|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Megpillantottalak téged, te barna tünemény
Hívtalak két szememmel, hogy ülj le mellém |
|
 Gy
Szökőkút kőrózsája,
három sziromra hasadt,
jelképezi, amint országunk három részre szakadt.
|
|
 Gy
Csörgedezik a Latorca patak |
|
 Gy
fehéren fénykört írt a lámpa,
ernyője lassan ing, a képzelet
forgó kísértet-árnynak látja. |
|
 Gy
Egy jéghideg vitorla
csapkod szívemen;
egy dal magát írja
a fehér tengeren. |
|
 Gy
De kell, hogy emlékezz a múltra,
hisz’ életednek része ez. |
|
 M
„Emlékkönyv” hirdeti tartalmát a tárgy,
Tekinteted elhomályosul, már nem is nagyon látsz.
De kecses mozdulattal szétnyitod a könyvet,
A régi vésetekre csepegnek a könnyek. |
|
 M
Keresem azt az utat min járhatok
min boldogulhatok.
Mindenhol sötét vesz körül
az éjszaka leple alatt félve törekszem előre. |
|
 M
Szeretem a reggeli
bágyadt napsütést, e színes világot.
Ébredő reggel neszeit.
|
|
 M
Kárhozott lelkek halotti máglyája ég,
Szívüket csalárdul elárulták már rég,
Magasra szöknek – mint vitorlák – a lángok,
Vásznukba vájnak az átkozott sóhajok; |
|
 M
homály, pára,
sírás, hodály,
üres, szoba,
magány, hideg, |
|
 M
Ahogy a lét s nem-lét
között átívelsz,
ahogy tágul s fogy az élet; |
|
 M
Ezüst fátyolba öltözött az ég,
alszanak a fák, a fű, s a természet.
Mint védelmező terülök el köztük,
velük csukom álomra szemem. |
|
 M
Ha majd egyszer visszanézel
Látod emlékeid megkeserítik életedet
Nem tettél semmit, hogy jobb legyen
Nem vigyáztál, hogy ne így legyen |
|
 A
Rozsdás, sárga horizont, mit a Nap világit meg
Gyönyörűszép, törékeny tulipánok végtelen sora
Egy csíkos zebralepke, ami az orchideán pihen meg
Mint esőt kísérő szivárvány ahogy a bánatot feloldja. |
|
 M
Szótlanná mállik a mozdulatlanság kérge
S míg harmatot könnyez a szunnyadó hajnal
Lélekszirmaim lebbennek a szélben
Vágyölelésed karjaiba kulcsolom magam. |
|
 M
Gyöngyharmaton,
lépkedek eléd,
Vágy-burjánzó,
éjszakában, |
|
 M
A határtalan időből rám telepednek az emlékek.
Hátamon vihorásznak bolondságaim,
A megbarnult dolgaim imádságom szavai. |
|
 M
Felnőnék cakkos álomvilágból,
megfáradt valóság földjén hálnék,
Csak iszom még szerelem-ambróziából,
s hagyom ringasson messze az emlék |
|
 H
Ott van egy bár púlt.
Előtte űl egy kábult.
Poharába bámul
Majdnem elájul.
|
|
 H
Ugrándozó őzgidák játszanak a fűben |
|
 H
Neved bennem hópihe,
A lelkednek a színe.
Mikor hallom a neved
Lebegek, mint hópihe |
|
 H
Cseppekben hull alá a tenger,
lassan kimérten.
Mint ahogy lép a szolgabíró,
s alatta padló reccsen.
|
|
 H
Sosem szerettem a nyarat,mert mindig egyedül maradtamEgyetlen rendes barátom volt az egész városban,erre most ő is elutazott.
|
|
 H
A nap perzselő fénye,
A hullámok kékje,
A naptej ragacsa,
A tornacsuka szaga. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
