|
|
 Cs
házaim és hazáim vannak
egytől-egyig romosak bár
ritkán léptem át a határokat
|
|
 Cs
Üres vagyok, mint egy mély gödör,
amiből kihányták a földet.
Szívemen a beletörődés kerubja ül
és legbelülre rög kerül,
|
|
 Cs
Szegény anyó, azt még megérti,
nem lesz már néki több tavasz.
Az őszi nap bár felderíti,
de abban sincs oly sok vigasz. |
|
 H
Valami egyre közeleg;
Egyre gyűlnek
Seregelnek
A vízözön-fellegek.
|
|
 N
Róma az örök város; érzed a régmúlt idők illatát is légkörében…
S gondolataidba mélyedve lehunyod szemed… itt kik éltek?
Miként éltek, s merre lehetnek? S még számtalanszor visszatérnél,
Ezért pénzérmével kötöd magad ide: a Trevi kút egyszer még visszaígér…
|
|
 N
Íme az Ember! - ki legyőzte önmagát...
Ördögnek adta ócska szellemét,
tűzbe dobta kitépett szárnyait,
és mély kútba elhamvadt álmait...
|
|
 N
Kezedre mindig,
csókodra vágyom,
titok percekre -
túl minden álmon. |
|
 M
Már nincs türelmem,
Hogy minden pillanatot átlépjek...
- Mintha csak egy pillanat létezne ! -, |
|
 M
Napsugár szikra
csillan íriszed mélyén.
|
|
 MM
A szeret nélküli beton-dzsungelban?
Nem tudom, nem tudom, tényleg nem tudom.
De az tudom, hogy egy életem egy halálom,
A remény örökre a pajtásom.
|
|
 N
Érzem ajka ízét
Benne élet vízét.
Ég a gyertya égjen,
Mint csillag az égen.
|
|
 H
Jártál-e valaha régi temetőben,
ahol ó sírhantra szomorúfűz borul?
Vártad-e az alkonyt, amikor az égen
örökmécseseknek csillagsora kigyúl?
|
|
 H
Erdő szélen kicsi tó
Vize kék és rikító
Tó partját nád uralja
A tavat béka lakja |
|
 N
Szemem rímeken araszol.
Amíg az ősznek lelke sírt,
Lent, a Marosnál, valahol
Barátom színes verset írt.
|
|
 N
Uralkodjék újra
sugárzó szeretet,
betlehemi csillag
áldd meg a szívünket. |
|
 N
A látványtól összeesett
Mikor a falba verte fejét.
Ezért szerencsés volt a kimenet,
Utólag semmire sem emlékezett. |
|
 N
reggelek ragyogó fényében
nappalok rohanó sűrűjében
esték meghitt melegében
mindig együtt, veled. |
|
 N
Oly fenséges, tiszteletet parancsoló,
A világ egyik legszebb csodája,
Amit csak adhatott a Mindenható. |
|
 N
Szívem nyitnám, ha lehetne, de a
feledés kényszere jéggé dermesztette
körül ölel a hideg jégpáncélt növesztve
jégtörő kell, hogy darabokra törje
|
|
 N
Virágos jókedvem álarcát levette
leheletnyi teste,
a bánat mellé bújik,
most már
minden este.
|
|
 N
Illó álmok habjába vetem
szilánkokra tört életem…
Ne keress! nem jövök vissza...
- már valahol létezem.
|
|
 V
Neved napján korán reggel,
Köszöntelek szeretettel.
A napsugár neked ragyog,
Legyen nagyon boldog napod! |
|
 N
Nem akartalak
Te jöttél mosolyogva
Megfogtad kezem.
|
|
 N
Ha hiszel tán még benne, hogy létezik még a szép,
A legszebbet képzeld el, és összeáll majd egy kép;
Szívfacsaró csodajel, egy káprázat, egy varázs,
Az utolsó szép talán... de elnyeli egy garázs,
Egy toronyház árnyéka, egy áruház-komplexum |
|
 N
Beképzeltem, hogy verset írok!
Szépen szólót, és míveset.
De megmondták a bölcs barátok,
hogy mit sem ér, mit művelek! |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
