|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Simogat az érzés, mint egy puha paplan, beteríti testem,
az Égre nézek, és csak a csillagokat lesem.
Melyik világít nekem?
Melyik vezérli lelkem?
|
|
 H
Virágbaborúltak a fák,még csak nem is
akármilyen virágba,aranysárga pompába.
Ez legkedvencebb fája a déli vidéknek,
ami kevés víztől sem sínylődik meg. |
|
 H
Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai,
Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei…
A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei! |
|
 H
Nyirkos ködben dideregnek
hajléktalan emberek,
parti padon kuporognak,
itallal vígasztalódnak, |
|
 H
Az újra ébredő Tisza-füzesben
Egy napsugáros, tavaszi napon
Kacsára, gémre váró néma lesben
Állott magában kisded csolnakom. |
|
 H
Felhővirágok,
égbolt kékfestő vásznán
csillagfüzérek. |
|
 H
Kérdeztem este, a gondolkodó holdat:
-Ha, maradt-e még a réteken virág,
Ami nem volt kedvesemnek leszedve-.
És a domboknak, nem járt utjain, |
|
 H
Hogy a megmacskásodott lábaimat kicsit járassam
Életvonatom lépcsője mellé csak úgy leugrottam…
De a korlát fogantyút elengedni egyszerűen nem tudtam,
Így aztán kényszer kapaszkodva egészségügyileg futottam! |
|
 H
Én gondolok Rád
ha éppen süt a Nap
ha éppen ver az eső
Amikor fázom nagyon |
|
 H
Hangtalan gyémántként, futkostak az utcán,
emberek gyémántok, az autók, meg egy szán.
Tél volt, hó esett, fázott mindenki még,
s nem látta a kikeletet, nem látta a fényt. |
|
 H
Vannak nagy történetek, amik, akár lehet, több szálon futottak,
A részletek tisztázásához, sokat kellene még beszélni.
Sok beszédnek, híg az alja, a végén fecsegésbe torkolhatnak, |
|
 H
Boldog felnőtt lesz a gyermek,
ha kap elég szeretetet.
Sokat mosolyog rá anyja,
Ezzel a szeretet biztonságát adja. |
|
 M
Este hullámzó tenger vizét nézem,
aranyló fényjáték megcsillan nékem.
Háborgó víztömeg rohan sebesen,
az évek múlnak, rohannak csendesen. |
|
 M
Gyerekkor,
Fiatalkor…
Minden múlik, minden változik,
Életében ember, sokszor álmodik! |
|
 M
Falu végén állt egy hatalmas tölgyfa,
Nem tudtad, ágyamat lombja takarta.
Törzse sötét szürkésbarna, idővel repedezik.
Levele ősszel mélyvörös színben pompázik. |
|
 H
Mindíg kiváncsi voltam,mi rejlik a láthatárban
Egyszer elindultam,mentem,mendegéltem,
A cipőm is elkopott mire,végre megérkeztem.
Azt vettem észre,a láthatárnak nincs vége, |
|
 H
Hat, hatékony, hatni képes,
erő, becsvágy, hatalomra éhes.
Hatalma van az anyagnak,
hatalma van a szavaknak, |
|
 H
Kapaszkodnak a magasba
Evereszten csúcsot dönteni,
aztán lezuhannak a szakadékba.
El sem tudják őket temetni. |
|
 H
Harmatcseppek rózsán, könnycseppek egy arcon,
túl vagyunk már többen sok-sok földi harcon.
Kinek szíve gyöngéd, s két karja ölelné,
nem találja már meg, bárhol tűvé tenné. |
|
 H
Most
Ballag
Sok gyerek… |
|
 H
Ha kevés szóval
sok bölcsességet mondasz,
lényeglátó vagy. |
|
 M
Minél jobban öregszek, annál fiatalabbnak érzem magamat,
kívánós is lettem és istentől udvaroltabb,
már érzem, a halál a vállamra teszi a kezét
és úgy tűnik, az ágyába hív |
|
 M
Csönd... vén poétám könyvét fölveszem,
Hová este dobtam, a szék alól,
S míg lankadtan lapozgat a kezem,
Zörgő lap s agg rím álomba dalol. |
|
 M
Nem csoda, ha csodálkozom,
hogy ma is még vidáman élek.
Ma már azon gondolkodom,
hogy jutalmam e ezek az évek. |
|
 M
Újra jött a fény, sugárzott,
tőle elállt a lélegzet.
Madarak vígan daloltak,
s a Föld boldogan lélegzett. |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 11. csütörtök,
Teodóra napja van.
Holnap Mária napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
