|
|
 N
némán ülitek körül az alkonyatban
rímek foglyaként a szerepeltek
s látón kiáltanak helyettünk vak szavak |
|
 N
Hiszen csak úgy elmélkedem,
s ha gondot okozna,
Hát ne törődj velem ! |
|
 N
Az ég kékje, akár a tenger tiszta színe,
Benne lüktet ide s tova madaraknak szíve,
Egy padon ülve ízlelem a vasárnapi tavaszt,
A békésen lenyugvó Napot, azt a kis ravaszt.
|
|
 Gy
Mit feláldoznál többet ér
Százezernyi gondtalan életnél
Hiszen lényed csak egy lehet
Ezt meg kell becsüljed
Hiszen el nem dobhatod életed |
|
 Cs
Simogató karoddal érints meg!
Bőröd bársonyát bőröm érezze!
Tested vad tüzét engedd! Emésszen!
Eggyé válunk örök ölelésben! |
|
 MM
Az Úr. Hatalmas és erős.
Magamhoz veszem.
Eggyé lesz velem.
Ámen. |
|
 MM
Egyszer eljön a csoda,
Egyszer elmegyünk oda,
Egyszer majd senki sem bánt,
Hogy mi szeretjük egymást! |
|
 MM
A víz felszínén hattyúk,
Szétfoszlatják a szivárványt.
|
|
 MM
Szívedből bús szomorúság dallama száll,
Könnyezve hasítja át a nap hajnalát.
Dalos kismadár szíve úgy belesajdul,
Hogy éneke szomorú sanzonná halkul.
|
|
 N
soha sem megyek kézen fogva
veled,
mert megölnéd bennem is
a szeretetet. |
|
 N
Ragyogó lett borotvált pofám
Még az anyám se ismerne rám.
Gyakran magam sem tudom,
Milyen is voltam én egykoron. |
|
 MM
egy kicsinyke diószem,
a lábam alá gurult.
Óvatlan,
merészen,
|
|
 N
Az én hajóm sötét
és gyors korvett legyen,
villámként vigyen át
a habzó tengeren,
|
|
 MM
őszi szél citeráz
ághúrok között jár
ereimben a nyár
elalszik tél karján
|
|
 N
A labda gömbölyű,
a fejünk kerek.
Labdában levegő,
fejünkben agyvelő,
- lehet, hogy üres? -
|
|
 N
ha a meztelen igazság tovább vetkőzik
nem ne gondolj klimtre aki mind képhez
vázlatokat és tanulmányokat végez
a bőr alatt ér izom és csont időzik
|
|
 M
Ártéri fák, vén óriások,
imádom én a zöldetek.
Hol repkény fut ölelve rátok
színes sátor a törzsetek. |
|
 M
Földből-égből, porból porrá,
Kezében vas, lesújt vele,
|
|
 MM
Az idő lomhán átoson
A mutató lélekbe kattan
Mint kulcs a zárban, halkan
Akár tengerzúgás hűs hullámokon.
|
|
 H
Kondul egy harang...lélekkísérő utolsó hang...
Megkondul a szívedben egy utolsó lélekhang...
Kisóhajtottad magadból égő fájdalmadat...
Megkönnyebbült sóhajjal váltottad meg álmaidat.
|
|
 N
Az élet szélén járok
húz a mély
kötelet a léttel
két kézzel kap érte
minden léptem
|
|
 N
Behúnyom szemem,
s némán vágtatok...
Ne lássanak meg engem,
s én se lássak ott... |
|
 Gy
Simogatom ősz fürtjeid,
nagyon kell most bíznod bennem,
mert, amit csak érted lehet,
úgy érzem, hogy mind megtettem... |
|
 Gy
Fogy az árnyék
Talán várnék
Nem tehetem
Mert szeretem
Akit várok
És csodálok |
|
 Gy
Maros parti fák
köd selymébe burkolva
fáznak az éjben |
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
