|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Csak ült ott egyedül magányosan .
Kisirt szemekkel fésületlenül.
Bámult maga elé .
Értetlenül . |
|
 M
Neki nem kell a mező, elvan a dúcban, etetni is könnyű,
és mily bájos az etető kézben a mozdulat is.
Hogy nincs pihe tolla, a hangja se, színe se oly szép,
ne tudj, ne láss, ne hallj, ne beszélj te ezekről!
|
|
 M
Nem tudom,ha hozzám érsz, mért lángolok?
Mikor elmész,mért fáj az nekem?
Mikor velem vagy,vajon mért szárnyalok?
Még mindíg nem tudom:mért kellesz nekem!? |
|
 M
Meghalt Nagy Lajos a dicső lovagkirály,
Helyébe a leánya, Mária Rex áll.
Aki mindösszesen csak tizenkét éves,
Önálló lépésekre sajnos nem képes. |
|
 M
Álmot láttam
színes- gömbben
rejtőzött
titkodat. |
|
 M
Az ősi-mély födte tengerparti kertben,
Hol az örök torlódó-hulló habok
Sodrása a tiszta vizeken tovatátog,
Csobogó szerenádok végszava zeng. |
|
 M
E tiszta, üde képet, melyet most érzek
(S nem múlik el)
Nem másnak köszönhetem, csak Neked. |
|
 M
Gyöngéd kezek féltve vissza húznak.
- Engedj kérlek, el kell mennem.
Érintésedtől vágyaim lángra gyúlnak
- de te nem jöhetsz én velem. |
|
 M
Mesés álmot álmodunk…
(…és hogy az én mesémbe beléptél,
hercegnőm, már együtt álmodhatunk…)
|
|
 M
A csók, csak bók, csak becézés a szájnak.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Kis lüktetése, a szerelem áramának,
vibráló fény, szikrázó élvezet. |
|
 M
Ismét fogom forró kezedet,
Érzem vágytól lüktető szívedet,
S rám borul a múlt minden emléke
Vele az átélt pillanatok rejtélye |
|
 H
Ballag az este és hallgat a fény,
csobban a halk szavú bárka.
Libben a fénye a víz tetején,
fürdik a Hold a Tiszába’.
|
|
 M
Szemeim mögé lebukó bánat,
ütemeken áradó rohanás,
tűzcsiholó mindenség kívánat
vad fennsíkon, hol nem járt soha más.
|
|
 M
Ott lenn a réten,
a fűszállak tövében
bővízü forrás fakad,
csörgedező kis patak.
|
|
 M
Mivel a tasli elindult,
Anya arcán célt talált,
Nagyot nevetett a fiú,
Hogy a fater mit csinált.
|
|
 H
Hozzád tartozom...
Mint
Csillogás a víztükörhöz.
|
|
 H
Aranysárga holdkorong
Nem hallom, hogy lelked kong.
Hogy hallanám messze vagy
A távolság olyan nagy.
|
|
 M
Hát mit akarhat néhány fiatal?
Nem tudják talán, hogy kemény a fal?
Semmit sem ér az ember, ha magyar,
Ha ostoba, ha szeles, fiatal,
|
|
 M
Lila tátikák zokognak a szélben
Komor fenyőfák szomorú tövében
|
|
 H
Láttam, - még egy pillanatra hátra nézett,
Majd becsukta szemeit, kitárta karját, -
Nem volt búcsú csak rémület a szemében.
|
|
 H
eltakarták előlem szívedet.
Falat húztál magad köré,
túl magasra építetted a bástyát.
|
|
 H
Szeretnélek végre látni,
S ölelni a boldog csillagot,
Megköszönve néki a kegyet,
Hogy engem, egykor itt hagyott.
|
|
 H
Gondolatok tengerében úszva folyton,
Majd állni, bámulni a semmit a partom.
Jobb elmerülni sok-sok elmés ötletben,
És néha ráfázni a nehéz kezdetben.
|
|
 M
A halottak némák.
Fehér arccal fekszenek hidegen,
Érzik, hogy egy élő jár köztük, egy idegen.
Én járok köztük. |
|
 M
Te vagy az életem nagyobb része,
te vagy a nyugtatóm,az andalítóm,
a dopping szerem,s az altatóm |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
