|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Viszály és civódás már része éltünknek
A harci hozzáállás megosztja népünket
E rövid idő hozzon megnyugvást, békét
Így talán megússzuk ezt a világvégét |
|
 V
Volt egyszer,de mégse volt
Kérhetsz tőlem egy válasz sort
Kérhetnél barmit ,de ölelj most át
Engedd kezem,hadd éljem a mát |
|
 V
De szép kontya van
ennek a leánynak.
|
|
 V
Vénasszonyok nyara,
ráncaik mosolya.
Ősz fürt frizurája,
tétovaság bája. |
|
 V
Gyújtsunk gyertyát kedves, kettőt,
nézd a lángjuk, hogy lobog,
fényük tiszta, s látszik rajtuk,
az, hogy milyen boldogok
|
|
 V
Engem jól arcul
csapott az élet
tenyere kérges
a nyoma sajog |
|
 V
Eső és könnyek, bánatos arcomon,
lefolynak szívemről, egy szomorú napon.
Ragyogás a napban, könnyeső a szélben,
zúgó harangok közt, álmodom a mélyben.
|
|
 V
Mikor öreg leszek már, és reszket a kezem,
mondd, ki marad itt velem?
Ki vezeti tollamat majd a papíron,
mikor rezdüléseimet magamból kisírom? |
|
 V
Elveszve a sötétségben, egy jelet remélni,
Hogy egy hang, egy szó, eltudjon hozzád érni.
Csak fájdalmasan nyöszörgő csend van helyette,
Nem hallod vérző sikoltásom, bár szívem remélte.
|
|
 V
Hópaplan alatt a föld tavaszt álmodik
Éji vándor a Hold csöndesen elköszön
Hajnalra megpihennek az ölelések
Szobákba reggelre nyugalom költözik |
|
 V
Ádventi estén, nehéz nap után
Köd didereg a kopasz körtefán. |
|
 V
Előre is sejthető;
minden sorsfordító vágy
lelki betegágy.
Lelkünk - rejtelem.
|
|
 V
Ó, szokj le arról, hogy felkavard a hamut,
Mert így okot adsz a fájdalomnak,
Hogy feltörjön az élet útján s oda jut,
Hová a füst, min pernyék áthatolnak. |
|
 V
Sokszor megláttam a jövőt,
Láttam a hatalmas túlerőt.
Néha lenyűgözött az ellenség varázsa,
De láttam lelkében a megbúvó erőt, |
|
 V
Aki jó volt, az ne féljen,
egészségben soká éljen,
vigye csengős csodaszán! |
|
 V
Csillagtalan álmok lépdelnek, létünk peremén,
Felfokozott varázsától felcsillanó a remény.
Gyöngyöző mámorban lebegtünk, boldogság egén,
Felizzott szerelmünk, mint parázsból éledő szenvedély! |
|
 V
Tű fokán ingó világomat féregfoga
vérgraffiti fedi, mint elkent smink;
szétfolyó égboltkupolája rom és rozoga,
összezuhan, és nem marad semmink, |
|
 V
Csend-füzéren csitul a szürkület,
meghitt világa templomából
gyöngy-fehér pelyhek
szállingóznak, |
|
 V
Megállt az idő egy pillanatra,
amikor rám néztél.
Arcod sima és szelíd volt,
szemed millió kérdésben úszott. |
|
 V
Az otthonából éhe űzte el:
a nagyvárosban olykor enni kap.
Ha kérdenéd, a származása lapp,
a puttonyában éveket cipel. |
|
 V
Halló, Halló poéta társaim
Rég nem olvashattátok írásaim
Kényszerből verse írni nem tudok
Az ihlet azt hiszem egy időre elhagyott |
|
 V
Szarvas-szán száll égen át,
Nem más ő, mint Mikulás !
Széles mosoly, teli zsák, kis cipők és kiscsizmák,
Havas hajnal, szeretet, széthinti, mint kincseket. |
|
 V
Az észbontó szerelem,
ha elmúlik gyötrelem.
Soha meg ne tévesszen
a megjátszott szerelem. |
|
 H
Zsebkendőtlen szürke felhők
nászt ülnek az ősz ölén,
avarszőnyeg talpuk alatt
utat mutat hófehér lepellel |
|
 H
Nem sírok veled te költő,
mert nem igaz könnyed!
Ne hidd azt, hogy könnyebb
nekem, ki csak nyeli,
|
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
