|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Tisztaságnak könnye, áztatja az ajkam,
gyermeki énképben, újra felragyogtam.
Komoly, felnőtt lélek, aprócska köntösben,
hófehér szivárványt, rajzolt meg fölöttem.
|
|
 V
Decemberi szürke égen
Advent lángja lobban fényesen.
Szivünkben békességgel
lecsendesülő lélekkel |
|
 V
Csillogó ajkaid kissé megnyitod
Kelyhedből áradó mézes csókod
Föléd hajolva lágyan ellopom,
S bennem kinyílik egy Lélekvirág. |
|
 H
Csak egy pillantást még,
Csak had nézzem újra
kedves vonásait.
Csak lássam rezdülését, |
|
 V
ringat hangod
hátamon
pihenteted
elárvult ujjadat |
|
 V
Megélem a napokat, de olyan ismeretlen plasztik
Pattog még a pályán, de egyszer elgurul a laszti
Addig viszont megragadok minden esélyt, mi az enyém
Mert az esélyek legmélye tartalmazza a reményt |
|
 V
Csipkét szőtt
lelkemből a pók,
tiszta
szeretetből. |
|
 V
Lemenő nap vörösében, csendes hóesés van,
Támad a szél, rezzen az ág, hallom, suttog halkan.
Egyik évszak sem tudja, hogy mikor, hova menjen,
Keveredik a Természet, keresi, mit tegyen? |
|
 V
Akkor mit lehet?
Szenvedni szívemnek,
Elporladni lelkemnek,
Könnyben ázni szemeimnek, |
|
 V
Tarka sálat kötött a december.
A várost teleszórta különböző színekkel.
A fák már mint lándzsák meredeznek. |
|
 V
A vágyak oltárán elolvadtunk,
míg a gyertyán csepegett a viasz
Csak szemed világít sötét-kéken
Feloldódtál bennem és én benned |
|
 V
Elfordulok tőled, halld meg szavaim.
Nincs már benned reményem, gyakorolj valakin.
Hittem benned, reméltem...
Amit te akartál elértem. |
|
 V
Mindig éhes Nyest úr,
kerítés alatt alagutat fúr,
repkednek a tollak,
hova is ez a bohózat, |
|
 V
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben?
Pásztor talán, ki szétszéledt nyáját
nem igyekszik karámba terelni?
Vagy rossz gazda ki tolvajtól félti házát
és szolgáit szélnek ereszti?
|
|
 V
Nem tudlak újra szeretni,
Kihült izzó szívem,
|
|
 V
Míg teámat kortyolgatom
A múlt illata gőzölög a csésze felett
Ecetet tettünk bele citrom helyett
Akkor ért véget az ostrom |
|
 V
Tudom bennem sok a szomorúság,
Könnyeim csak belsőmet mossák,
Vággyal, megbánással, bűntudattal tele
Éget az át nem élt ifjúságom szeme. |
|
 V
Szeptember vége volt,
Napot, nem takarta felhőfolt.
Ez is egy boldog napnak indult,
Ám egy mondattól, minden, minden beborult. |
|
 V
S míg elérem az égi hegy fokát,
Mint gyönge vént forgat a földkerék,
Tolom a mélykék lankadt szekerét,
Zarándokút kagylóhéjon dob át. |
|
 H
Életem – kész balszerencse!
Egyszer törtem ablakot be…
|
|
(1).jpg) H
Regnálása első napján
Várakoztat a Nagyúr;
Nem esik ránk cudarul. |
|
 H
Szép vagyok és csúnya,
jó és rossz,
ma angyal, holnap ördög. |
|
 H
Éva néni horgászasszony
Nagy vágya, hogy harcsát fogjon
Elromlott a villantója
Békát fog csak, mint a gólya |
|
 H
Csönd ölén egy lélekzenész ,
halk dalában rólad mesél.
Úgy hegyezem füleimet,
mindent értsek, mi van veled. |
|
 H
Porlepte utadon te vagy a por,
Te vagy az út, te vagy, csak te vagy. |
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
