|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Fények nélkül nincsen árnyék,
árnyék nélkül nincsen fény.
Sötétben a fény világít,
ellentétek, együttlétek. |
|
 M
Szó nélkül elment az alávaló,
De emléket hagyott nekem,
Még aznap kihalásztam,
Szőke és vékony göndör hajszálait, a csirkepaprikásból! |
|
 M
Te már nem vágysz reám,
Te már nem nézel rám.
Te már végleg elmentél, Ida...
|
|
 M
Egy szál gyertya ég szívemben
még mindig, olyan régóta lángol, |
|
 M
Villámok haragja sem dul
Szelid késő-őszszel;
Csak vártatva kelt a regg s az
Est oly hamar jő el. |
|
 V
Hullanak és egyre csak hullanak,
óaranyban, narancsban, és bordóban.
Ősz legszebb arcát mutatja nekünk,
orrunk csapkodja fanyar illatcsókkal. |
|
 M
Szerelmes szívedre éhezem,
Az nagyon kellene, úgy vélem!
Így, ép elme lehet?
Tovább így ez mehet? |
|
 M
Ő volt az álomhercegem,
elhagyott, mégis szerettem.
Messze sodorta el a szél,
soha többé vissza nem tért. |
|
 M
Félve szóltam ne,hogy megijedjen :
- MI járatban van itt,kicsi szépségem ?-
" Lekéstem a hajót,mondta ő,holnap
Jön a következő,nem tudom mi legyen a teendő " ?- |
|
 M
Hát mért költném fel más szivében
Mért köllsem fel a bánatot?
Mi nekem fáj, fáj másnak épen
Úgy mint nekem! . . Hát hallgatok. |
|
 M
Ott a hol pihennek fiatal leányok.
Minden sirhalomról tépek egy virágot,
A mely onnan sarjadt mosolygó emlékül,
Ismeretlen lányok porladó szivébül. |
|
 M
Az ősz, fájón bősz a lombhullajtó és sárgult falevelekkel,
Gondolataimat semmi zavarja, istentelen eszmékkel…
Az ősz, fájón bősz a lombhullajtó és sárgult falevelekkel. |
|
 M
Keze, lába elfagyott,
úszni nem tudott,
így a szegény kis bogár
vízbe fulladott. |
|
 M
Legnagyobb baj, hogy semmit nem tudunk, körülvevő időről,
Ez ráadásul, nem egy rakás szén, amit gyorsan ki-köböl…
Legnagyobb baj, hogy semmit nem tudunk, körülvevő időről. |
|
 M
Kint a nagyvilágban, az élet alján
ábrándozom egy régi házról. |
|
 M
Versz rémes óra. itt a halál,
Meghalt a bölcs, a költő, a király,
Az éjnek barna szárnya ráterült,
Nagy álmodásba szenderült. |
|
 H
A történelem megmutatja
a szabadság milyen csalfa.
Akár egy szép, úrinő
kacér, sokat ígérő. |
|
 H
Ahelyett, hogy szép lennél és rám mosolyognál
Ahányszor én haza jövök,
Előttem az ajtót mindig erősen becsapod
És engemet a szád szavakkal köpköd… |
|
 M
Olykor örök álomra hajtanám a fejem
talán akkor fáradtan soha többé nem ébredem.
Valahogy a lelkem s testem teljesen elfáradt
mintha két végén égetnék egy gyufaszálat. |
|
 M
Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget,
És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket.
Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk...
Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk. |
|
 M
A hold a legbátrabb fennmarad
sokáig,ki tudja
Miröl ábrándozik,vagy talán alszik ? |
|
 M
Ismertem én az árva gyermeket,
Kit bűn útjára vitt a durva élet.
Oh, hajdan a szülői szeretet
Környezte őt; de elsülyedt a féltett! |
|
 H
Alább merül szív,
vak sötétségnél
világ olyan sötét mint
kibérelt lelkiismeret ! |
|
 M
Így lett szabad újra
A nagy csótány,
Sűrű gazba bújva
Járkál most tán! |
|
 M
Gyerek-lány koromban arról álmodoztam:
Királyfi jön értem aranyos hintóbán,
Apródok emelik nehéz, drága sleppem.
Czifra, fényes násznép hajbókol köröttem |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 12. péntek,
Mária napja van.
Holnap Kornél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
