|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
birs
meténg
vadmurok |
|
 M
Nímfa lett belőle,mestermű,
Szépsége elbűvölt hihetetlenül.
Valami csodálatos képzelet, |
|
 M
Kalászosok, hüvelyesek,
csövön kukoricaszemek.
Közösségekben léteznek,
ezen belül egyformák, |
|
 M
Emlékezz, mint súg a nyíres,
S az erdőn túl láthatod,
Lassan futnak az aranyló
Rozskalász-hullámsorok!” |
|
 M
Már nem sírok és nem zokogok,
a szél már letörölte könnyem,
ránk ontotta a békét, csöndet,
s ősz itt a sarkamban toporog. |
|
 M
Fény, föld mögé borul,
Naplemente vége után.
Bíbor, befeketül. |
|
 M
Eljött a ragyogás, a csodák tiszta jele,
fényes felhőn át, tündökléssel tele.
Mámoros hajnal sem, de alkonyat se olyan,
mint a csoda maga, mi a gyönyörbe rohan. |
|
 M
Elmúlás hervad és reszket,
most jő a vég, vagy a kezdet?
Mosollyal köszöntsük az őszt,
tárt karokkal várjuk a bőszt: |
|
 M
A hazugság önmagában lévő, önmagát generálja,
És addig tartja fönt magát, amíg egy újabb nem degradálja.
A hazugság könnyen eladható, nincs, aki moderálja |
|
 M
A lég rezeg... a fák zizegnek,
Az erdő vall örök szerelmet.
Elhallgatunk. Ah, ne zavarja
E harmóniát ember hangja. |
|
 M
Hosszú évek hiánya
látszott írásaimban,
meg nem hátráltam. |
|
 M
Csüggedten lehajtja fejét a vén fűz
és már az a virgonc, kacér nap sem süt,
csak az a zsémbes szél hőbörög, dúl- fúl,
de még a föld összeüti a menüt. |
|
 M
Jó, most itt ezen a tisztáson együtt ücsörögni
Az erdő szépségében sűrűjében gyönyörködni.
Ide a tisztásra, erdő beengedi a napfényt,
Mi meg engedjük egymás szívébe, a szeretetfényt! |
|
 H
Lelkem vedd vissza, kérlek,
inkább haljak meg,
mint gyötrő kínokkal éljek.
Ne engedd, hogy panaszkodjam, |
|
 M
Aztán olyan jött ,mi nem volt
öreg lettem,homlokomon hold
a kiválasztottak örökös jele |
|
 M
Csillogó eső, parányi fényben,
felkelő Hold az éj sötétjében.
Megannyi ragyogás, a szívek rejtekében,
vöröslő Napsugár, ragyogott az Égen. |
|
 M
Juj! Kereslek magamban Iza!
Te vagy nekem nők legjobbika.
Megismerkedhetnénk,
Szemben közelednénk... |
|
 M
Hogy én velük nem egy sávon
húzok kötelet,
ott a szemeikben látom,
az, irigy-csaló őrületet. |
|
 M
Tán inkább vigasztalni próbál engem,
dallamától könny csorog az arcomon.
Aztán ahogy telik- múlik az idő,
eszembe jut fázós, téli alkonyon. |
|
 M
Az éjszaka beáztatva a Hold aranyában
Fantasztikus...és bizonytalan...de istenít,
Őrült misztériumukban viasz homlokára hullva... |
|
 H
Emese levese
legyekkel lett tele.
Macskája megette,
beteg is lett tőle. |
|
 H
Megkopott dallam a szívem dobbanása
dübörgő jajszó - zakatoló |
|
/arc-anglerfish-arc2-prod-mco.s3.amazonaws.com/public/IHHE7XVR3RDLTISJUWCYPXZLBE.png) M
Kijutott nekik csata közben
vad vörös tűzből,
fekete füstből bőven,
a parlaggyomok mérgező zöldjéből, |
|
 M
Fényt az ádáz, rozsdás levél mohón elnyeli,
sivár puszta lett a hajdan kies világ.
Ködös, párás illatok szállnak bánatosan,
magányba burkolózik az egy szál virág. |
|
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/A-2970275-1405283373-2613.jpeg.jpg) M
Szerelnék olyan dalt dalolni,
Mit nem felejtitek egy-két hó alatt,
Szeretnék olyan dalt dalolni,
Egyetlen-egyet csak, mely megmarad! |
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
