|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Sűrű mezőn ezernyi szín között
buja szentjánosbogár lődörög.
Elszenderült pár elfáradt pipacs,
az égen ezüstpilla tündököl. |
|
 H
Gyermekként még hittem a mesékben.
Egyszer volt, hol nem volt történetek
Csodás világában éltem.
Különös kalandok átélője, |
|
 H
Városban nőttem fel,fülledt levegőben,
izzadság szaga terjedt járókelőkbe.
Nép hegyén,hátán proli strandokon,
szegényeknek ott volt a paradicsom. |
|
 H
Egész nap a Google-t nézem,
rabbá lettem – mit csináljak?
Nem is voltam kinn a héten,
szemem fáradt, bőröm sápadt. |
|
 H
Az élet örök utazás,
Közte jó néhány állomás.
Ha az állomásokon meg is pihensz,
Attól újult erővel továbbmehetsz. |
|
 H
Szél, nagyon fütyül
Erdőben, őzet borzol.
Mindjárt esni fog. |
|
 M
Ígéretes találkozás volt,
Janus arcok közös oszlopon,
te jobbra néztél, én meg balra,
szerelmünk így jutott kudarcra. |
|
 M
Nézd, mily kék a Hold ott fenn az égen,
ragyog, szinte megigéz a fénye.
Néhány sirály halkan szállt alatta,
talán a sóhajos éjt avatta? |
|
 M
A szivem tárják föl neked :
A miről álmodott a gyermek,
Ifjúkori tűnő szerelmek,
Sok, sok naiv őszinteség, |
|
 M
Kies tájon csend honol
szomjas a föld
vadvirág bokor,
lepke virágport kortyol |
|
 M
Nem pusztán csak azért szeretlek, ami vagy,
hanem amivé, énné válok, mikor velem vagy.
Nem csak azért szeretlek, amellyé magad tetted,
azért is amivé engem teszel, belőlem rosszat elvetted. |
|
 M
Lehettem volna rózsafa,
kerted varázsos illata.
Lehettem volna vadgalamb,
veled repülni nagy kaland. |
|
 H
A rokokónak szép emléke
Fölébredt bennem! — láttalak!
Néztem szemed kék tengerébe
Az éjsötét pillák alatt. |
|
 H
A múlt elmúlt, a szó már nem felel,
Hiányod már nem zaklat annyira fel.
A fájdalom íze lassan megkopik,
De szívemben a szeretet nem múlik. |
|
 H
Nézd, oly selymes volt ott fent a felleg,
még a sugarak is útra keltek.
Csöndben hullt alá a langyos eső,
mosta a sarjadó aranyvesszőt. |
|
 H
Furcsa cím, ezt meg kell hagyni!
Minden álmot fel kell adni?
Gátlástalan harcot vívni
riválissal vagy szülővel, |
|
 H
Kalászvirágok
aranyló búzamezőn
széllel táncolnak. |
|
 H
…amikor kibontakozik a sötétség
a sóhaj végigcsúszik a folyosón, tele vágyakkal,
és az összes vertikális melankólia egykedvű, fényesen és kitartóan remegett
a bőséges harmat felett, amelyet a tompa hangok csendje borít, |
|
 H
Boldogságot ringatnak a hullámok,
Fölöttük testesülnek meg az álmok.
A levegőben harsog a fecskeszó,
Hogy ez csökkenő, bizony, nagyon nem jó! |
|
 M
Rosszak az emberek, rájöttem, hát hidat kell építenem,
s az épített hídon, kik velem vannak, át kell mennem,
hídon átérve azt lebontani, majd lassan megfordulva,
a túlparton maradottaknak integetni, kedvesen, mosolyogva. |
|
 M
A tenger bája úgy csábít engem,
úgy érzem, nekem oda kell mennem.
Partot mosó hulláma, s a fodra,
gyógyír, minden bajra, minden gondra. |
|
 M
Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta. |
|
 M
vezérelje tetteinket
a megértés és szeretet.
Lelki békénk csak így lehet. |
|
 M
A szerelem egy nagy probléma.
Ki tudná: menny-e, vagy pokol?
Csodálatos titok, ha néma
S megfoghatatlan, hogyha szól. |
|
 M
Nagyon tudok szeretni, s akit szeretek, tűzbe mennék érte,
s aki bántaná, hát jobb ha rajta lesz a világ összes vértje,
nem, nem gyűlölök igazából senkit, az nem én vagyok,
egyes embereket nem bírok, magam mellett nem hagyok. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
