|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Napod csodálatos fénye
Játszik folyónk habjain,
Játszik rőt ligeti lombbal,
S bogyókkal az aszalón, |
|
 M
Aztán elállt, nyirkos, hűvös lett a takaró,
szél tépázta kabátom összébb húztam,
hajam mint a szénakazal oly nagyon csapzott,
most tombol az ősz, de már tél jő dúltan. |
|
 H
Égből rozsda és arany csordogál,
az elhagyatott utakon nosztalgiának szőnyege .
Ez a késő őszi halotti lepel,
szomorúság és véres levelek szövete. |
|
 M
Vén lombok közt gondtalan bujkálok,
hulló arany levelet csodálom,
őszi szél sodorta el az álmom,
őszi szél sodorta el nem bánom. |
|
 M
Lélektársak leszünk együtt, a szomorúságot messze űzzük.
Színes lufik, bábfigurák, kisautók szöszke babák,
összekuszált kóc a hajam csíkos zoknim orra lyukas. |
|
 M
Adj magadnak kódolt nevet,
az sem baj, ha kinevetnek.
Ellenségünk mindig akad,
néha irigységből fakad, |
|
 M
Jöjj te drága fény, ne hozz többé éjt,
add meg tisztulásom, igaz reménységét.
Rózsaszín köd, tisztaságot hoz,
álmaink alkonya, új világot mos! |
|
 M
Megfordultál, de én is,
követtük egymást mégis.
Most már elöl mentem én,
te voltál, aki követtél. |
|
 M
Napról napra forróbban ég a láng,
nem múlik, nem csitul, sodor
megzabolázhatatlanul hozzád,
érezni akarom a szád. |
|
 M
Bódítja ragyogó, őszi édes illat,
tobzódó arany színeket mohón issza,
hogy jő a rideg tél, ugyan, most kit izgat? |
|
 M
Azúrkék égbolt alatt, leomló falak,
élet-halál harc, utat, győzelmet fakaszt.
Mosolyvirág nyílik, cirógató a fény,
szeretetvarázs öleli a Földtekét. |
|
 M
birs
meténg
vadmurok |
|
 M
Nímfa lett belőle,mestermű,
Szépsége elbűvölt hihetetlenül.
Valami csodálatos képzelet, |
|
 M
Kalászosok, hüvelyesek,
csövön kukoricaszemek.
Közösségekben léteznek,
ezen belül egyformák, |
|
 M
Emlékezz, mint súg a nyíres,
S az erdőn túl láthatod,
Lassan futnak az aranyló
Rozskalász-hullámsorok!” |
|
 M
Már nem sírok és nem zokogok,
a szél már letörölte könnyem,
ránk ontotta a békét, csöndet,
s ősz itt a sarkamban toporog. |
|
 M
Fény, föld mögé borul,
Naplemente vége után.
Bíbor, befeketül. |
|
 M
Eljött a ragyogás, a csodák tiszta jele,
fényes felhőn át, tündökléssel tele.
Mámoros hajnal sem, de alkonyat se olyan,
mint a csoda maga, mi a gyönyörbe rohan. |
|
 M
Elmúlás hervad és reszket,
most jő a vég, vagy a kezdet?
Mosollyal köszöntsük az őszt,
tárt karokkal várjuk a bőszt: |
|
 M
A hazugság önmagában lévő, önmagát generálja,
És addig tartja fönt magát, amíg egy újabb nem degradálja.
A hazugság könnyen eladható, nincs, aki moderálja |
|
 M
A lég rezeg... a fák zizegnek,
Az erdő vall örök szerelmet.
Elhallgatunk. Ah, ne zavarja
E harmóniát ember hangja. |
|
 M
Hosszú évek hiánya
látszott írásaimban,
meg nem hátráltam. |
|
 M
Csüggedten lehajtja fejét a vén fűz
és már az a virgonc, kacér nap sem süt,
csak az a zsémbes szél hőbörög, dúl- fúl,
de még a föld összeüti a menüt. |
|
 M
Jó, most itt ezen a tisztáson együtt ücsörögni
Az erdő szépségében sűrűjében gyönyörködni.
Ide a tisztásra, erdő beengedi a napfényt,
Mi meg engedjük egymás szívébe, a szeretetfényt! |
|
 H
Lelkem vedd vissza, kérlek,
inkább haljak meg,
mint gyötrő kínokkal éljek.
Ne engedd, hogy panaszkodjam, |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 10. szerda,
Nikolett, Hunor napja van.
Holnap Teodóra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
