|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
Némaságban merengő vakhit,
Szaggatja a rózsaszín álmokat.
Könnycseppek fölébresztik valóságot... |
|
 M
Mégis tiszta a lélek, és gyönyörű a szív,
mert a határán az éjnek, tündöklésbe hív. |
|
 M
Oh ti, akiknek szivetek fáj,
A kiknek sorsa mostoha,
A boldogoktól vigaszt, enyhet,
Ne könyörögjetek soha! |
|
:strip_icc():format(jpeg)/kly-media-production/medias/762641/original/091949400_1415349382-sad-man-silhouette-on-bench.jpg) M
Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra,
Nem vigyáztam sem a nadrágomra, sem az ülésemes alakzatra…
Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra. |
|
 M
Keblem, nyílj meg és fogadd vendégeid,
Percnyi tavaszi érzéseket!
Tárd ki, természet, ölelni karjaid,
Váljak eggyé a széppel, – veled! |
|
 M
Rőt aranyba öltözött a világ,
hol csend, béke és nyugalom honol.
Aludni készül az erdő, mező,
lógó nyelvvel lihegve ősz lohol. |
|
 M
Többeknek még várniuk kell, hogy felizzítsa szívük,
a szerelem melege, mely tiszta, igaz hitük.
Mindig tudd, csak akarni kell, bízni kell még abban,
hogy Ő az aki jégveremből, a tűzben égő katlan. |
|
 M
Végül kibékülök az életemmel,
köszönök mindent, vérző szivemmel
Sajnálom itthagyni azt a sok szépet,
boldoggá tették életemet !....... |
|
 M
Sok vihar ér majd,
Te csak nőjj, hajts szakadatlan, ne heverj a mocsárban soha. |
|
 M
Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk.
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ... |
|
 M
De nézd, már kél a nap,
még álmosan ásít,
szél fésül sugarat,
lám innen nem tágít. |
|
 M
Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,
De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza! |
|
 M
A csend néma, üres, puha,
álmaink bársony pamlaga.
Emlékek, elmélkedések,
kusza töredéke. |
|
 M
Csábos Potifárné
két ölelő karja
megfojtani tűzben
lelkedet akarja. |
|
 M
Újra itt az ősz,
gyorsan múlt el egy év,
elfáradt a föld,
vesztette erejét. |
|
 M
Megindult fakó
Napsugár időszaka.
Levél színesül… |
|
 M
Láttam előretörni a férfit,
Hol a világzaj örvénybe szédít,
Hol az erős is végre leroskad
S szerelem óvja az elbukottat, |
|
 M
Nem vágyodik szerelemre,
kocsmába meg ágyba menne.
Büszke ifjú így változik,
bánatában sokat iszik. |
|
 M
Az élet kiszámíthatatlan
útja,nem együtt megyünk
a végső boldogságban. |
|
 M
Újra itt a vén ősz ősz,
ropnak a levelek,
vidáman örvénylik,
szép színben kevereg. |
|
 M
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak elõtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetõt. |
|
 M
Szürke égbolton úszó, sötét fellegek,
cikázó villámok, haragos zörejek.
Bólogató szirmok, ázott fejecskéje,
halkuló cseppvarázs ütemes zenéje. |
|
 H
A nyugtom – odavan,
Nehéz szívem;
Azt többé én soha
Meg nem lelem. |
|
 M
Tudnál felém lépni
kezed nyújtani ?
Hogy érinthesselek
Fogjam a kezed.? |
|
 M
A remény első forrása, a vidámság önmaga,
ragyogó napsugárban, a fényesség mivolta.
Virágnak is kell, az éltet adó napfény,
hogy boldogságban ragyoghasson, a tündöklés közepén. |
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
