|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 H
Sötét fellegek uralkodnak,
Csak egy halvány fény pislog.
Ahogy közeledek,
Egyre erősebb lesz.
|
|
 H
Szótlanul szemedbe néztem,
S benne könnycseppet felfedezni véltem,
Tíz év ! Oly hamar elmúlt attól naptól,
Tíz éven át éltem angyali szavadból. |
|
+-+Hans+Andersen+Brendekilde.jpg) V
Nem jöttél, pedig vártalak,
Éjjel, nappal Rág gondoltam,
Megszenvedtem szerelmedért,
A Te jéghideg szívedért! |
|
 V
A gyerekkor emlékei
szívemben élnek,
ragyognak az alkonyban
szüleim szemeiben, |
|
 V
Még akkor is hiszek tán,
ha már kivet e világ,
s jussom néhány szál virág, |
|
 V
Mindenki félve él
Már semmit nem remél
Mindenhol ég a tél
Többet már nem él |
|
 H
Szép vagy, arcod bájos,
szemed csillogása tüzet fakaszt,
mégis gyötör valami kísértő hiány;
megfelelés - önmagadnak !?
|
|
 H
Most, csak halkan, idetelepszem,
Szépen Melléd ülök, s nem készülök
megtörni a csendet, így nézlek.
Szememmel magamnak igézlek. |
|
 Gy
És megtörtént az elkerülhetetlen:
az ifjú ott állt bírája előtt.
Világi vádak szövevénye ellen |
|
 Gy
Föld fölé hajol az ég
Arcában remeg a Rég-
S két tenyerében tartja
Belőle mi maradt még. |
|
 H
hittem az emlék bennem elsimult már
de hogy most találkoztunk hozzá nyúltál
újra fáj hogy mi volt mind véget értek
s bennem mély vágyak feszülnek a vérnek |
|
 H
Szabad madár,
hogy ne szállna.
De be van,
a kalitkába zárva ! |
|
 H
Ősz borult fáradt vállamra
Kabátot kér a november
Sárba hull a fák aranya
Szobába reked az ember
|
|
 H
Tündöklő alkonyon, narancssárga napfény,
lemegy a napocska, a horizontnak szélén.
Álmodik ragyogást, mélyen fényeskedőt,
megtalálja párját, Holdat, tiszta kendőt. |
|
 H
Homlokod tiszta, ártatlan, nemes,
hajad sötét, dús, lágyan kellemes;
a szemed fénylő, derűs, gondtalan,
rá emlékeztetsz, ki a mennybe’ van.
|
|
 H
késő őszi napfény
fáim közt rejtőző félénk mosoly
míg kezeim
búrjánzó bokraimat nyesték
|
|
 V
A kastélykertben
hol egykor virággal ölelt a hársfa,
fűrész és balta mulatott
halálos nyugalmat hagytak hátra. |
|
 V
Rezdületlen a táj,
Csak a harangok zúgják
Elképzelt imáink,
Elképzelt istenünk nyakába.
|
|
 V
- Ott ül és ír, a petróleumlámpa világít -,
Kopogtatásom várják az évszakok,
Nem adatik meg mindenkinek mit áhít,
Akkor hittem, hódítani, élni akarok.
|
|
 MM
Hamar be az Internetbe,
Kinek vagyok még eszébe’?
Bolyongok a betűk között,
Szememre, álom költözött!
|
|
 MM
Vándorként jár láthatatlanul,
A szemében szabadság lapul,
Saját magát zárta börtönbe,
Gondolatai kulcsának őrzője... |
|
 MM
A vágy tüze is megremeg,
s irigykedve beleborzong,
ha szívem úgy lángra lobban,
szerelmetes csókban forrong.
|
|
 MM
Próbálom rakosgatni az eltörött darabokat.
Ujra átélni a régen megjárt utakat,
Hallgatom újra a régen játszott dallamot,
Mégis úgy érzem nem állnak össze a puzzly darabok. |
|
 M
Vadtüzű a ritmus, lüktet a vágy,
testünk románcát éli - s a lágy
hópihetoll az arcomhoz ér-
gyűrt lepedőn izzó rózsa a vér. |
|
 M
alig-alig melengetnek a sugarak
korog a köznapi villamos
páraember a lábadon tapos
a sarokház romos hajléktalan |
|
|
|
Ma 2026. június 20. szombat,
Rafael napja van.
Holnap Alajos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
