|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 H
Szomorú időben találkoztunk,
Tele esővel és sárral,
Hiszékenyen kezeinket fogtuk
Haza felé menve, házaink felé, vággyal. |
|
 M
Ökörnyál úszik a levegőben,
belerepül a pici őszi légy,
enyészet-illat száll a fák alatt. |
|
 M
Ki megöregedett, azt töltse el a hosszú élet öröme,
Ki megöregedett, annak is még (talán...) lehet sok öröme…
Ki megöregedett, azt töltse el a hosszú élet öröme. |
|
 M
Nálad is, te süketnéma,
szeretete hozzád árad,
füleid már kinyitotta
és a szád, hogy őt imádjad. |
|
 M
Immár domináns
A hideg és metsző szél.
Reszkető a táj. |
|
 M
Eszem anyaga agyvelő,
félelemtől remegő.
Eszem tokja a koponya,
csont a koponya anyaga. |
|
 M
Lerázta lánczos örvét
A nép és fölkele,
A rozsdás rabbilincs volt
Legelső fegyvere. |
|
 M
A teremtés szép történet, mint rémálom, úgy ért véget.
Sok ezernyi veszedelem, kezdődött a történelem.
Szenvedni, dolgozni kellett,
sok súlyos bűnt elkövettek. |
|
 M
Tollnok vagyok én, poéta mind a létem,
Hogy egyszer nem írok többet, azt úgy félem…
Úgy reménykedek… soká lesz, hogy megélem. |
|
 M
Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat. |
|
 M
Keresgélem, nem találom
Soha sem,
Czéltalanul átbolyongom
Életem. |
|
 H
Táncol az ősz völgyek ölén.
Zenével kíséri lenge szél,
Benne zölden rezeg fákon a levél.
Lassan aranysárgásból, sok színesre vált a vén legény. |
|
 H
Hallom, ahogy a búsulózó szél, búcsúdalt komponál,
De megbotlik, összes apró-fehéres hullámtaréjnál…
Ijedtében össze-vissza fúj, látszik, hogy nincs magánál. |
|
 H
A gyermekévek aranyos köde
Lelkembe mintha visszatérne,
Ha elmerengve nézem édes arczod
Szivemnek gyermeke. |
|
 H
Egy hosszan tartó esőzésből,
A víz erélyes folyásában,
Letört egy szikla darabot,
Ami titokban adott egy halk hangot |
|
 H
Talán ezért sem maradhattam
kilenc hónapig, burokban.
A kórházból is hazaadtak
dögcédulával is elláttak. |
|
 H
az erőszak egy szörnyeteg,
aljas érzelmekből, mocskos ösztönökből
pusztításra született.
bűnös vagy ártatlan, egyre megy, |
|
 H
A háború, maga egy végtelen rettegés!
Az egyénnek, sorsa elől nincsen menekvés.
A háború, maga egy végtelen rettegés! |
|
 H
Ti fekélyek a hazának testén,
Mit mondjak felőletek?
Hogyha volnék tűz: kiégetnélek,
Égetném rosz véretek. |
|
 M
Micsoda életem volt, csak dobált jobbra-balra, mint vihar a lélekvesztőt.
A sorsom belső hangja meg, csak biztatott, hogy élvezzem, mint gyönyörködtetőt.
Mese nincs, fenét sem ért az elátkozott létem
És ebből nincs kilépés, ma már tudom, nem vélem… |
|
 M
Kínzó éhség, halovány remény
hajszol haza. Apám fut elém,
átölel; sírunk mind a ketten.
Ünnepi asztal vár odabenn. |
|
 M
Képeken - ha ábrázolják - üres csontváz.
csontkezében tart egy kaszát.
Bár ő maga halhatatlan,
áldozata - halott - sok van. |
|
 M
A falban márványtábla van.
írását betűzgettem —
S ott termett csöndben, zajtalan
Egy vén koldus mellettem. |
|
 M
Hadd legyek számodra olyan, mint egy dal,
Te, a süketnéma néző
És megígérem, nem sötétítelek el
A kölcsönvétel érzésével. |
|
 H
Ady szerelmes versei
gyötrő szenvedély vallomásai.
Mértéktelen sóvárgás kéj után,
beteljesülés kínja vár. |
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
