|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Az ősz arany lepelt terít a tájra,
a színeikbe burkolózva leng
a fák eloldozott levélruhája
az ágait takarni képtelen, |
|
 Gy.
Sokáig még sehol sem bírtam
sodródom mint a széltépte falevél
minden útelágazásnál megálltam
rettegtem a bizonytalant |
|
 Gy.
Szabadság: Valahol! Függetlenség tombol!
Uram arra kérlek én, hogy vigyél ki a rosszból!
Jóba akarok most, azonnal rohanni,
hogy lelkem tisztaságát, tudjátok fogadni! |
|
 Gy.
(3 soros-zárttükrös)
Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik,
A szerencsétlen nyár, az emésztő hangoktól meg csak lassan mállik…
Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik. |
|
 H
Lila fátyolos estén,
csillagok milliói között
téged keresvén,
hangodat vitte a szél. |
|
 Gy.
Kiült a gerlepár a háztetőre,
akárha régi, szép nyarat keresne,
tekint az őszi tájra körbe-körbe,
de már hiába, elrepült örökre.
|
|
 Gy.
Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott
gúnyájuk királyi palást, |
|
 Gy.
Elindultam otthonról, hogy a csendes őszben járok egyet,
Nincs messze tőlünk az erdő, meg is érdemli… járok egyet.
Nem volt semmi gyanúm, hogy itt micsoda vehemens, őszieső rondaság-halmaz lesz,
Bementem a közepe felé az avaron, gondoltam a csodálatom remek lesz. |
|
 Gy.
De mára Ámor is remegve szédül,
nyilat feszítni nem szeretne már,
hiába kél alant a vágy, ha végül
a fellegén a messzeségbe száll. |
|
 Gy.
Hajnalban kél föl az igaz magyar asszony,
hajnalban, mert sár volt tegnap, oszt az ember
káromkodik, ha a csizma lekaparva nincs. |
|
 Gy.
Ha volna lovam,
Messzire lovagolnék.
Vágtatva mennénk. |
|
 Gy.
Fogadok, hogy kosoknak műmájer a mosolyuk,
Fogadok, hogy nekik megengedi a vagyonuk…
Fogadok, hogy a gazdag fekete kosok, nagyon-túlzón szívtelenek,
Fogadok, hogy ezek a kosok -háború mutatja- lélektelenek… |
|
 Gy.
Ó, nézd! Lám, már ködfátyolba bújt az ősz,
úgy szerettem, ahogy vígan gomolygott!
Belekarolva jött a rőtvad, az őz,
táncra perdült rőt levéllel, somolygott, |
|
 Gy.
Múlik a nyár, tovatűnnek az álmok,
lankatag ősz közelít ide már,
lépte nyomán kavarogva lehullott
lombok alusznak a kert talaján. |
|
 Gy.
Amit egy titkos kéz irat:
lágy arcod fonódott redője
bonyolult, fakult kézirat,
nézem, betűzgetem belőle: |
|
 H
Nem tudom megérteni; hogy hogyan lehet valaki,
aki engem meg nem ért. |
|
 H
Az éji látomás oson
szobám falán, s a lázam
felizzik ím ezer fokon,
s mohón utána vágtat, |
|
 H
Gőgös, zuhanó
Naplemente. Vaksötét.
Száradt kóró sor. |
|
 Gy.
Csendes az ősz, tovatűnik a zsongás,
néha harang a delekre, ha szól,
dombra terülve kanyarlik a szántás,
vetve magokkal alant tele jól. |
|
 Gy.
Engem az emberek csaltak csak meg,
de sohasem a sírok!
- Letörlik égő, felfénylő szemem,
ha keservesen sírok. |
|
 Gy.
A csend, mely halk neszével, körülöleli a tájat,
nem mozdul el innen, bágyadt, lankadt, fáradt.
Szél sem érinti meg, a harang nagy kötelét,
nem búg már a vonat, csak az éj közelít. |
|
 Gy.
Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények.
Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések.
Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik. |
|
 H
Ahogy érzékelem, már a vég is csak nyomoronc…
El is gondolom, hogy a végére mi leszek? Konc?
Lehetetlenségben tobzódik, valahol a vég?
Ha ideér, akkor meg ott lent vár a hidegség? |
|
 Gy.
Láttam őtet egy őszi napon,
levelek hullásakor az avaron
mosolyát keresve,nem leltem
belebújt öszben,megértettem.
|
|
 Gy.
Mit ér a révedés a régi szép időkbe,
ha most szavára mégsem élesül fülünk,
ha menni kell, mi mégsem indulunk előre,
ha lázadó hevünk a messzeségbe tűnt.
|
|
|
|
Ma 2025. április 05. szombat,
Vince napja van.
Holnap Vilmos, Bíborka, Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
