|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Kételyek tengere hullámzik alattam
S én nem tudom hová visz korhadt csónakom.
De vitorlám dagadva az indulást várja,
S csak a horgonynak lánca mi még visszafog |
|
 V
Aranyosan figyelt Engem,
Abban bízott,kiengedem,
De mielőtt be lett hozva,
A „kiadásait” megoldotta,
|
|
 V
Nincs bizalma senkihez már,
egyedül van nagyon régen,
órákig az ablaknál áll,
s csodát keres fenn az égen. |
|
 V
Kitekintek ablakomon
Látom ismét köd van
Nagyot csalódtam az időjósokban
|
|
 V
Értelmetlenül telt az életem,
lyukas kanállal gödörbe
mertem a tengert.
Bátran küzdöttem, |
|
 V
Fut az idő, hagyjuk futni,
Talán vele többre jutni.
Fussunk mi is az idővel,
Ahogy az eldobott kővel. |
|
 V
Ezért levágatta hosszú haját,
Kopaszon jobban imponál.
Sugárzik feje, mint billiárd golyóbis,
Legyek korcsolyáznak rajta most is. |
|
 V
A jövőről ím álmodozván,
lám a lét lett a mi fegyverünk!
Isten adta hitünkben most,
ő nyújt reményt minekünk! |
|
 V
Amikor egy sötét felhő,
eltakarja a Napot,
úgy érzed, hogy nem lesz többé
vidám, kedves hajnalod
|
|
 V
robbanásig feszült az élet
ereim kanóca folyton ég
csontjaim csöndjét meg-megtöri
a bennem ketyegő pokolgép
|
|
 V
ölelj szorosan jól megy ez
a boldogság bekeretez |
|
 V
Jeges vízben csontig ázva,
Végzet durchmarsát kontrázva,
|
|
 V
A kabinoldalt, épp szemben velem,
(Vékonyka fal, az óceán meg én…)
Bősz hullámok csapkodták szüntelen
Az Indiai smaragdzöld vizén!
|
|
 V
két versláb közt hiszen nő vagy
valóság élén surrog a sztráda
eső hordja szét ágyamra szórja
dörzspapír-magány csalárd kő vas-
|
|
 V
Szeretnék gyermek lenni,
Mama körül téblábolni,
kérdésekkel ostromolni,
oly jó lenne átölelni! |
|
 V
Talán hétéves lehettem,
Falun éltünk... mily messzi már,
Volt egy eperfánk, úgy szerettem,
Magas lombja terebélye várt.
|
|
 V
Olyan, mint egy madár,
Aki szabadságra vágy.
Bánatosan, kuporogva,
Lesi az alkalmat, |
|
 V
Ma erre járt egy enyhe szél,
de lobbal újra égre kelt.
Sok ősz sodorta cserlevél
e lángban úszva énekelt.
|
|
 V
Lelked mélye szunnyadó parazsát,
méztől édes ajkad izzítja
forró lávaként tested vágyát
kelti, összefonódott testünk! |
|
 V
Csókba ráncolt hab puha apró álom,
Csúszott mászott elsuhant ártó átkom,
Vágyba mártott kéz suhant alvó szárnyon,
Semmi se gátolt. |
|
 V
Már csak emlék,
egy simogató kéz
Emlék már csak
a ragyogó, ölelő fény |
|
 V
Domború hasú házak
kapaszkodnak a semmibe,
vak szemükkel valamit keresnek,
de sehonnan semmi nesz. |
|
 V
Okosnak, okos telefon,
Békát használ fel, hogy játsszon,
Bekapcsolja a kis gépet,
Jönnek eledelek, szépek. |
|
 V
sejtem így éjfél tájban más szobákban
az élvezet több oktávon hegedül
én viszont gyönyörű lényedtől távol
sétálok a saját génben egyedül |
|
 V
Mi lesz veled unokám,
Hogy lesz majd diplomád?
Eladom kedves lakomat,
És otthonba vonulhatok |
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
