|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
A parkban sétáltam délután,
Pókhálót láttam az ágakon,
Olyan volt, mint egy fátyol,
Napfényben egy csoda álom. |
|
 M
Reszketõ levelek
hullanak
a tej-fehér ködbe, |
|
 M
Fényem adnám hajnalokra,
S minden könnyes- síró arcra,
Hogy érezzék õk is mindig-mindig,
Én velük vagyok, minden egyes harcban! |
|
 Gy
Tanácstalan vagyok teljesen,
mindkettõ oly kedves nekem.
Pedig rajtam van a döntés súlya,
helyettem senki nem dönthet soha. |
|
 Gy
Ó! Mily' gyarló az ember!
Nagyra vágyni sem restell,
veszni hagyja a csodát,
mit a pillanat önként ád; |
|
 Z
Kicsi kevés, üres, sovány
körülötted fázós magány
kezed remeg, ajkad dadog
látod ez mind megadatott
|
|
 M
Rábukkanunk,
megtaláljuk,
csak a miénk,
úgy gondoljuk... |
|
 T
szeme minden ragyogást elvesztett,
lelkében ember lelke is elvérzett.
|
|
 T
sötét angyal hát ez lennék én?
sötétség a semmi közepén
|
|
 T
Nem akartam, hogy rabom légy
Bár, ha én azt megtehetném
Rabod lennék, míg akarod,
Míg ölelne a két karod.
|
|
 M
Vajon igaz minden, vagy talán megvezet?
- Hisz egy-ugyanazon Angyalomnak
Három valója, immár három neve van,
S számomra vajon még mit is rejthet; |
|
 M
hozzon a nappal boldogságot,
az éjszaka csodás álmot,
halld az angyalok dalát
ölellek, mint jó barát. |
|
 Gy
Elszédít buja közelséged,
gõzölgõ szenvedélyed,
merész vágyakat lélegez,
szépség rajzolta tested. |
|
 M
Látod a kínba csavarodott, emberi testeket,
Az életért kapaszkodó, ég felé nyúló kezet.
A szobáikat, és a festményeiket a falakon.
Néhol, az étel is úgy maradt az asztalokon. |
|
 M
Most itt vagy velem, annyi éve már,
Hogy vártalak s eddig hiába hívtam
Szerelmedet, mert még tévúton járt,
Gyere ölelj, szívem íme itt van
|
|
 M
Ha kell Reményt adok,
Ha kell áldott hitet,
Mely téged tengerek,
Boldogságába vitet. |
|
 Gy
Kell egy varázslat a szívemnek,
Hogy megmaradjon a Napszínû remény,
Égessen el ködöt, könnyet, s magányt, |
|
 M
Karjaid ölelésében minden örök,
Az élet is végtelen léthez kötött,
S a halál sem evilági létezõ,
Szívünk, mint a széthasíthatatlan kõ.
|
|
 Z
Úgy mondják: kékbolygó,
Élni ezen oly jó,
És még sokáig jó lesz, ha Te is véded!
|
|
 Gy
Nehéz volt ez a könyv,
Volt benne öröm és könny. |
|
 Gy
Körbe kerített kertecskédben
gyümölcsöd illata alatt
szemedbe nézve boldog lennék
|
|
 M
Mily' idegen világ vagy nekem
te, ki meséled sorsod.
Dicsõ himnuszod
gregorián zenged; |
|
 Gy
Nem tudod, hogy mit jelentesz.
Tõled kaptam második életem.
|
|
 Gy
Ezer virág, hogy ha hervad,
látomásod el is hagyhat,
pár virág biztos marad,
ezer csókod mégse csalhat! |
|
 M
Könny leszek,
ha úgy könnyebb fájni,
szivárvány remeg majd
testemen... |
|
|
|
Ma 2025. június 24. kedd,
Iván napja van.
Holnap Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
