feledni nagyon vágyom... feledve lenne vágyom...
Lehelni olvatag pehelyt, végleg elhagyni e helyt!
Megfogant jövő szülését nem várni, kiváncsitlanul nem fog hiányozni.
Akkor aztán kitépni létem gyökerestől, mert bíz’ el is múlna vágyom mindenestől…
Feledni kén’... mindent felejteni,
Nem vágyom már rég… még élő lenni!
Nem vágyom többé soha... élő lenni,
Csak elfeledni, mindent csak feledni…
Vecsés, 2023. január 17. – Kustra Ferenc József – íródott: {Szenic 1890. szeptember} Komjáthy
Jenő [1858-1895]: azonos c. verse átirataként.
|
|
Az éjszaka magányos csendje ül köröttem,
míg a székemben ülve magamba merülök.
Gondolatom téged fürkész, lelkem hol jársz?
tudom jól, a lépést meg kell tennem.
|
|
Hjlott hátú idős ember....
Hajlott hátú,idős ember ovatosan lépeget
bizonytalanság látszik rajta kiméri a lépteket.
Tekintete körbe jár,szemléli a környezetet
minden új amit lát,ez a Világ neki befellegzett.
Valamikor nagy úr vólt ő,sokan érte rajongtak
tekintete nagy vólt, előtte mélyen meghajóltak.
Azóta sok év telt el,sok minden megváltozott
botjára támaszkodva nézi ezt a rohanó világot.
Leül egy kis asztal mellé, a pincérnő közeleg
lábai a csípőig meztelen,gondólja eltévedett.
Kért egy ásványvizet,nézegeti a járókelőket
kik egyre furcsább ruhákban öltözködnek
.
Régebben mind másképp vólt, őrli az emlékeket
több idő vólt a tiszteletre,legfőképpen az erkölcsre
Nagyott lépett ez a kor,sok minden megváltozott,
kábítószerek,bűnözés minden meghatványozódott.
Hajlott hátú,idős ember ovatosan lépeget,
nem sajnálom itt hagyni ezt a rohanó emberiséget.
Túlsok amit látok,nem az én világom ez
elviszem magammal a régi szép emlékeimet
Minden életöltőben egy új korszak kezdődik,
rohanunk előre ahól a végzetünk rejtőzik
Minden újban látjuk a kiszámíthatatlan jövőt,
amit soha nem érünk el,csak az utánnunk jövők.
Az életünk egy ismeretlen rejtély amit megismerni
nem tudunk,valaki fenntről őrzi ezt a nagy titkot.
Egyszer az életben mindenki megtudja hol van az alagút
ahonnan soha nem vólt és nem lessz vissza út.
Ágoston Tibor
|
|
Szelídül már a fény, az őszi határban,
Fordul az idő is Szent Mihály havában.
Mint az égi út, a tejút íve dereng,
Amelyet fénnyel őriz az angyalsereg.
Égi hajnal hárfáját pendíti halkan,
Fénylő seregek vonulnak a hajnalban.
Elöl halad és kardja csillagfényben ég,
Mihály arkangyal, az Úr harcosa rég.
A mennyek kapuján tűzcsóvát lobogtat,
Ragyogva űzi a sok-sötét hatalmat.
Bátor vezér ő, ki a jó ügyért kiáll,
Békéről szólva, a rossz ellen síkra száll.
Fény hercege ő, az örök küzdelemben,
Bátorság és béke ragyog fel nevében.
Mérlege súlyát az igaz kéz tartja fenn,
Igazságot mér a mennyben és földön lenn.
A menny seregének fénylő kapitánya,
Mihály, ki őrzi az Isten igazát ma.
Vezesd a lelkeket tiszta ösvényekre,
Kardod oltalmazzon hitben mindörökre.
Siófok, 2025. szeptember 29. (Szent Mihály napja) -Gránicz Éva- |
|
1917. –ben vitték a fogságba a magyar katonákat…
(Halmazrímes)
A vonat, akárha kísértetvilágban haladna,
Csak haladt, havat tolt, de nagyon zötyögve, fújtatva.
A Hold, mint valami szemlélő fenség, elárasztotta a tájat
Remegő fényével és közben meg, terítette ezüst sugarat...
Voltak részek, ahol csigalassúságú döcögés volt az út,
Ott a foglyokat kevésbé ellenőrizték, itt volt kis kiút.
*
(Senrjú)
Viharfelhőket
Láttunk szembe haladni...
Angyalok tolták?
*
(Halmazrímes duó)
A vonatot számtalanszor mellékvágányra irányították,
Ott sokszor órákig álltunk, valamiért hosszan parkoltatták.
Éhesek, szomjasak és mocskosak voltunk,
És bizony megtetvesedés volt a sorsunk.
Volt, ahogy a havazás elállt, a mozdony is nekibátorodott,
Gyorsította a marhavagonokat, néha kicsit hosszan sípolt.
Krasznojarszk határában óriási temetőt látni,
A terepen mindenhol szinte... fakereszteket látni...
A vonatunk lassan begördült a krasznojarszki pályaudvarra,
A friss, hideg levegő, megkönnyebbülést hozott a bezártságra.
Süvített a szél, elvakított a hó, és nagyon átjárt a hideg...
Gonosz felhangú volt a csend... Körben némaság is fagyosan rideg...
*
(haiku)
Mint hónap árja
A tájra hullott... fehér.
Sok fehér pehely.
*
(bokorrímes)
Hó-vidék, olyan szépség, hogy lopva gyönyörködök benne,
De, e környezetben a lelkem szólt, hogy maradjak csendbe.
Az állomástól, gyalog, komoran folytattuk az utunkat,
Kín volt minden lépés és heves hóvihar fedte utakat.
*
(3 soros, bokorrímes duó)
A szél őrjöngve kavargott, vitte havat, csípve mart a fagy,
Lépésenként küzdöttük magunkat előre... ha a szél hagy...
Örvénylett körülöttünk a hó, a hókristály arcunkra fagy.
Így vergődtünk át egy délutánt, elcsúsztunk a vastag, fagyott hóba,
Végig zuhantunk jeges hótorlaszba... kinek, ahogy bírta lába...
Végül a táborba értünk és úgy néztünk ki, mint vert ármádia.
*
(Senrjú csokor)
Lélek kiszakad.
Lélek beszakad. Lékek.
Lelket menteni!
*
Idő hidegül,
Jégcsapok összeérnek.
Száj is elkékül.
*
Idő hidegül,
Nem működik gondolat.
Bennük önmagad.
*
Idő hidegül,
Meleg és étel nincsen.
Hűtő barakkok.
*
A barakkokat
Öleli a jéghideg.
Jeges-hideg csönd.
*
Emberek hűtve
Élnek, deszka barakkban.
Még penészfolt sincs.
*
Őszinte szavak,
Fagyhalál pillantások.
Kihűlő arcok.
*
Skorbutos fogak!
Szájban, folyvást fájdalom.
Száj széle elfagy.
*
A száraz kenyér,
Fekete, fagyott, kemény.
Enni fogtörő.
*
Száraz morzsa is
Aranyat ér. Keresés.
Az éhség az úr!
*
Száraz kenyeret
Jól puhítják a könnyek.
Sírás se segít.
*
Szél, süvítve hoz
Dermesztő, nagy hideget.
Tél támad, tombol.
*
Termek betelve
A mahorka füstjével.
Egészségóvás!
*
Mahorka, ritka
Nagy boldogságot szerez.
Egyetlen öröm.
*
Hűlt fejed rázod!
Nyakadat tetvek marják.
Nekik jó meleg.
*
Rózsaszín hajnal,
Otthon még hazavárnak.
Álmaikban... vagy.
*
Napot csodálni
És várni a holnapot.
Menekülés-vágy!
*
Kézujjak között
Nem folyhat el a remény.
Imára kulcsolt.
*
Eltűnt időben
Van tán'... beragadt lélek.
Élni! Lélek nincs.
*
Halhatatlanság.
Élet, sudár jegenye.
Ez törpefenyő.
*
Örökzöld pázsit...
Örök álmodozásban.
Jeges, csúszós hó!
*
Halhatatlanság
Csak mesében. Győz, hideg!
Mesék felejtve.
*
Krasznojarszki tél!
Itt, halál mesél, kaszál.
Szibéria arc...
*
Tébolyult élet,
Fel sem ismerhető: lét.
Határ: őrület.
*
Hideg közelít!
Mindenfelől átölel.
Virraszt felettünk.
*
Reggel. Ébredés.
Hideg. Mit hoz az új nap?
Még, egy nap élet?
*
(tanka)
Múlandóságban
Őrizem a szemedet.
Emlék is megfagy...
Szinte hallom hangodat,
Látom angyal arcodat...
Barakk tele van
Titkos gondolatokkal...
Vágy, hazamenni!
Otthon emléke ölel,
Mennék én haza fénnyel...
Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, megtörtént esetről, amit az egyik elszenvedő magyar zászlós írt meg könyvben.
|
|
|
|
Ma 2026. április 20. hétfő,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
