|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Bók neked,
Hegynyi csók veled…
Imádlak!
Tűz vagy bennem perzsel szavad, csókod édes íze bennem marad.
*
Bókolok,
De csókolnálak…
Imádlak!
Szavaddal szívemet gyöngéden átöleled... forró csókjaimmal felelek neked...
*
Szeretet
Bókolásomhoz.
Imádlak!
Éltet szíved, tündöklő fényed ragyog, imádlak, vágyam hozzád szárnyal, lobog.
*
Bókokhoz
Jöszöl-e Te már?
Imádlak!
Lángod éget, úgy remeg testem, szóval hívsz, s már eszem vesztem.
*
Szeretés,
Át kell, hogy menjen.
Imádlak!
Érzem a szereteted minden pillanatban és reszket szívem a mellkasomban.
*
Bók neked,
Veled szeretni!
Imádlak!
Vágyban szívem, hogy veled összeérjen... s hozzád lelkem is, szelíden térjen.
Vecsés, 2025. május 12. – Siófok, 2025. május 13. írtam: romantikus HIQ csokorban. Alá a romantikus leoninusokat szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
|
|
(anaforás leoninus)
Én, egész életemben reményben éltem, föl nem adtam… de semmit megéltem…
Én egész életemben pozitívan vélekedtem, föl nem adtam… a semmit éltem…
Életemben nem voltam pesszimista, csak éltem, hozzáálltam jól… semmit éltem…
(leoninus)
Életharag vezetett élet-tévutamon, bánatom nagyon elhomályosít rövidke révutamon,
Múltat próbáltam törölni, de nem utamon… így csak ballagtam tovább a tévútamon…
Ó, Te boldog élet, hogy mi kerestelek az utamon… most még megyek a tévútamon…
(anaforás, kétszeres belső rímes, bokorrímes)
Hittem menetközben, hogy az élet nekem is végre-valahára, kínlódva elkezdődött,
Hittem menetközben, az élet nekem is ad a nagy darab szalonnából egy kis pörcöt…
Hittem menetközben, az élet előbb-utóbb komolyan is vesz, de látom: ökörködött.
Vecsés, 2023. március 16. – Kustra Ferenc József – íródott: az életutamról… önéletrajzi írásként.
|
|
Nincs mese… elballagunk!
(bokorrímes)
Itt az idő, kezdjünk neki búcsúnak,
Mondjunk nagy köszönetet tanároknak!
Véssük eszünkbe még az iskolánkat is,
Így, ha majd emlékszünk, nem lesz a kép hamis…
(3 soros-zárttükrös duó)
Eddigi életem olyan gyorsan elrepült,
Közben persze némi jó is asztalra került…
Eddigi életem olyan gyorsan elrepült.
Érdekes, most mindenki nagyon kedves a másikkal,
Jó is így. nem lenne jó a búcsú haramiákkal…
Érdekes, most mindenki nagyon kedves a másikkal,
(Félrímes)
Nem mindig felhőtlen életem az iskolában,
De lehet, csak azért, mert jeleskedtem lustaságban.
Nem mindig felhőtlen életem az iskolában,
De lehet azért, mert jeleskedtem szófogadásban…
(Senrjú)
Megyünk… elmegyünk,
Saját úton haladunk…
Hová ballagunk?
Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József – írtam: a ballagásra.
|
|
Ha volna alkalmas párom… Épp’ őt várom!
Jövök, talán már úton is vagyok... Szíved hívott, rohanok!
Sorsom utamba irányítja? Odavagyok… várva!
Sorsod súg nekem, lépted irányt ad. Nem vagy már magad!
Sorsom a párom várása! De nem küldi… fránya!
Várásod tüze, átível sok életen. Bennem is ég hiszen…
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: leoninus sorokban. A páratlanokat én, a párosakat Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írta.
|
|
(Az én magányom: leoninus csokorban)
Az udvari -vén- diófa alatt ülök egyedül, magány majd elmenekül
Most még együtt vagyunk ketten, közben ez a bolond magány átölel csendesen…
Az udvari diófa alatt ülök egyedül, magány van... majd elmenekül.
Hallom ezen csendben a tücsök nekem -csendben- nem hegedül, már menekül?
Igy aztán átadom magamat a semminek, a rám takarózott csendnek.
Olyan erős itt a csend, hogy hallom a szívdobbanásomat, szívem esend…
Ahogy itt elücsörgők egyedül, hirtelen észlelem… magányom már menekül…
Párom jön felém, a tálcáján két fekete, cukortartó, keze nem remege.
Letette, leült, kezét kezemre tette, másikkal kávémat elém is tette…
Ez aztán a megnyugtató érzés, csend, kávé… diófa alatt megnyugtató.
Itt a szeretett párom, már a tücsök sem hiányzik, rossz hangulat hiánycikk.
Vén diófánk a szeretet sátra, nem is kell szólnunk, ez a sorosom mára!
Csak hallgatunk szépen nézzük egymást, ahogy csendes este ránk terül… meditálunk.
A szívverésem elhalkul, minek is heveskedne, nekem itt van -én- kedveske…
Ülünk udvari diófa alatt, szívünk egymásba olvad, békés este alatt…
(Alig éreztem a magányt…)
***
(tíz szavas csokor)
Kortyoljuk, ízlelgetjük a koffeinmentes kávét,
mindketten szeretjük a finom ízét.
Oly jólesik az édes magány kettesben,
szeretett kedves párommal egyetértésben.
Csillagok bizseregnek fenn az égen,
álmok ringanak a fák ölében.
A diófa este finom illatot áraszt,
lelkünkben nyugalmat, békét támaszt.
Nem sokat szólunk, szavak helyett,
érintésed mondja el, mi szeretet.
Holdfény csorog végig az arcodon,
a boldogság bujkál minden mozdulaton.
Tücsökzene szővi át az estét,
suttogó csendben érzem karod melegét.
Szeretet járja át lelkünk zugait,
mint dal, mely sebeket gyógyít.
Csak akkor lesz az est teljes,
ha kiscsaládunk együtt lesz.
Várjuk gyermekünk, hogy közénk üljön,
és boldogságunk így majd kiteljesüljön.
Vecsés, 2025. június 23. – Siófok, 2025. június 29. – Kustra Ferenc József - Gránicz Évával- írtuk: Murzsa András Dr. Magam vagyok c. verse átirataként a szerző engedélyével, két szerzősnek.
|
|
(leoninus)
Ha mikor remeg a föld és reszket a levegő… hej bizony, szikrafény is esendő…
Ha már gondolat is fáj, tán’ elfeledett szóra… miért hallgatnál súlytalan jóra?
*
(tíz szavas)
Föld remeg, reszket a szó,
Szikrák között hallgat a jó.
(senrjú)
Fáj a gondolat
némán, súlytalan a jó.
Szikra elrebben.
**
(leoninus)
Ha már elmúlt a vágy és már semmi a remény… ordító a fájdalom, ami kemény…
Ha majd elcsituló, béna némaságban nekem visszhangzik csend… múlt, újra sorend.
*
(tíz szavas)
Elmúlt a vágy, kemény a fájdalom,
Némaságban visszhang a sorsom.
(senrjú)
Remény már semmi...
ordít bennem a csend is.
Múlt újra rám lép.
**
(leoninus)
Ha könnytelen szembe, port hint a szél… végtelenbe veszve, hull összes levél.
Ha szív mán magányos és várja halált… lemerült test biz’, nem leli többé hazát.
*
(tízszavas)
Szél port hint a szemre,
Levél hull, szív várja csendbe.
(senrjú)
Könnytelen szem áll,
szél viszi, mi még maradt.
Szív, hazát se lel.
**
(leoninus)
Ha rendetlenséget ember rendezni képtelen… elintézi… lesz a Föld néptelen.
*
(tízszavas)
Rendet sehol nem lelünk,
Föld elnémul, az ember volt velünk.
(senrjú)
Képtelen a rend,
Rendetlenség nő... rend kell!
Csend lesz örök úr.
Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. május 29. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősként. Én anaforás leoninusban, Darók Eszter: „Ha” c., mint ötletadó verse alapján. A tízszavasokat és a senrjúkat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
|
|
Magácska árnyékom… ó, Jolán!
Megyek, magácska követ, flegmán.
Sohse jön közelebb,
Sohse megy el messzebb.
Igy mindig emlékeztet, Jolán.
Hát jövök, mert unatkoztam épp,
De én nem leszek árny, se bús kép.
Nem követlek flegmán,
Csak nézlek, hogy lám – lám...
Ez lenne a férfi? Hát, hogy... épp!
De én nem tudom Önt feledni,
Viszont, nagyon tudnám szeretni…
Testi valójában,
Lelki magasságban!
Ha tudhatnám… ismét ölelni!
Testestől, lelkestől szeretne?
Tudja, ki ilyet mond, elcseszte.
A lelki magasban?
Ne röhögtessen, van
Már tíz nője – s mára keresne!
Árnyéka, tartja a vágyamat,
Megmutatnám Önnek… házamat.
Kettőnknek szerelem
Fészkeként kedvelem.
Váljon már el, bírja házamat!
A házát? Hát mutassa bátran!
Ne számítson nőre hálátlan!
Fészek? Talán kalitka!
Szállok, mint pacsirta!
Nem bújok az ágyába, sálban...!
Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam, Gránicz Éva munkája. Az
„Árnyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. közösünk, közös átirata.
|
|
Magácska árnyékom… ó, Jolán!
Megyek, magácska követ, flegmán.
Sohse jön közelebb,
Sohse megy el messzebb.
Igy mindig emlékeztet, Jolán.
*
Kedves uram! Követem önt tán?
Árnyéka vagyok? Ez nem szép, tán?
De ha jönne közel,
Nem mennék, higgye el!
Ez csak játék, némi árny-jogán.
*
De én nem tudom Önt feledni,
Viszont, nagyon tudnám szeretni…
Testi valójában,
Lelki magasságban!
Ha tudhatnám… ismét ölelni!
*
Szeretne? Ó, ez micsoda szó!
De hol volt e vágy, míg ment… hajó?
Lelki magasság hah,
Tudom én mit szeret… hah:
Testi csodát s egy csipet pornó!
*
Árnyéka, tartja a vágyamat,
Megmutatnám Önnek… házamat.
Kettőnknek szerelem,
Fészkeként kedvelem.
Váljon már el, bírja házamat!
*
De ha ma este, csak úgy lazán,
Táncol velem s nem bámul bután,
Meglehet, megdobban,
A szívem egy dobban.
Aztán... majd alszom egyet, talán.
Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája. Az „Ár-nyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. versünk: közös átirata.
|
|
Magácska árnyékom… ó, Jolán…!
Megyek, magácska követ, flegmán.
Sohse jön közelebb,
Sohse megy el messzebb.
Igy mindig emlékeztet, Jolán.
*
Tegnap is nézett a sarkon át,
Mintha kereste volna magát.
Álltam mögötte én,
Árnyékként, csöndben én.
És nem vett észre! Lásson csodát!
*
De én nem tudom Önt feledni,
Viszont, nagyon tudnám szeretni…
Testi valójában,
Lelki magasságban!
Ha tudhatnám… ismét ölelni!
*
Mondja csak, az úr mit is akar?
Szívecském kulcsát? Azt nem hamar!
Nem nyílik csak úgy ám,
Kell hozzá tánc, azám!
Meg bók… pezsgő is mi megzavar!
*
Árnyéka, tartja a vágyamat,
Megmutatnám Önnek… házamat.
Kettőnknek szerelem,
Fészkeként kedvelem.
Váljon már el, bírja házamat!
*
Házába? Hát... mit főz vacsorán?
Azt' be nem lépek csak úgy, okán!
Legyen bor, sütemény,
Férfi – nem pite lény!
Aztán meglátjuk, mi lesz, talán...
Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11.-Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus KIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam társam Gránicz Éva munkája.
|
|
Hódolnék
Nagy szerelemnek…
Hevenyül!
Lángol a szívem,
vakmerő vágy hevenyül.
Sóhajom repked.
*
Hódolnék
Óh! Szerelemnek…
Hevenyül!
Óh, szép szerelem!
Szív ajtaját döngeted.
Jöjj, ne késlekedj!
*
Hódolnék
Mély szerelemnek…
Veszettűl!
Őrület határ,
mélységekbe zuhanok…
Vágyam tombolón…
Gyál, 2025. április 4. - Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtam: HIQ- ban a páratlanokat. A párosakat meg írta senrjúban: Gránicz Éva szerző-, és poéta társam.
|
|
(3 soros-zárttükrös)
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd,
Hogy ez maradjon… én leszek a te őröd…
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd.
(HIQ duó)
Mindenhol
Ilyen, kedvelem…
Élvezem.
Édes az
Érzés, de remek…
Kedvelem.
(leoninus duó)
Ha engeded folyvást is csókolom… kezedet ki nem hagyom…
Ez még nem bűn előidéző… még farbát is veszem elő...
Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József– írtam: alloiostrofikus versformában, a szerettemnek. Önéletrajzi írás.
|
|
Keresztre is szegeztettél,
Emberekért elvéreztél…
Keresztre is szegeztettél.
Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked,
Elmondják bérmálkozás fontosságát mondják neked…
Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked.
A szentlélek is megszületett
Pünkösdre majd' meg is érkezett…
A szentlélek is megszületett.
Bátorítsd te a szívünket,
Gyakorold te a hitünket,
Erősítsd szeretetünket.
Vecsés, 2025. május 1. – Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában.
|
|
Vágyakozás…
Emberek! Már pediglen
Legyen már egy párom íziben!
Jöjjön estére!
Ember! Lelked szava száll,
Párod eljön, kitartó legyél!
Holnap átölel!
Emberek! Szerető pár
Minden vágyam! Kérem a jussom!
Ah! Még nincsen itt!
Ember! Szíve kitárva,
Cirógasd meg amikor belép!
Érted sóvárog!
Emberek! Kell valaki!
Nem nagy kívánság… nem teljesül?
Én most szeretném…
Ember! Megkaptad jussod!
Elhagyni eszedbe se jusson!
Most már a tiéd.
Gyál, 2025, április 4. – Siófok, 2025, április 7. -Kustra Ferenc József- Írtuk: anaforás senrjon versformában. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva meg a párosokat!
|
|
Aj, aj, aj…
Élet nem szeret!
Nagy genyó…
Na, na, na...
Ki mondta neked,
Nem szeret?
Júj, júj, júj…
Élet nem szeret.
Mily’ genyó…
Hopp, hopp, hopp...
Néha csak néz rád.
Az sem rossz!
Jaj, jaj, jaj…
Élet nem szeret.
Oly’ genyó…
Csitt, csitt, csitt...
Élet nem genyó.
Szenvtelen.
Ej, ej, ej…
Miért is genyó?
Mé’ genyó...
Ó, ó, ó...
Szeret, csak máshogy,
Mint vártad.
Azta’… mért?
Élet nem szeret.
Mért’ ilyen…
Hé, hé, hé...
Ha már itt vagyunk...
Nevessünk!
Hmm, hmm, hmm…
Élet nem szeret.
Micsoda?
Hah, hah, hah...
Ez mind játék, nem?
Túléljük!
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: HIQ csokorban Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal, Renga láncvers-szerűen. A páratlanokat én, a párosakat ő írta.
|
|
Köd, délibábot játszik,
Képzelteti is, hogy világít…
Elázott kabát…
Utca dermed, csöndesül,
Párás ablak mögött emlék ül...
Megfagyott reggel...
*
Otthon vár forró fürdő,
Legelőm a forró kakaóm…
Csókos vacsora…
Falakon árnyék rebben,
Kiskanál dalol a csészében...
Mézes ölelés.
Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József és Gránicz Éva, - írtuk: kétszerzősnek, senrjon csokorban.
|
|
Balaton közelben…
Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek,
Séta közben megnézgéljük, hogy sokak, midőn áttörnek…
Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek.
Ezüstfonalak,
Átszővik a lombokat.
Mesél az erdő.
*
Sétálunk a Tihanyi-félszigeti erdősbe és fény-árnyak képződnek,
Hátizsákokban bőn kaja, alágyújtós, kés és kisfűrész… lángtüzeknek…
Sétálunk a Tihany-félszigeti kis erdősben és fény-árnyak képződnek.
Tihanyi csendben,
fény és árnyjátékot űz.
Tűz csírázik már...
*
Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk,
Mindjárt kész a szali, éhesek vagyunk, flammóljuk, de nem remeg a kezünk…
Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk.
Dél... harangszónál,
nyárson szalonna sercen.
Nem remeg a kéz...
*
Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe,
Ez nekünk nyugalmat ad, merthogy ránk hat, a nagy élvezeti értéke…
Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe.
Fentről néz a szem,
zöld Balaton ring alatt.
Hat ránk, - élvezzük...
*
A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága,
A fakoronák olyanok, mint a teaszűrön átfért nap sugározása…
A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága.
Fák közt átszűrve
teafény dereng lassan.
Idő oldódik.
*
Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés,
Még sok a séta hazafelé, meg látnivaló, de megyünk, ott is kell szemezés...
Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés.
Napsütés, ebéd,
Balcsi szeme... nyugalom.
Még tart a séta...
Vecsés, 2025. május 9. – Siófok, 2025. május 15. Kustra Ferenc József – írtuk: kétszerzősként. Én a 3 soros-zárttükrös csokrot. A versszakok alá a senrjú csokrot, szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
|
|
A jövőnk.......
Gyűlölet fonta körül ezt a világot,
amiböl könnyen kilábalni nem látok.
Minden,ember, ember ellen történik,
kik a megértést keresik, nem lelik.
Vallásokra fogják a sok bonyodalmat,
hol azok csak, tanítanák a polgárokat.
Anyagiak a háttere, a sok gyűlöletnek,
pénz az új Istene, hitetlen embereknek.
Pornó társadalom fonta kötül a népet,
erkölcstelenség kaszálja a jövedelmet.
Ifjaink nőnek ebben a bűnös életben,
Lányaink soha nem látott teherben !
Gyülölet fonta köröl ezt a nagy világot,
amit ember eddig még soha nem látott.
Tapossuk egymást mélyben,ismeretlen
útvesztőben,remélve maradunk életbe.
Beterelték a hiszékeny népet a kolhozba
mint jámbor birkákat a sötét akolban......
Azt mondták innen már nincs kiút,zászkód
a kék lobogó,új hazád az egyesült Unió.
Ifjú magyarjaink megsokalván a helyzetet,
vándorbottal keresik az új hazát,életet.
Idegenek jönnek,zömével letelepednek,
Iskoláink,nem látott keveréke nemzetünknek.
Technika vackaival,elterelték az eszedet,
aminek rabja vagy,lefoglal minden percedet
Megváltóztatták a történelmet,nagyjainkra
emlékezni,kicseréltek minden lényeget .!
Pénzváltók kreálták neked ezt az új világot,
amit ember, eddig még soha nem látott.
Ne gondold,hogy ez a vége, a kör bezárul,
az lesz az emberiség,szomorú vége !
|
|
A kolonc!
A nemzetnek árulói,
kik közöttünk élve.
Vagytok a magyarnak,
szánalmas söpredéke! -
Lám férgei vagytok ti,
embernek s hazának!
Fájó bélyegei mind,
a szegény magyarságnak! -
Önző sorsotok is,
oh... árnyat vet a fényre!
Meggyalázva így vagyon, ...
... hát “Pannonia "népe! -
Bűnös fekélyei,
kornak és szellemnek!
Kísértő átkai, ...
mind az embereknek! -
Sorsunknak mocskai,
férge és nyűve!
Létünk szégyenének,
nem kívánt nagy bűne! -
Maroknyi hitszegőt,
mely megvet ím a többség!
Bolondá nem tehet,
Pár csalfa spion és kém! -
Fajtánk röstelli az efféle dolgot,
S ő már az ilyenre ítéletet mondót!
Halál és megvetés,
jár, aki faját elárulva,
Anyagi javait a becsület elé tolja! -
Lincs és megvetés lesz,
mindenkinek része!
Édes szülőföldjét,
hogy árunak nézze! -
Szándék és akarat,
amely teremti a törvényt!
Szent és sérthetetlen,
ebben az egység! -
Miként elválik a búza,
az ocsútól, pelyvától.
Ím a hitszegőt is, ...
a magyar kiveti magából! -
Mert kolonca és nyűge,
alkalmatlan része.
A világ tévedése ...
... egy nemzet bélyege!
Az ember szégyene,
marad így örökre.
S jelként majd ott virít,
Történelmünkbe! -
(2xistvn) |
|
Szereteted és irgalmad betakarta
A pletyka bélyegét, ami a homlokomra volt rakva;
Amit a világ hisz nem zavar,
Zölddé teszel, megfiatalítsz, gyógyítóm mit is mondhatnák hamar.
Kényszerítem magam, mert te vagy az én világom,
Hogy a te szavadból megismerjem az értékemet;
Nincs senkim, nem vagyok senkié
És nem érdekel, hogy jó vagy rossz vagyok, már semmi sem zavart.
És aggodalmaimat a mélységbe vetem,
Mint a kígyó, befogom fülemet,
Nehogy pletykákat és kitüntetéseket halljak,
Mondtam magamban: ellenem törő erők ellenére is maradok makacsnak.
De te belém vésted magadat,
Mert, hogy a körülöttem lévők meghaltak.
|
|
Nyár a városban
Városban nőttem fel,fülledt levegőben,
izzadság szaga terjedt járókelőkbe.
Nép hegyén,hátán proli strandokon,
szegényeknek ott volt a paradicsom.
Kis bódékbol fagylaltot, virsliket árultak
szemtelen legyek százai szálldostak
Zivatart igért sűrű,fülledt levegő,
megváltó menny,most csodatevő.
Egyszercsak mintha dézsábol öntenének
páratartalomtol hő,kibirhatatlan lett.
Késő délután csúcsforgalma villamosoknak
szőrös hónaljak fogókba kapaszkodnak
Háztönbök beszívják nappali meleget
kiengedik éjjel,hogy még aludni sem lehet.
Szomorú sorsa ez városi embereknek
kik valami oknál fogva,régóta ott rekedtek
Gyakran kimentem városbol, messze a
szabadba, ledőltem egy fa alá gondolataimba.
Képzeletem messze szállt egy birodalomba,
hol mindenkinek egyformán van adagolva.
Ágoston Tibor
|
|
Válladon ősi vágyakozást hordozol,
vétkek égették a szempilláidat.
Hallgatag szemöldököd alatt
a láthatatlan nemzetek sorsa áll,
egy álom kis sarka, egy kevésnyi hamu,
egy suttogás a szélben, egy lépés az úton.
Micsoda ősz van a szemedben,
A vihar milyen fehérré alakul!
Égett ajkak alatt, szélben és esőben
őrült könnyed dalol.
De ki tudja? Talán holnap
újra nevetsz, borzongás nélkül
és az idő téged elfelejt,
ahogy te is elfelejted a díszletet.
Rád nézek és átölellek,
de egyre távolabb kerülök tőled,
szemhéjad alatt egy ég rejtőzik,
szád alatt – egy égő vágy vad tánca terjed.
Félek neveden szólítani,
mert talán nincsenek határaid,
mert talán csak szél és hab vagy,
és azért születtél, hogy légy egy példánya ez évszaknak.
De, ha mégis vagy, maradj egy pillanatra,
hagyd az álmodat az én álmomért
és talán holnap, elfeledett utakon,
a világ egy sarkában, ahol ígérve van,
egy égő vágy a kibékületlen szavak után,
ahol mosolyodban megtalálom a tekinteted
és a lehullott csillagokból összegyűjtve
a ki nem mondott kívánságot: be szeretlek.
Ha itt lennél, előttem,
még mindig nem tudnám,
hogyan mondjam el, mit érzek,
attól félek, hogy elmész,
csak egy szellőt hagyva magad után,
így szeptembernek elején.
|
|
Először félénk a szívem,
Aztán ajkaim megnyílnak,
Ellenállni akarok,
Nem engedni, nem elveszettnek érezni magamat.
De az elmém elkalandozik most
És érzem, ahogy az ellenállásom gyengül,
A mellkasomban dobog a szívem,
De a szemeim acélból,
Nem szeretném elengedni
És távol maradni tőle,
De, amikor rám néz, sóhajtok
És megadom magamat
Ezeknek a drága szavaknak
Szabad utat adok: Szeretlek!
|
|
Amikor nem találod a boldogságot,
Amikor az élet nehéznek tűnik számodra,
Gondold azt, hogy a cirkuszban vagy
És egy bohóc áll előtted mosolyogva.
Hozd el a barátaidat is, hogy szórakozzanak,
Mondd el nekik, mit érzel,
Hívd meg őket a műsorba
És tégy úgy, mintha minden jó volna.
Ott, van egy műsorvezető is,
Aki viccet, mondást mesél
És hívhatsz más költőket is,
Mert kétségtelenül eljönnek, ne félj.
Képzeld el, micsoda műsor,
Mennyi köszöntés, micsoda hangulat,
Hogyan sirathatod szánalomból
Az élet száguldó vonatát, magadat?
Íme, mit tehetsz:
Szabadulj meg az indulatoktól, lovagold meg a hullámokat,
Próbáld felvidítani magad,
Mert az élet egy banális cirkuszi bohózat. |
|
Tegnapok
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Az idő mindent ellopott.
Szemedben szürke köd szitál
s olykor érzem, Ördöggel cimborálsz!
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Daloddal varázsoltál holnapot.
Hiába ágyúdörgés, sebhelyek
szilárd maradtál egy életre!
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Ifjúságod szele megcsapott.
Az áttáncolt báli éjszakák,
hol megismerted Édesapám.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
A családi fészekalj - elhagyott.
Te óvtad fényét, melegét,
három gyermeked örömét.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Unokáid karja körbefont.
Sok bohókás, csillogó percek
s a titánok, messze repültek.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Ma dédunokáid láthatod
s a derű elhervadt arcodon,
míg ében hajkoronád megkopott.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
A féltő szó is megfagyott,
s az idő halad parttalan
magával ránt - hangtalan.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Kopog az ősz az ablakon.
Átkozott kór, mely bezsebel
idegen emberként vesztegelsz.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Napról-napra gyászolok.
Zavart éned nyugtatom -
megismersz még? Fáj nagyon…
/2025.08.23./
|
|
eltévedt ember balladája !....
Jártam a világot,heted - hét országot,
hegyen,völgyön át,míg elfogyott a
láthatár és nem volt több ország már.
Csodáltam a sok idegen ajkú népet,
kiknek én voltam az idegen,nem tudták
mit beszélek,mutogatnunk kellett.
Azon gondolkodtam,miért van annyi
zűrzavaros nyelv, ha csak egy lenne,
mindenki boldogabb lenne !...
A másik a pénz,valuta,ami a vérszopó
bankok uzsora kamatja szegény
emberek tömeges csíráztatója !....
Figyeltem a kínai kulit, aki egésznap,
húzta a kétkerekű riskát,gondolván,
arra,hogy lesz-e elég rizs már...
Láttam az Ausztrál aboriginit,kengurut
kergető gyerekeit,az Új-Zélandi juhászt,
kinek kutyája kergette a báránysereget.
Álltam az ámulattól Machu Piccu magas
hegyén,ahol az inkák birodalma,és
Pizaró hadjárata szomorúan véget ért !
Talán a legérdekesebb volt,a királyok
völgyében Tutenkhamen arany koporsója,
piramisok,hosszú regéket mondója.
Megpihentem a Mont Blanc havas tetején,
csodáltam a párizsi asszonyokat,a Szajna
eldugott részein paráználkodó párokat.
Sok szép asszonyt láttam szerte a világban,
de olyan szépek nincsenek sehol, mint
otthon,Magyarországban !.....
Az utam végéhez ért,és elgondolkodtam,
azon,hogy miért van az,hogy nagy része
az emberiségnek boldogtalan ! ...
Ez a föld ahol minden megterem,embernek
igazi értéke nincsen,pénzzel mérik a
becsületet,akinek több van, az minden lehet !
Pusztító,gyilkos háborúk,mellyeknek vége
nincsen,hová jut az emberiség ebben a
reménytelenségben,elkárhozunk végképpen.
Kerestem mi az élet titka,nem találtam sehol,
eltemettük régen,ne,hogy valaki megtudja,
hol van a boldogság útja ! ....
Ágoston TIbor
|
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
