|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Szeretetben öregedtünk,
hajunk lassan fehér lett,
szívünkben a szerelem,
nem változott meg !... |
|
 H
Most magadra maradtál,
Nem emészt fel a magány?
Magányos, üres óráidban mit teszel,
Mikor kérdéseidre senki nem felel? |
|
 H
Az illat szaggá válik,
az élet halállá,
minden egész szétmállik,
vonzalom undorrá, |
|
 H
Szinte elnémítottál
csodás szavaiddal,
És elvarázsoltál
szépséges dalaiddal ! |
|
 M
Írhat a költő szimbolikusan,
rejtett eszméje adva van.
Az értő elme megfejti, sejti,
a költő lelke megérinti. |
|
 M
Akik elmentek, azokra gondolok most,
fent az angyalok, lent meg 1000 könnycsepp kopog.
Ők voltak itt, kik jók voltak velünk,
de most már odaát vannak, s itt csak az emlékük. |
|
 M
Sziromkehelyben
hajnali harmatgyöngycsepp,
bús virágima. |
|
 M
Hajolj meg, ha a fejtörő
Gerenda ellenedre van...
Én inkább betöröm fejem,
Semhogy meghajtsam derekam! |
|
 M
Gyere, gyere, jöjj már Loretta,
Vágyamban szurkál hiány csúcsa!
Nincs: veled-nélküled,
Ezt tán’ nem képzeled? |
|
 M
A szentek csodákat tettek,
tanításaik a valláshoz kötődnek,
haláluk után avatják szentté őket.
A keresztények kérik segítségüket, |
|
 H
Az élet folyton a közel-távol múltba merevedik
De, nekünk az élő múltunk!
Bárhogy is van, vastag totemoszloppá egyenesedik, |
|
 H
Te vagy? valóban te vagy az?
Vagy e látmány csak képzelet?
Csak képzetemnek tündér délibábja,
Amelyben lelkem ujra látja |
|
 H
Lehet, hogy rosszat álmodtam és elfelejtettem,
Lehet csak azért, mert a cseresznye kivirágzott,
Talán csak a szél volt, aki kristály tisztán csengett,
Vagy azért, mert az éjjel a prikolics a holdból egy darabot megevett, |
|
 H
Nagy esőben,
rossz időben,
kis madaraink
megérkeznek! |
|
 H
Lágy szellő fújdogálta a pálmákat
zöld szinű tenger vize hullámoztak
lemenőben volt nap tüzes koronája
gitár hangja hallatszott a távolban. |
|
 M
Egyszer csak horkolás zaja csapott bele a nagy vaksötétbe,
Benéztünk a sátorba, a kutyánk húzta magát a lóbőrbe…
Így aztán lefeküdtünk a fűbe, a csillagos ég alatt,
Jó idő volt, aztán hallottam, már társam is lóbőr alatt… |
|
 M
Hogy honnan jöttem nem tudja senki
mivé lettem azt láthatja mindenki.
Életem tengeren hányódó csónak,
még hinnék, hinnék a jó szónak, |
|
 M
Öt évig laktam városodban költő,
s nem láttalak sosem. Négy fal között,
csomós sötétben éltél távol és
nem érdekelt e földi tartomány |
|
 H
Amikor kerestük helyünk a Világban
Sokfelé vitt utunk amíg Rád találtam
De attól kezdve többé soha el nem váltunk
Szerelmes szívvel egymásra találtunk |
|
 H
TÖRÖLVE |
|
 H
A csorda megjött. Vén, rokkant kapukba
piros leányzók állnak illeteg.
Várják az egyetlenke tehenet.
Friss széna barnul már a jászolukba. |
|
 H
Szirom bomlik harmatos,
ölelés vágy,
csók ajkamon.
Szívverésed hallgatom, |
|
 H
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad,
Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad…
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad. |
|
 M
végtelen kékség
fehér felhő-bárányok
napfényt legelnek
gyapjút növelnek |
|
 H
Apám drága, elég nagy baj az már nekünk,
Hogy még életedben, nem tettél jót velünk.
Ezt tanultad tán', vagy megörökölted nagypapámtól?
Elvetted lélekélelmemet, mint idegen szájtól.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
