|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Miért is szeretlek, álmodozó nő,
aki úgy rámtekeredik, mint füst, mint szőlő
mellkasom körül és a halántékaim körül,
mindig zsenge, mindig hullámzó? |
|
Úszik a víz a légben,
A halál leselkedik minden lépten.
Krokodilok,százféle kígyók,
Soha nem látott |
|
megszelídítem az unikornisokat
az elveszett négyzetben,
felteszem a gyűszűt középső újamra
és olvasok a tenyeredben.
|
|
Ha minden kivánságunk teljesülne,
Életünknek nem lenne sok értelme.
Vágyódás visz minket tova,megkapni,
|
|
Városszél… Ez rég neve!
Mérföldkő állt itt, a vén,
És most innen leshet le
Sötét lombú tölgy fele
|
|
Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek,
Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt,
|
|
Úgy mentem el ebből a világbol,
Hogy ne ébresszem fel az alvókat.
Kik álmodják a legszebb álmaikat.
Elsuhantam egy sötét éjjelen, mikor |
|
A kincs a szívben van, onnan el nem tűnik,
ki szereti az Urat, az soha meg nem szűnik!
Az élet országútján hatalmasat vándorol,
s szerelmét Istennek |
|
Éj végén, fölmosolyg a hajnal,
Bíbor köntösben szinte nyargal…
Éj végén, fölmosolyg a hajnal.
|
|
Késő délután van,naplemente
közeledik világ lecsendesedik.
Crow madarak keresik helyüket,
hol éjjelre megpihenjenek.
|
|
Hazám, ez itt – te vagy!
Szabad föld, drága, nagy,
Tiéd dalom;
Hol atyák sírja rég,
|
|
Ott künn lakik a Zene Istene.
Regöl nekünk ő egész éven át,
Mezőt lehel, s orgona-karzatát
A vén erdőknek zene zengi be.
|
|
Csalódást kelt minden emlék,
Mert szép volt a zöme,
Rájuk gyásszal úgy terülnék,
Mint múltam öltönye,
|
|
Bánthat az élet,
s kínozhat sors!
Mostoha lehet …
… hozzád e kor
|
|
Halványszinű rózsafelhők az égen
Kibújik a nap nagy merészen.
Madársereg csodálatos formában
repűlnek az ég minden irányában
|
|
Világokon hajóztam át,
hogy újra révbe érjek,
tekintetem ma úgy fon át,
akár a tűz, ha éget,
|
|
Kis hóvirág, hát itt vagy már?
A szép tavasz közelben jár?
Ki csalt a fényre így elő?
Ne higgy a napnak, csalfa ő!
|
|
Mily drágák a szívnek az ifjonti képek,
Ha látni kínálja az emlékezet!
A kert meg a rét, bokros erdőszegélyek,
És száz hely, mit sráckorom szerethetett!
|
|
Mint kiégett csillag, esek napfényre,
Vágyok, repülnék a tied napfénybe…
Mint kiégett csillag, esek napfényre.
|
|
Megsebezni pillanatok töredéke csupán,
lelketlen lelked sanyargatása során.
Fájdalom köpönyegét ölti magára az éj,
álom forgácsából vajúdva, pihenni tér.
|
|
Úgy elringatnám kezemmel az álmos
őszi tájat
lázadó álmait csitítgatnám a szürke ólomba mártott
kopaszodó fáknak
|
|
Hah! Reggelre jól leesett a hó,
Csodálkozok is… ez mi a manó…
Hah! Reggelre jól leesett a hó.
|
|
Legyen lakom domb oldalán,
Nyugtassa méhzaj fülemet;
Legyen malom patak partján,
Füzek közt folyni ott szeret.
|
|
Aranyos év volt, vígan zárt,
Most avar sír a sárban;
Mint bimbó, még szirmot se tárt,
De ment világgá bátran.
|
|
Szép lányok mosolyogtak felém,
álmukban költöztem éjjelenként.
Szemeik fényei, mosolyai, hívogattak,
csak még egyszer gyere, óhajtoztak.
|
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
