|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Érzem lángba borult szívem,
orcámba visszatért színem,
megbékéltem, megtért hitem,
minden jó lesz, én úgy hiszem. |
|
 M
A szerelmem
Hozzád titok,
Szem nem rebben,
Száz év se sok. |
|
 H
Milyen lesz az aranykor?
Liszt is készül aranyból,
a szőlőből aranybor...
aranyalma aranyfán, |
|
 M
Ha újra ifjú daliás hősként élnék,
beléd kis virág, biztos szerelmes lennék.
Nem mondanék ki mindent amit gondolok,
de meggondolnám azt amit kimondok. |
|
 M
A nap zaja elúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szűl a vastag árnyék. |
|
 H
Zord hidegben bandukol a gondolat,
néz fel az égre,vár szebb napokat.
Napsugár jelezte,tavasz nem messze,
rügyek pattognak fáknak örömére. |
|
 H
Mit ér az ember, ha tiszta, de gyenge,
Visszhangzik a kiáltásom, de nincs válasz erre.
Ez életben kell, hogy nagyon szeressenek,
s kiknek hiányzom, mindig keressenek. |
|
 H
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
|
|
 H
Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod,
Megtartani sem lehet, de jól is fölhasználhatod,
Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod, |
|
 H
Úgy huszonkét évesen.
...s az egyik éjjel otthagytam a poklot, kiskorsó sört és limonádét.
Zajos és sok csillár között, kiléptem a mulatóból,
A sétányon növő virágzó hársfák alatt, felhevülten észrevettem, |
|
 M
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
|
|
 M
Holdfény, felhők között bujdokol,
Szomorú, sötét pillanat lesz a vég. |
|
 M
veled élhetett,te adtad nekem az
igazi életet,amit soha nem felejtek,
Krizantém szőnyeget terítek elébed |
|
 M
Akarom, ne magamnak legyek fontos,
ne is magam miatt legyek pontos!
Beszélni, néha túl szomorú voltam,
bennem izzó szeretlek szót, másnapra toltam. |
|
 H
Átkozom kígyót
körülfogta világot
ember nem látott
leigáztak népeket, |
|
 H
Mosolyogni fogok,
Amikor a lelkem sír.
Enyhe szellőben,
A gondolatom elvesztődik |
|
 M
Boldogságot ringatnak a hullámok,
Fölöttük testesülnek meg az álmok.
A levegőben harsog a fecskeszó,
Hogy ez csökkenő, bizony, nagyon nem jó! |
|
 M
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; |
|
 M
Lizetta, nézd, a hold ezüstös fénye
Mily szépen hull lagúnánk hűs vizére!
Felhő sehol, zajt nincs mit hallani,
Lizetta, nem vágysz vélem ringani? |
|
 H
Villám csattanás
Mint heves ostorcsapás.
Félelmetes hang. |
|
 H
Kilenc perccel nyolc óra múlt,
kigyúlt a víz alatt a tűz
és sűrübb lett a parti fűz,
hogy az árnyék közészorúlt. |
|
 H
Nyaralóm teraszán szürcsöltem a teám,
balkonon vörös muskátli virult.
Vonzotta tekintetem, kacsintott reám,
e nyugalom a lelkemhez simult. |
|
 H
Kérdezem magamtól, élnék e ugyan úgy ha eltudnálak felejteni,
tudnék e másnak ugyanolyan kedves szavakat elejteni….?
Hát nőhet e, nyílhat, élhet e éltető víz nélkül virág,
Létezne megbecsülés és szeretet nélkül a világ? |
|
 H
Úgy vágyom a nyári esték kék Ég után…
Már ösvényeken akarok menni.
Szúrós vetéseken, összezúzva a zöld sarjút,
Hideg szálain nyomtassam lépteimet |
|
 H
Ha élhetnénk gondmentesen,
Én szülnék roppant szívesen,
Akit szerettem, mindnek,
A faj mindegy nekem. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 19. szombat,
Vilhelmina napja van.
Holnap Friderika napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
