|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nem is érdemlem meg szerelmed
Tökéletes vagy, mint a szűz felleg,
Álmaimban százszor ölelhetlek,
Lila ködben izzadt reggelek. |
|
 M
Napraforgó hadsereg
sárga sisakjával,
felemelt fejjel |
|
 V
Tegyem le örökre a töllam,
Felejtsem el, mit gondoltam,
Felejtsem mi szép és jó volt,
Felejtsem el a nehéz sorsot. |
|
 V
Néztem rezzenéstelen arcizmodnak élét,
Kopár téli világodnak ködbe fulladt létét,
Fagyos tekinteted, jégdermesztő ajkad,
Lecsókolnám könnyeid, de nem ébreszt a hajnal. |
|
 MM
Itt már teljesen felborult a rend
A hívő ember könyörög, Hozzád esend
Ne hagyd, hogy gúnyt űzzenek Belőled
Teremts új Földet ahogyan ígérted! |
|
 V
Uram, adj a népednek erőt,
Hogy elviseljük a nyomást,
És szenvedésünkbe is,
Keressük a teremtőt. |
|
 V
Talán lesz még idő, lesz megújulás,
Látok még szellőt mi kavarog itt,
Ujjaimból nő zöld levél, rügyfakadás,
Látod Szerelmem, kint tavaszodik. |
|
 H
Bár volt mit mondanunk egymásnak,
vonatunk elment, itthagyott…
Nem egyeztünk meg, késő bánat,
s tudom, nem volt okos dolog.
|
|
 H
Csendes elmebaj,
Hívogató kezdet,
Kócos haj,
Tékozló ember.
|
|
 V
Bennem élsz,
Tebenned élek,
szárnyalunk ketten
a csillag végtelenben:
Keresve egymást, s a létet |
|
 V
Hamis zenének vet véget különélés,
Lelki erőszak felé sodor különcködés.
Egyik ebéhez hű, másik hű kutya.
Megvisel az élet, ma- s holnap ura! |
|
 V
A nő a világban az egyetlen csoda,
Mindig változó szépítkezés,
Míg az univerzum egy építkezés,
Mit befejezni nem lehet soha. |
|
 V
A csend pilládra ül nesztelen
A hajnal még felhőágyon pihen
Reggelre fények sarjadnak a fák hegyén
Veled ébred a remény az új nap reggelén |
|
 V
Harsogó hangú zuhatag
sziklarózsákat lágyan permetez.
Színes kolibri-madarak látogatnak,
verdeső szárnyuk légben lengedez. |
|
 V
Álltam, és csodálva kérkedő hegyét,
megfogott e tiszta, szűzies vidék.
Szárnyra keltve álmom - új idők elé-
elsodort magasra, bérctető felé. |
|
 V
álmatlan denevérszárnyakon nesztelen
futok előle féljek ne féljek meztelen
egyre kevésbé szégyellem magam
minden fal s bokor ismerős megragad |
|
 V
Végtelen utakon bolyongok a világban,
Végtelen szülte csend magányában,
Égető fájdalom szorítja egész lényemet.
Lelkem elcsüggedt bennem, |
|
 M
Minden mulandó.A tavasz
a gyerekkor illata.
Szerelmünk elillan
virágok nyílnak érted |
|
 M
Remélem kívánsága teljesül,
és minden dolgom sikerül. |
|
 V
Csak a fény ölel, ahogy betekint
Elfeledett csókok ízét újra érzem
Ott topogok a múltban megint
Lassan elégek saját tüzemben |
|
 V
Éreztem, hogy hív magához a fény,
De te, rám mosolyogtál,,
Annyit mondtál, hogy ne félj. |
|
 H
Unoka alszik. Gyertya ég.
Az eb bolháit űzi.
A tévésztár sincs csúcson épp:
nyafog, nézőit fűzi. |
|
 H
Tekinteted betölti
Az egész
Életem;
Köszönöm, hogy vagy nekem… |
|
 V
Egy kiszáradt fa egy sivatag közepén,
A távolban, látja, homokvihar jön felé.
Hadd jöjjön, mindegy már, semmi értelme,
Ha a fának sincs már élni kedve. |
|
 V
Álmosan ücsörög, meglep a csend
nem zajong. Neszel. Időmből ma,
csak keveset vesz el. |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
