|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Az emberek
keresik az élvezeteket.
Ezzel boldogítják életüket.
|
|
 H
Sosem felejtem el őtet,kiváló
tehetsége billentyűkhöz fűződtek
Szive vágyódó bizonytalanságba,
szeretett mindenkit nagy világban. |
|
 M
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
|
|
 M
Szívünkben fellobbant a csodavárás fénye,
Ezzel elébe is mentünk… a várt ünnep elébe.
Hét nap és már az első gyertya gyújtás vagyon,
Lila lesz az, mi melegfényű, nem marad parlagon. |
|
 H
Hold bevilágít fényes ablakon,
magadba fekszel az ágyadon,
nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd valaki szólna veled. |
|
 H
Közelmúltból, egy gyűrött, szép emléket nézek,
rongyosra nézem, s lám, mégis ugyan úgy érzek,
tudom, hogy egy része, mindig a részem marad,
hiába változik az évszak, s az év is csak szalad. |
|
 H
A rámcsodáló arcok szembefordúltak,
a hódoló szemek fejszét meredeznek,
a szavazó szájak pereatot üvöltenek. |
|
 M
gyérül a haja,
ráncos a bőre,
fogy az emlékezete. |
|
 M
Halkan, titokban suttog a szél,
a föld reszket, kósza nap alél.
Csak varjak ropják vadul táncuk,
nem bánják, hogy őket csodáljuk. |
|
 M
Szomorú szemeid mélyén,
kélekben zajlott tragédiák,
néked lemondás virágai nyiltak
halvány,hideg orchideák. |
|
 M
"Okos" emberek
szép szavakkal szólnak,
ígéretekkel hazudnak. |
|
 M
Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
|
|
 M
Úgy vélem, velem, vihar szórakozott,
De zsanér, minek nyikorgattatott?
És nem lépett be, ki ezt tette.
Ajtómat ki... kinyitotta? |
|
 M
Ahogy néztem sokat megélt, gyötört arcát,
tekintete bölcsességről árulkodott.
Őszinte tekintettel meredt előre,
lelkem csordultig telt, szemem könnyben úszott.
|
|
 M
Ködfolt van előttem,
Ködfoltra ráléptem.
Köd, mind körülöttem,
Ködfoltokat nézem… |
|
 M
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta |
|
 M
Kihunyt kék tüzem, nem tagadom…
Kedves tájaim mind elfeledtem.
Most először szerelmes dalom,
Most először nincs botrányhoz kedvem. |
|
 H
Ne nézz vissza ha elmész,
Amit itt hagytál fájni fog még.
Nem akarom látni szemeid,
Amikböl a fájdalom leselkedik. |
|
 M
Eljött a fény, tündöklő, szép remény!
halkan törte át, a szürke égbolt egét.
Éjszakába lett, minden ami rossz,
Ragyogás lett, hol hideg éjjel tombolt. |
|
 M
Vissza, a vén csöndes udvarba
Elsűllyedt azóta mind az út
S távolból hallom, ködben, éjben,
Hogy nyitogatnak egy vén kaput. |
|
 M
Legyen asszonyom Paulina,
Van magába szeretet vágya?
Tőlem nagy lelkesen
Kapná véglegesen. |
|
 M
Állok az aranysárga levelek közt, a fa alatt,
a szél öltöztetni kezdett, közben megcirógatott.
Avart kavart, olykor én is feldobtam, mint a labdát,
a fülembe suttogott, megcsókolt, szórakoztatott. |
|
 M
Hol van a fény? - pillanatnyi béke?
Elszállt az éj, csodálatos képe!
Merre jársz, hol lehetsz? - Fényes napsugár?
Kikelet merre laksz? - hol nem jön még a nyár.... |
|
 M
Óarany levél
csendbe földre ér,
harmatcsepp csillan
vízkönnycsepp csillag. |
|
 M
A költészetek múzsája
nem lakik palotában,
nem visel arany palástot,
fején nem hord koronát. |
|
|
|
Ma 2025. május 04. vasárnap,
Mónika, Flórián napja van.
Holnap Györgyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
