|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 V
őszi éj szőtte
fátylas ködökbe
szívemet vesztem
vak szerelembe |
|
 V
halott virágok,
véres szerelmek,
megcsalt barátok,
bosszúvágy, átok. |
|
 V
Idős vagy már, a kis kenyered
itt kell csak is elfogyasztani,
ott nem ismernéd szerepedet,
életed el tudnád rontani! |
|
 H
Március, kikelet kibontja kék szárnyát,
Párizsban hallani rezgő susogást,
Feléled a város, tavaszi ruhát ölt,
Feléleszt életet, szívekbe vágyat tölt. |
|
 V
Feléledt vágyaimba térő
vad csókjaidban teret nyerő,
álomból ébresztett érzelem
kegyvesztett lesz így az értelem. |
|
 V
Várj, ne gázolj bele
a csendembe
Acél-patkós lábaddal tiporva haladsz,
kergeted célod, azt hiszed lemaradsz |
|
 V
Szívem majd kiugrott a helyéről,
Mikor észrevettem, hogy búcsút vegyek
Minden emléktől. |
|
 V
Most ő adna erőt
Fenyegető, hazug mosolyával.
Most ő adna hitet
Megalázó, bűnös világával, |
|
 V
Elmúló nyárnak, sárga levelei,
hullanak a fáknak, aprócska könnyei.
1„Hószitálás játszik, fák fagyott ujjain”
vártak az út szélén, télkezdésnek húrjain. |
|
 V
Ölelj magadhoz,
hogy érezzem tested melegét
Ölelj magadhoz,
hogy halljam szíved ütemét |
|
 V
Szó sem volt tavaszról.
Egy megtévedt szellő
menedéket keresett,
ruhám alá bújt. |
|
 V
Giling-galang,
cseng-bong harang.
a hang suhan
szól, és ölel |
|
 V
Amikor elmentél tőlem régen,
Fel sem fogtam ésszel,
Hogy az első szerelmet
Elfeledni soha nem lehet! |
|
 V
Ó, mily szépek az asszonyok,
Bőrük barnás, mint az alkonyok,
Vagy fehér, mint a liliom vagy a hó, a szűz,
Illatuk hívogató jázmin, bódító mosusz.
|
|
 Gy
Boldogságom
benned lelem
mikor karjaidba zársz
behunyt szemmel
nyílik a világ. |
|
 M
Mikor elfogyott a remény,
Minden bírhatatlan, kemény,
Forró nappalok, vagy hideg,
Körülöttünk minden rideg. |
|
 M
s búcsúra emeli szomorú uszonyát
a csalódott szellemszirén: a Loreley -
- én utazom tovább, hajós felhőnomád,
és a dal már suttogó, már kevéssé fáj... |
|
 M
Azt mondtad, ha feledsz, tedd muzsikaszóval
Emlékezetek majd a víg barátokkal
Kérted : "ha meghalok, ne szomorkodjatok,
Mert már nem fáj semmi, ti csak mulassatok"! |
|
 M
mikor ártó szándékkal bántanak téged,
mikor könnyed zúgó patakként árad,
ne félj, én féltőn karjaimba zárlak. |
|
 M
fényes fekete tollak
repkednek a szélben,
vén holló tollászkodik
a drótkerítésen. |
|
 H
Szürke, vaskos teste, lomha-tespedt lénye,
ő a nagy elefánt, ormánya a vége.
Rövid farkincája, van a másik felén,
nem zavarja nyugalmát, semmilyen nagy fény. |
|
 H
Tudni és eldobtam,
Át sem gondoltam,
Előjött a régi gyermek,
Aki álmában remeg,
|
|
 H
Mondd, mit tegyek, hogy megbocsáss,
hogy szíveddel újra láss?
Mit tegyek, hogy higgy nekem,
hogy érezd, mindig szeretlek? |
|
 Gy
A szerelem egy kiolthatatlan tűz,
Mely gondolatunkban örökkön ég,
Soha nem öregszik meg és soha nem hal meg,
|
|
 H
A keresztvíznek gyöngéd cseppjei
győztest avattak; családi vonás.
Nomen est omen: mi lehetne más?
Bár latinból kell visszafejteni. |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
