|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
A dombok lágy ölén, egy éltes templom áll,
a tornya égbe nyúl, hol tág a láthatár,
a hegy vigyáz reá és néhány vén fenyő,
s a nap ragyogja át, a fény, az éltető. |
|
 M
kinyitom szemeimet és gondolok
a szerelemre,mint egy vallásra,
amely térdre kényszerít. |
|
 M
Már csak egy rézszínű levél csüng a fán,
a többi már szikkadt, a földet takarja,
ligetben a fűz, a bükk, a hárs, a nyár
pihenni tér, illata orrom facsarja. |
|
 M
A fák lombja, színes ruhába bújt,
fasornak, tükörképet tó vize nyújt.
Gyöngycsillámmal szórja tele a szél,
hullámzó víztükrön játszó napfényt. |
|
 M
Vakít, de boldogít a trónülő,
Uj fény, ragyogás kél nyomába;
Uralkodjál örökre ide benn:
Szerelem, érzések királya! |
|
 M
Egyszer volt, máskor nem,
talán csak képzeltem.
Szárnyam volt, repültem,
felhők között, fán ültem. |
|
 M
Narancs vörösben nyitotta ki szemét a pirkadat,
s mintha csak egy kósza fuvallat vonult volna erre.
Nézd, szelíden rám mosolygott, köszöntött a virradat, |
|
 M
Lélek vihara,
a vigaszt hozó szóban
csillan, új kezdet. |
|
 M
Nézem a Holdat. Teste aranyló ékszer az égen.
Száz kicsi lámpás ontja a fényét, s szórja a földre.
Érzem az éjjel hűs ölelését - jó ez az érzés! |
|
 M
Áldjon meg az Isten, hogyha nem szeretsz is,
Hogyha már az enyém soha nem lehetsz is.
Minden szál virágért,
A mit nekem adtál, ezer annyit adjon, |
|
 M
Mostanában olyan nyomott vagyok,
gondolataim búsak, oly szürkék,
hervadóak, ködösek, mint az ősz,
s fojtogatnak groteszk, fájó tüskék. |
|
 M
Csillagok itt,ott mutatkoznak
Fényesebben csillognak.
Ha a felhők végleg elmennek
Csodáját látom az égnek. |
|
 M
Alszik a város, mélyek az álmok,
szárnyakat bontva felfele szállok,
ében az éjjel, messze a hajnal,
csillagesőt szór fentről egy angyal. |
|
 M
Ám örökké nem győzheti le az ember,
vége lesz ennek a csúf gyiloknak egyszer! -
Újra álmodom, tegnap látomásom volt:
szép zöld réten sok száz békében kóborolt... |
|
 M
A témát felemelte egy költő,
elvitte őt témástul a mentő.
újsághír lett a baleset,
a költő híres lett. |
|
 M
Emeld meg fátylam és nézz!
Te vagy az első halandó, aki meglátott.
Templomomban beosontál tolvajként,
És mostan,eljutva idáig,engem ne átkozz. |
|
 H
Indián nyár köszöntött a berekre,
bágyadtan ásítozott a kicsi ház,
fölötte lubickolt a szelíd napfény,
míg nádtetőn a kémény lomhán pipált. |
|
 H
Száll a madár a magasba,
keringőzik ide,oda mintha
várna valamire,talán az én
fájó szivem üzenetére. |
|
 H
Amikor alszol, szebb vagy, mint ébren.
Szerelmem, hagyd magadat a párnák között !
Örök harmóniában létezel
Mint, aki bábuban csendesen bezárkózott. |
|
 H
Nézd, de szép, csörgedezik a patak,
nem cseng a szél fülemben, nem zaklat.
Gyengéd napsugár cirógat lágyan,
hogy még itt maradjon arra vágytam, |
|
 H
Hiába adnám a testem másnak,
Ùgyis megbánnám másnap,
Hisz megosztottam a lelkem,
Te vagy a szerelmem. |
|
 H
Dereng a hajnal, még nincs napvilág,
Lassan távozik a szürke álomvilág.
Éjtündér menekül a fény hatalmátol, |
|
 M
Októberi lángok parazsa a fákon
Mégis dérvirág kel reggel a párkányon
Hosszú sóhajú nyár tudja hogy már vesztett
Mint ahogyan azt is mindig lesz új kezdet |
|
 M
Az istenek hegyén,
a Föld az Éggel összeér,
ott lakozik a szerelem,
ölelésből ember legyen. |
|
 M
Két
galamb
turbékol,
fenyő ágon- |
|
|
|
Ma 2025. május 09. péntek,
Gergely napja van.
Holnap Ármin, Pálma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
