|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
Csönd pelerinemben ücsörgélve
Bámulok… nézgélve. |
|
 M
Álmodtam egy szépet,
minden úgy volt, mint régen,
úgy szerettél öleltél,
soha el nem engedtél, |
|
 M
A vén platán alatt ezer levél,
az őszi éjeken tavaszt remél,
ma ködbe bújik el ruhátlanul,
a szürke félhomály reá lapul. |
|
 V
Vergődöl a reménytelenségben
hadakozva az arctalan lénnyel',
mi beléd hatol és marad...
A halálnál is jobban fáj |
|
 V
Mikor beteg voltál
Imádkoztam érted.
Nem is kellett oltár,
Nem hajtottam térdet; |
|
 V
Ha valakit nem akarunk megbántani, akkor hazudunk… mellébeszélnünk neki,
Akár gyermekmese szinten, eltereljük a figyelmét! De, mi nem bukhatunk le!
Van még olyan is, hogy igen is nem mondhatjuk meg azt az oly' súlyos igazat neki |
|
 H
Gyalogolt az élet mellettem,
egész életemben.
Elérkeztünk út végéhez,mondta :
tovább nem jön velem. |
|
 Gy.
Kalamáris a tenta, a lúdtoll és papír,
Ez az egyensúly és ne kelljen tintaradír!
A három gyertya fényénél, látszik, hogy tenta fényes,
Majd matt lesz, de addig hozzányúlni fölöttébb kényes. |
|
 V
A teli hold lát,
Előjött ő már,
De milyen kár,
Hogy már nem vár.
|
|
 M
A város majdnem elaludt.
Nem is tudom de, egy rossz alvó észrevette,
Hogy a világon a szeretet még létezik, és mindenkire szabott.
|
|
 M
Elcsökevényesedik az agyam -
Csöndbe takarva, eloltva magam
állok a szürkület-ablak előtt,
bámulom egyre a furcsa időt. |
|
 M
Ha rosz fogad van és fáj néha-néha,
Vagy elhagyott csalfán a kedvesed,
A buját ép ugy megszenveded,
Légy bár hentes vagy légy — mint én — poéta. |
|
 M
Ködös reggelben
Köd majd’ hegyet is fedi.
Köd ül völgyekben. |
|
 M
Rövid az életünk, örülhetünk,
véget ér a szenvedésünk,
örökös a pihenésünk. |
|
 M
Láttam kirakatba,
szine csalt engem oda,
megylevesre gondolva |
|
 M
Ott ültünk hosszan, mit se szólva,
Csak szivünk beszélt lázasan-:
Te azt sirattad, ami elmúlt,
Én azt, ami még hátra van .... |
|
 M
Lassan mozdul már,
Sok év terhét cipeli.
Vágya békés lét. |
|
 M
A hit, remény és szeretet,
minden gondolatunknál a mi hűséges útitársunk,
a hit, remény és szeretet,
az, ami bennünket a boldogság útjára vezet. |
|
 M
Kardot rántok, táj még hum.
Fényezni kéne, még berozsdáll!
Nem jő segítség… |
|
 M
Ragyogó szép tavasz
Igaz szív szerelme
Kísérjen utadon |
|
 M
Egyik olvasom írta nekem
az én magyarnapi versemre,
mit mondott neki, egyik Pesten
élő erdélyi ismerőse: |
|
 M
A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt,
Látni nem lehetett, a fény-erősödött, Nap is haladt…
A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt. |
|
 Gy.
Már el is felejtettem hogyan kell nevetni,
A fagytól ajkam parázs.
Meghal bennem még egy remény,
S bár vers születik, az új alkotás. |
|
 Gy.
Szürke ég, őszies...
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat. |
|
 Gy.
Megvilágította azt a padot,
Hol kedvesem ölemben sóhajtozott.
Felháborodva néztem az égre,
Ha lenne egy kis megértése, |
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
