|
 Vendég: 14
Tag: KiberFeri
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Megszáradt....barnásan szunnyad az ajtó héja...
Egy lábnyom a küszöbön a bejárást sugallja...
Laposan terül...kerülj beljebb megfáradt vándor..
Bent...a falakról integetnek a megfestett víziók... |
|
 M
Reggel elmegyek a fürdőbe.
Nincs messze, csak öt percre. |
|
 M
Az éjszaka hangvillája szomorúan csendül,
Örömdal benne már régen nem rezdül.
Emlék-mécses lángja öleli életem,
Mint holdvilág fonja csipkébe a végtelent.
|
|
 M
Nem, magamra hagytál!
Nem cserben, csak magamra!
Nem segítesz, mert már
Régen segítesz! |
|
 M
Szerelmem vagy, ki szelid figyelésből született...
Akkor elvesztem szemeidben, először...
Ma, újból lesem figyelésed... |
|
 M
S a fájó emlékek újra zúgnak a fejemben,
A veszteség fájdalma – tudom – elemészt időben,
De aztán minden elölről kezdődik,
Varázslat, boldog, új élet születik. |
|
 M
Mit Árpád szerzett
Trianonnál elveszett.
Utódállamot
Hozták a századok. |
|
 M
Tiltott gyümölcs dús kebeled
Túlfűtött a te meleged
Mert az örök hideg vagyok
Égő ajkadtól meghalok |
|
 M
Belém szakadt sóhajok,
ki nem mondott mondatok,
és a vágy sírjába száll.
|
|
 M
Csak lépd át a tudatod küszöbét,
Nézz magadba,
Érezd lelked égető tüzét! |
|
 M
Versem videón.
|
|
 M
A gyorsvonat tovább robogott.
Jött a kalauz, kérte a jegyemet.
De Uram! Nagyot tévedett
Mert a hálókocsiban ébredett. |
|
 A
Nyugalmat, népeket összefogó békét akarok!
Meggyötört lét az elnyomás súlya alatt némán serceg,
Énem legmélyéről kimetszett szeretetet adok,
Kényszerzubbonyban élő, elfeledett embereknek.
|
|
 A
Itt a nyár vége,jönnek az őszi hajnalok,
Vágyom már az őszre,ennyi évet éltem már
Nem kivánok semmit,elviselni tudjam,
Amit a mai nap ád |
|
 M
Fontos az, amiről tudom hogy nem te vagy,
Kevesebbnek éreznélek akkor, mikor mindenhol te vagy
Ha szomorú vagy, akkor az érdekel miért,
Ha vidám, akkor arra gondolok, hogy inkább kiért, |
|
 M
te már az angyalok közt táncolsz
s kérdéseimre majd fentről égi jelekkel válaszolsz
hiszek az isten hatalmas jóságában
tudom velem lesztek majd bánatomban |
|
 M
Mosolyog rám jéghideg
Szobám,
Felhalmozott rendetlenségeim semmit sem
Akarnak tőlem. |
|
 M
kifosztott
emlékeinkben
egyedül
állok |
|
 M
nélküled
az élet
remény-partján
magányosan állok
|
|
 M
Nagy gazdasági válság súlyt le a világra,
Hazánkat is hamarosan magával rántja.
A közel tízéves fejlődés semmivé válik,
Gazdaság és politika, mind összeomlik.
|
|
 M
A végzet asszonya voltál,
De oly sokszor elhagytál.
Oly sokszor megkísértettél,
|
|
 M
Elveszve én szenvedéseim semmiségeiben,
Mint levél a vizen, villám a zürzavaros égbolton,
Meghajoltam mágusként, a Nap s a csillagokon
Hogy megengedjék megpihenni bemenetelemet, a végső úton.
|
|
 M
Szeretnélek érezni újra,
mint világtalan a Napot!
Hiányzol Kedvesem!
Nézzük együtt a Holnapot!
|
|
Rólad emlékezem
Ha a magány csöndjében ülök itt
Arra gondolok milyen csodálatos együtt lenni
Bámulok a levegőbe, s látlak téged |
|
 Gy.
Anyám a szülőföld
Magyar hazám
Népem a testvéreim
Őseik apám
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
