|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Anyám, csak úgy elzavart,
Te jobb híján elmentél… végleg.
Fölébredt végleg! |
|
 M
Hullám csobban, a szárnyát bontja,
hűs tó vizével szomját oltja.
Huss, felröppen zöld fűzfa ágra,
tollászkodik, szárnyát kitárva. |
|
 H
A sorsunk nem volt hozzánk oly' nagyon kegyes,
Lehet, hogy gonosz eredőn’ volt élelmes?
A sorsunk nem volt hozzánk oly' nagyon kegyes. |
|
 M
Megvetésem, fogjál vissza bátran,
Mindig viseltem jeled, tudod.
Szívemben most fagyos forrongás van,
Míg orgona, liláskék susog. |
|
 M
Félbehagyott versek hevernek asztalomon
Rimtelen lett az életem, a sorsom, a láng
pislákol a kanócon...... |
|
 M
Öleld Át,
Ámítsd El,
Szerelmedet nyújtsd,
Támogasd,
|
|
 M
Nem értett meg soha engem ez a világ.
Csak gúnyolta fájó lelkem bús panaszát.
Temetővé lett a szivem.
Ahol minden vágyam pihen; |
|
 M
Te vagy, kedves? Ő esetleg?
Eme ajkak nem pihentek.
Eme ajkak csóközönnel
Élted enyhítik örömmel. |
|
 H
Kezdődjék egy lúdtalpalással
inkább, mint a koplalással.
Majd, az orrnyeregbe pattanva
vágtázzunk lóhere módra. |
|
 H
Teste csíkos, barna-sárga,
rászáll minden friss virágra,
nektárt gyűjt a szűz kehelyből,
tud az összes gyűjtőhelyről. |
|
 M
Egy a holdunk, csak nagyobb talán tán,
Sárgábban is süt ezen a tájon.
Úgy szeretünk itt mi veled, drágám,
Mint mindenki más eme világon. |
|
 M
Az én nevem Éva,én
vagyok a nimfa,hozzád
jöttem unalmamba, |
|
 M
Nem bárki, messze látó lény
Eszmél reá, hogy bús a sorsom.
Mint lepke – tűzbe szállok én,
S a lángoké szerelmes csókom. |
|
 M
Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön,
Közben meg a szerelmem szíve recseg az emlékező mezőkön?
Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön. |
|
 M
Te, október,
Szánom kivált
A sok lehullt, vörös virágot!
Az acél – rózsafőt kaszált, |
|
 H
Hadd mondjam el, asszonyom
Megtehetném,
Az ön tekintetét,
Bármely félő, akarja. |
|
 M
Ott van a tavasz is a rengő kalászban,
Ifjui öröm a férfiság korában,
Mind közelebb jő a valóhoz s magába
Megtér a lélek is az élet nyarába. |
|
 M
Kop, kop, kop, kop, ki vagyok?
Beteg fákat gyógyítok,
minden résbe bebújok,
s megeszem a férgeket. |
|
 M
Csípőből szála ringatója,
E fej talán nem az neked:
Egy rózsa, színarany egy rózsa? |
|
 H
Zaklatottnak kéne lennem, mert a halál jön ellenem?
Én majd ellenállok, meggyőzőm, hogy más úton járok...
Nem úgy van, hogy dönt, ám kérdezzen, engem Ödönt!
Gondolom, fekete csuhában jön, kaszával elhatározásban... |
|
 H
Réten sok vadvirág, Eleonor,
Borzongás és kutyatej,
Dagály és apály,
Vágyakozó szellem,
|
|
 M
Kényelmes otthon…
Fánk – lekvárral…
Az ablakban cicád pihen… |
|
 M
Elmentem mellette némán,
nem néztem rá,ő se énrám.
Azért hallkan,titokban,szivünk,
fájón, mégis összedobbant.
|
|
 M
Ott ülve a Tisza parton
nézed az áramló vizet,
ott, hol otthon érzed magad
's ahol megnyugszik a szíved. |
|
 M
Pár nap ès igent mondok
De attól sajnos nem fognak megoldódni a gondok.
Valójában csak úszom az árral |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 18. péntek,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
