|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 H
Sóhaj vagy bennem
törékeny lelkemnek rejtekén,
meg nem írt vers
egy szerelmes érzéki költemény, |
|
 V
Hulló száraz levél lettem a hegy aljában
Bolyongok, a tegnapot keresem a mában
Álmom édent idéz, forró nyár éjszakákat,
mikor csendes csókokba fulladtak a vágyak |
|
 V
Elsőként a völgy ködén
röppen reggel át a fény,
zsongva ébreszt fákat, dombot,
s aki tud, az szárnyat bont ott.
|
|
 V
Valaki hazudik akkor is, ha kérdez,
így keverve nyerő lapokat saját kezéhez.
Ám igazi hazugon nem látszik, ha füllent,
tenyere sem izzad, s a szeme se rebben. |
|
 V
Bűvös mangólia, te gyönyörű,
Kinyílsz a sors jeleként Keleten,
Lábujjhegyen várom még egyedül,
Hogy elérjen minket a szerelem. |
|
 V
Mert hangulat váltja okát,
a fent és lent alakultát,
mert probléma az mit okoz,
ha agyam egy dolgot fokoz. |
|
 MM
Tomboló tüze vagyok a fénynek,
Látom értelmetlenségét a reménynek.
Látom a múltat, látom a jövőt,
S néha élem a jelent, mi adja erőm. |
|
 MM
Reményt hoz és új kezdetet,
erőt ad és hozzá hitet !
Turul madár hős népének,
Isten, magyar nemzetének ! |
|
 MM
Madarakat repít a vidám szellő,
felettünk aranylik a fénylő Nap
A természet kincseit öleli a Föld,
tükröződik a vizekben a fény |
|
 MM
Mint szirmot bontó virágos ág,
olyan az asszony élete,
tavasszal szirmát tárja szét,
illata a mennynek lehelete. |
|
 MM
Fekete palástban, maszkban
nyitott felhőablakokon át
belopakodott az éj..
Túszul ejtette a Napot,
elrabolt minden csillagot. |
|
 MM
Adj időt a láznak,
adj időt, nem árthat!
Sebed a tied,
mást ne sebezz! |
|
 MM
Valami furcsa szomorúság
lepi el most a világot,
mélyből szökkenő hiányok
sóhaja száll az űrben, -
nem voltál enyém hűtlen. |
|
 MM
Jólétben az álom, egy fényben tova-szálljon,
ajkamhoz a csókod, újra oda vágyjon,
Napkeletnek tükre, a szivárványszín álom,
ragyogtasd fel voltát, drága fény-csillagom. |
|
 M
A lányka lopva éjszaka,
- mert hívta őt az éj szava -
a Holdat lesni szökdösött,
bujkálva lomha fák között. |
|
 M
Minden évnek, minden napján,
Elmélkedik, a bánatán,
Fájdalom, mely sosem múlik,
Biztos végtelenbe nyúlik. |
|
 M
s meg-megterült az öreg konyhaasztal,
volt liszt, tojás, edények meg a hála,
hogy örömöt főz megint vacsorára, |
|
 M
Te csak hallgass, te egy vak vagy, enyém az elsőbbség
fél szemem, mint gyémánt ragyog, lelkem eladtam rég
eladtam a kétszeműnek, nem tűrne meg másképp
szenvedek a szeszélyétől, mégis milyen más kép! |
|
 V
Az éj betakargat szelíden
Megpihenek csillagok tövében
Álmom az egekig nyújtózik
Lelkek találkozója van itt |
|
 H
Amikor még apró gyermekként éltem,
tágra nyílt szemmel figyeltelek Téged,
mindig és minden szavadra hallgattam,
ha mondtad, hogy nem szabad, szót fogadtam. |
|
 MM
Szánalomra méltó tárgyi,
Meg alanyi sivatag;
Nem fagy ám örökre kőbe,
Utat tör a friss patak. |
|
 V
Kicsorbult a ceruzám,
papír fetreng asztalomon,
ablakomon besüt a holdsugár,
fénye tán ihletet ád. |
|
 V
Kéz a kézben, napsütésben
fejed tenyerembe téved.
Karjaid vállaimra omolva,
csókot lehelsz homlokomra.
|
|
 V
Fényes vagy vízsugár, Napba illő Holdsugár!
hozzád fohászkodom, gyöngykoszorú, szalmaszál.
Álmomban az éjjel, csillag jött fel fénnyel,
világít az emberekre tündöklő reménnyel. |
|
 V
Feszíts keresztre Istenem,
cibáld te szét a szívem is,
hazátlan árva mindenem,
ne hagyj a sárba engem itt!
|
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
