|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Voltál, hogy benned én, lehessek.
Mentél, hogy magamban mást keressek,
de magamban mindig csak Rád lelek.
Magamból csak téged féltelek.
|
|
 Gy
Elszállni, repülni vágy szárnyain!
Szemlesütve koptatni erdei padokat!
Hallgatni sötét csöndet, |
|
 Gy
Állj meg vándor a falu szélén,
Az útelágazásnál, a keresztnél.
Mondj egy imát és pihenj meg. |
|
 Z
Belekavar a kiköpött kavarás,
mikor ásítva eltûnik a varázs,
mely eddig betakarva várta veled
a fájó: "szõrével kutyaharapást!" |
|
 Gy
Egy összetört lélek,
Akit meggyötört az élet,
De még nem élte túl a fénykorát, |
|
 Gy
Egy vallomással tartozom neked..
Ha azt kérded tõlem,
hogy miért fátyolos a szemem. |
|
 Gy
Fölöttem a sötét hullámok,
Alattam a tenger mélysége,
|
|
 Gy
Mindegy is az:
Magadról írsz-e, avagy másról,
Õszinte légy,
S hozd ki ezt ugyanúgy másból, |
|
 M
Mennyi szép, gyönyörû kép,
Páratlanul szálló lepkék.
|
|
 M
érintésed bársonyán
ujjaid simuló halk csókján
|
|
 M
Mind el fogunk lassan menni egyszer
Menedékünk nyugalmat ád, kiengesztel.
Érzem, hamarosan csomagolok
Kacataim összegyûjtöm, mennem kell.
|
|
 T
Annyian írtak már róla,
Így szakadtan ülök fel a lóra, |
|
 T
Mily borzalmak a világban
sok szenvedés halál terem
jó itt, jó itt nekem.
|
|
 T
Azt álmodtam,
Már nem szeretsz,
Nem is szerettél soha |
|
 T
Vannak napok, mikor könnyû a beszéd.
Könnyedén kirakom lelkemet eléd. |
|
 Gy
Ha szelíd szemekkel tekintesz reám
szívem ellenállás nélkül lehet a tiéd.
|
|
 M
Hazugok voltak az álmok, s a valóság
kegyetlen cselszövései miatt ma már
csak a múlt ösvényein lépkedek,
keresve a pillanatot, mikor ott voltam veled. |
|
 Gy
Szemem könnyben úszik, de nem adod fel.
Megcsókolsz lágyan, szenvedélyesen,
Gyûlöllek... Mért teszed ezt velem?
|
|
 Gy
menedéket találjon
és helyet a bosszantó,ingyenélõ vágynak,
mert az elme néha nem leli otthonát. |
|
 M
Ha egyszer száz éves leszel
Te nem törõdsz már semmivel.
Nincs remény az éjszakában,
Nincs remény a nagyvilágban. |
|
 M
Talán az én szerelmem is így marad,
- Viszonzatlan, 'tán egy dobozba zárva;
Hol a többi életkacatod harmada,
Ódon szekrényed lezárt fogságában. |
|
 M
Kerek orcád csak úgy ragyog,
amint ezüst fényed este szórod. |
|
 M
Folyó könnyeid, láttán szomorú szívet látok,
A lelkedben a remény kialudni látszott.
Életed útján csillogó gyémántra leltél,
Felkarolva a szíved kelyhébe tettél. |
|
 M
Csak rakni folyton a tûzre,
Csak látni, hogy hamvad a parázs,
Csak ugrani félelmet leküzdve,
De éget a láng mint kígyómarás. |
|
 M
Nincs, ki felitassa könnyeim
Nincs, ki hallgassa gondjaim
S mosolyt csaljon arcomra
Boldogságot fújva tarkómra. |
|
|
|
Ma 2025. július 07. hétfő,
Appolónia napja van.
Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
