|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Aztán olyan jött ,mi nem volt
öreg lettem,homlokomon hold
a kiválasztottak örökös jele |
|
 M
Csillogó eső, parányi fényben,
felkelő Hold az éj sötétjében.
Megannyi ragyogás, a szívek rejtekében,
vöröslő Napsugár, ragyogott az Égen. |
|
 M
Juj! Kereslek magamban Iza!
Te vagy nekem nők legjobbika.
Megismerkedhetnénk,
Szemben közelednénk... |
|
 M
Hogy én velük nem egy sávon
húzok kötelet,
ott a szemeikben látom,
az, irigy-csaló őrületet. |
|
 M
Tán inkább vigasztalni próbál engem,
dallamától könny csorog az arcomon.
Aztán ahogy telik- múlik az idő,
eszembe jut fázós, téli alkonyon. |
|
 M
Az éjszaka beáztatva a Hold aranyában
Fantasztikus...és bizonytalan...de istenít,
Őrült misztériumukban viasz homlokára hullva... |
|
 H
Emese levese
legyekkel lett tele.
Macskája megette,
beteg is lett tőle. |
|
 H
Megkopott dallam a szívem dobbanása
dübörgő jajszó - zakatoló |
|
/arc-anglerfish-arc2-prod-mco.s3.amazonaws.com/public/IHHE7XVR3RDLTISJUWCYPXZLBE.png) M
Kijutott nekik csata közben
vad vörös tűzből,
fekete füstből bőven,
a parlaggyomok mérgező zöldjéből, |
|
 M
Fényt az ádáz, rozsdás levél mohón elnyeli,
sivár puszta lett a hajdan kies világ.
Ködös, párás illatok szállnak bánatosan,
magányba burkolózik az egy szál virág. |
|
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/A-2970275-1405283373-2613.jpeg.jpg) M
Szerelnék olyan dalt dalolni,
Mit nem felejtitek egy-két hó alatt,
Szeretnék olyan dalt dalolni,
Egyetlen-egyet csak, mely megmarad! |
|
 M
Némaságban merengő vakhit,
Szaggatja a rózsaszín álmokat.
Könnycseppek fölébresztik valóságot... |
|
 M
Mégis tiszta a lélek, és gyönyörű a szív,
mert a határán az éjnek, tündöklésbe hív. |
|
 M
Oh ti, akiknek szivetek fáj,
A kiknek sorsa mostoha,
A boldogoktól vigaszt, enyhet,
Ne könyörögjetek soha! |
|
:strip_icc():format(jpeg)/kly-media-production/medias/762641/original/091949400_1415349382-sad-man-silhouette-on-bench.jpg) M
Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra,
Nem vigyáztam sem a nadrágomra, sem az ülésemes alakzatra…
Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra. |
|
 M
Keblem, nyílj meg és fogadd vendégeid,
Percnyi tavaszi érzéseket!
Tárd ki, természet, ölelni karjaid,
Váljak eggyé a széppel, – veled! |
|
 M
Rőt aranyba öltözött a világ,
hol csend, béke és nyugalom honol.
Aludni készül az erdő, mező,
lógó nyelvvel lihegve ősz lohol. |
|
 M
Többeknek még várniuk kell, hogy felizzítsa szívük,
a szerelem melege, mely tiszta, igaz hitük.
Mindig tudd, csak akarni kell, bízni kell még abban,
hogy Ő az aki jégveremből, a tűzben égő katlan. |
|
 M
Végül kibékülök az életemmel,
köszönök mindent, vérző szivemmel
Sajnálom itthagyni azt a sok szépet,
boldoggá tették életemet !....... |
|
 M
Sok vihar ér majd,
Te csak nőjj, hajts szakadatlan, ne heverj a mocsárban soha. |
|
 M
Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk.
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ... |
|
 M
De nézd, már kél a nap,
még álmosan ásít,
szél fésül sugarat,
lám innen nem tágít. |
|
 M
Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,
De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza! |
|
 M
A csend néma, üres, puha,
álmaink bársony pamlaga.
Emlékek, elmélkedések,
kusza töredéke. |
|
 M
Csábos Potifárné
két ölelő karja
megfojtani tűzben
lelkedet akarja. |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 10. szerda,
Nikolett, Hunor napja van.
Holnap Teodóra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
