|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Egy
Fészek
Otthona
Több fecskének. |
|
 M
Csillogott a lágy tó vize,
fák nézték benne magukat.
Rajtuk vidám kismadarak
füttyögték kedves dalukat. |
|
 M
Teremtést öntözöl és óvod aratásig,
nagy tálainkra gazdag étkeket hozol,
hömpölygő jóság vagy és lüktető erő,
ó, nagyszemű, édesen illatozó te! |
|
 M
Hol csillogásnyi ragyogásod temette az éjt,
ott lassan hozta Nap-sugara a csodálatos fényt!
Mert új nap kel a mélyből, melynek alja túl sötét,
elmúlt már a hajnal, amely elhozta a fényt.
|
|
 M
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát. |
|
 M
Asztalomon egy majd’ végig-leégett gyertya még világít,
Fénye körülölel, érzékelem szeret, bizony nem ámít!
Olyan, mint egy lián, körbe ölel a hullámzó fénye,
Ez bizonyítja, hogy még velem van, ez a léte ténye. |
|
 M
Üdv néked, nyári, tiszta éj,
A rétek harmatára dőlsz!
Csillagvarázs, aranyszegély,
Az űrben játszva tündökölsz! |
|
 M
Kanyarogj hát út, ahogy eddig,
folytatom a megkezdett létem.
Szélzúgást, madárdalt csodálom,
s szeretek bölcsebben, míg élek. |
|
 M
Hűvös őszi estén
város peremém,
lányka jött felém.
Hallkan suttogott,
|
|
 H
Az ablakon besüt a nap.
Verset írjak? Vagy menjek el?
A tavasz hív. De szól a munka:
Mit bámulsz? Most dolgozni kell! |
|
 H
Szeretem
Ezt a várost,
Bármelyik
Évnegyedben. |
|
 H
Ne trehánykodjon, figyeljen magára és környezetére, mi a fontos.
Tudatosítsa magában a hála szükségét és a jó, építő élményeket.
A kutatások szerint az optimistáknak a stressz kezelés is fontos, |
|
 V
Irkámba irkáltam,
verseket firkáltam,
előttem hevertek,
olvasót kerestek, |
|
 M
Fiatal voltál,hosszú hajjal,
nem gondoltál élet bajaival,
megleptek méhek szirmaikkal. |
|
 M
Itt hagytál, mint sárgult levél a fát,
most itt emlékezem rád jó mamám.
Pillám öntözte, sós könnyem mosta
kereszted, mit megrágott a rozsda. |
|
 M
De lesz még itt a bosszú órájáig,
Lesz még itt szív, mely sohasem feled,
Hallunk mi még, hallunk zsoldos nyöszörgést
A vértanúknak sírhelye felett. |
|
 V
Karmazsin öledben öreg ősz,
létem ma ringatva elidőz.
Vállamra hullik egy falevél,
tenyerem öblébe belefér, |
|
 M
A perzselés piros lángjában
Megfürdetem a kedvemet,
Összetett kézzel kérlek bátyám,
Hívj ünnepelni engemet. |
|
 H
Én már nem út derekán
Császkálok… öregen csúszkálok.
Itt már vég közelg’.
|
|
 H
Tanuim voltak,huló falombok,
Sok madár kiváncsiskodott
Kis kezedet rátetted szivedre,
Esküdtél a magasságos égre, |
|
 H
Kapaszkodom fel a hegyre,
boldogság vár a Mennyekben.
Ha felértem a tetőre,
kapaszkodom a felhőkbe. |
|
 M
Amikor a tűzhelyedben fog égni az antracit,
Sok évek késő estéjében csupaszon…
Te, egy kőlapon ülve
Gondolod, hogy mi is szénfeketén kialszunk.
|
|
 M
Szél elült, még cirógatott engem,
cipők kopogtak, mint a vízcseppek.
A lábaim egymás elé raktam,
közben kis rigó dalát hallgattam. |
|
 M
Oly tisztességtudón köszönsz,
míg körülted porzik a reggel:
egyszerre csordultig telek
alázattal és szeretettel. |
|
 M
Szeretetük megmaradt,
egészségem elfogyott,
nemsokára meghalok. |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 12. péntek,
Mária napja van.
Holnap Kornél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
