|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
Gondoltam velem marad
felejthetetlen amit adtam
Nők igérete könnyebb,mint
húló falevél,amit visz a szél. |
|
 M
Szeptember búcsúzott,
keserű sóhajaim szálltak szerte,
majd jött a borongós, búval bélelt ősz,
eltűntél nyár! Keresnélek, de merre? |
|
 M
Az áthatolhatatlan sötétet a csillag-sziporka mutatja,
Mert én belül tudom, hogy megy tovább, nem áll meg, óra mutatója.
Minden elmúlik, de a jövő perce, az előző folytatója. |
|
 M
Egy mélabús, bohó poéta
Kissé különcz volt, meg blazírt,
Nagy szorgalommal, szép betűkkel
Néhány száz verset összeirt. |
|
 M
Hiteget a csalfa remény,
sötét felhő fedi a fényt.
Visszazuhan a bizalom,
ha rálépek, eltaposom. |
|
 M
Hunyd be szemedet
add át magadat a
vágyódó ölelkezésnek |
|
 M
Nyár vége lett,
gyémántos az éjjel,
hold tündököl,
ezüstcsillag ékkel. |
|
 M
Lángba borul az ég alja,
bíbor palástja takarja
Fecskék, gólyák elköszöntek,
a messzeség sürgeti őket. |
|
 M
Hét színű a szivárványa fent az égnek,
Ez a koronája a mindennek… végnek.
Legalább ennyi a szépsége... vidéknek. |
|
 M
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, Asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom. |
|
 M
Éreztem én, hogy ezen estét a kertben kint kell töltenem,
Láttam, a csillagfény-koszorúnak is kell a jelenlétem.
A lelki mindenható rám borult… rendben a lelkiségem. |
|
 M
Mióta elmentél,
magam ülök a padon,
zörög a sok levél. |
|
 M
Náladnál szebbet,nem ismerek
add nekem jóságos szivedet.
Én leszek kertészed locsolom
virágzó,őrök szerelmünket ! |
|
 M
Pacsirta dalol a fűzfán,
Pillangó karomra száll,
Arcomat szellő simítja,
Imára nyílik a szám. |
|
 M
Utoljára még megcsillan
az aranyfényű napsugár.
Tekintete ragyog, villan,
ó, mi volt, még csak a futár! |
|
 M
A zongoránál eltűnődtünk
Egy mélabús tündérregén.
Beszélgetőnk a Loreleyról
Egy szőke szép leány meg én. |
|
 H
Van még régi emlékem,
de nincs már kivel
ezeket felidéznem. |
|
 H
Már láttalak és te is láttál egyszer;
Szivem hozzád többé nem idegen.
Tán nevem' is kiejté édes ajkad
S én elmerengtem már a tieden. |
|
 H
Úgy szeretlek gyönyörű Szeptember,
zamatos, mézízű gyöngyöket érlelsz,
nézd, átölellek széles mosollyal,
de te könnyes szemmel ősz előtt térdelsz.
|
|
 H
Azt hiszem, az életem nagyot tévedett, ló elé fogta a kocsit…
Mikor meg lóra ültem, az a fejével hátul ment előre, kicsit…
A vonatom tévedve, a cél felé haladt, de az ellen vágányon…
Én mindenbe belementem, de hogy pap legyek... Jobb volt, disznóvágáson... |
|
 H
Szemlélheted a csodálatos műveletet,
ami egyszer egy nap végbemegy....
Amit valamikor régen istennek neveztek,
mert ki más táplálta volna a földünket.... |
|
 H
Madár lennék, énekelnék,
lombos ágon fészket raknék.
Fiókáimat nevelném,
ragadozóktól félteném. |
|
 H
…Együtt leszünk egyszer. Váratlanul talán.
Nem holnap, és úgy fest, nem is holnapután.
Nem homokra épült akármilyen házban,
De ott, ahol nagyobb fény és tisztaság van. |
|
 H
Óh, ha te még leány volnál,
És ha én még szeretnélek,
Mindkettőnknek mily mosolygó,
Milyen édes vón' az élet! |
|
 H
Ha a kételkedés árnyéka hófelhőként ránk vetül,
Rögvest elönt bennünket a bizonytalanság érzése.
A döntésképtelenség bennünk vehemensen fölhevül |
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
