|
 Vendég: 61
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 H
Kérdezem magamtól, élnék e ugyan úgy ha eltudnálak felejteni,
tudnék e másnak ugyanolyan kedves szavakat elejteni….?
Hát nőhet e, nyílhat, élhet e éltető víz nélkül virág,
Létezne megbecsülés és szeretet nélkül a világ? |
|
 H
Úgy vágyom a nyári esték kék Ég után…
Már ösvényeken akarok menni.
Szúrós vetéseken, összezúzva a zöld sarjút,
Hideg szálain nyomtassam lépteimet |
|
 H
Ha élhetnénk gondmentesen,
Én szülnék roppant szívesen,
Akit szerettem, mindnek,
A faj mindegy nekem. |
|
 H
Mikor nyugdíjas lettem,
oktatás helyett
firkálni kezdtem verseket.
összegyüjtöttem, könyvbe rendeztem,
|
|
 M
Nem késik a sértő válasz,
de bocsánatot nem várnak.
Nem kell büntetést fizetni,
nem kell börtönbe sem menni. |
|
 M
Terád, kis virág, sok-sok küzdelmes éven át vártam,
ahová csak lehetett, benéztem, kerestelek, merre csak jártam,
hogy valaha is megérkezel, már nem reméltem,
most itt vagy, s már tudom, nélküled nem is éltem. |
|
 M
Elveszítettem fejemet,
bűnbe vitt a kisértet...
menekülni lehetetlen,
örökre rabja lettem. |
|
 M
Ahogy sétálva lassan beértem erdőbe, a szépség, szinte megdermesztett!
Ahogy körülnéztem, ugyanazt láttam, mint tavaly. Meglepetés lebegtetett!
Ahogy fölnéztem, a tavaszi lombkoronát erdő hordta! Gyönyörködtetett! |
|
 M
Kertészkedem mélán, nyugodtan,
Gyümölcsfáim közt bíbelek;
Hozzám a tiszta kék magasból
Egyes daruszó tévelyeg;
|
|
 H
csontritkulásom
figyelmeztető jele
combnyaktörésnek |
|
 M
Száraz kóró, bús folyóka,
Szellő helyett szél viharja,
Szép remények sírja fölött
Csalódások forgataga. |
|
 M
Múló idő az, mi fáj egyre jobban,
szívem élesen, nagyokat dobban,
futó, siratódallam lágy hangjain,
szálló szellőnek angyalszárnyain, |
|
 H
A falakon egy árnyék hallgatja a zűrzavart,
jaj, egy ismeretlen szív dobog a kőben,
hegyzi a fülét: a sír repedt,
a múltból suttogott szavak hallatszanak eközben. |
|
 M
Vendégem vagy egy pofonra,
ha vágyódsz az erőszakra.
Él köztünk sok mazochista,
de sokkal több a szadista. |
|
 M
Hogy mit gondoltam ott, feledtem;
Hallgattam titkos kar dalát,
S a csillagok remegtek csendben…
Övék szívem már – odaát! |
|
 M
Búskomor életkedvem sorstalan nyomorult,
őszbehajló fejem fölött az ég is beborult,
leplezetlenre vetkőztette éhes belső énemet,
s kínozza a hiány, dúdolja fájó, eme évemet. |
|
 M
Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött,
Kis-dombos és sík vidék, szépségbe öltözött…
Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött, |
|
 H
Egy angyal szállt le a földre elém,
rég elfeledett érzés költözött belém,
s jött felém habkönnyű léptekkel,
kínált nem fogható isteni étekkel. |
|
 H
Okos tán nem vagyok, igazam sincs nekem,
Engem tán nem is értetek egyáltalában…
Mint virág élek én, fűként lélegezem,
S hangzom végtelen örvendő melódiában. |
|
 H
Ha valakit nem akarunk megbántani, akkor hazudunk… mellébeszélnünk neki,
Akár gyermekmese szinten, eltereljük a figyelmét! De, mi nem bukhatunk le!
|
|
 M
az állatok végtagokkal,
az emberek eszközökkel
földön állnak vagy haladnak,
változnak, az idő marad. |
|
 M
esik az eső
fáj az unalom
nem tudom
mit gondolhatok |
|
 M
Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek
Eltünt az álom, elnémul az ének.
Mi szép az ének ha nincsen hangja,
Nappali éjnek zúgó harangja. |
|
 H
Reggel, rögvest hiányzol Csinszka!
Ó, ha együtt lehetnénk még ma.
Simogatnám kezed,
Majd elvenném eszed… |
|
 M
Szeretem kemény természetedet,
És félek is...azt hiszem, hogy ennek vége lehet,
Mert mind ezeken túl
Szerelmem gyengédségé változhat
|
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
