|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 Gy.
Isten, aki láttad
E roppant vihart,
S nem nyújtál ügyednek
Védelemre kart |
|
 Gy.
Itt lángom ellobog.
Boldogsághoz végül már
elég az, hogy Jézus vár. |
|
 Gy.
Százszorszép, boglárka,
Két csinos virág,
Mesél tavasz jöttén:
Napfény a világ. |
|
 Gy.
Kihalt a táj, fölötte szürkülő ég
borítja fátyolát a némaságra,
habár a háború lezáratott rég,
de részegült atomsugár az ára. |
|
 Gy.
Láttalak a patak partján, ruhákat mostál,
Csilingelő hangoddal,gyönyörűen daloltál.
Karcsú derekad meg izgatott,szoknyádba
A szél belekapott,szép lábaid sokat mutattak,
|
|
 Gy.
Egyszer mindenért felelni kell,
egyszer minden számadásra kerül,
mert él még bennünk a törhetetlen hit,
hogy nem mindég a szemét marad felül... |
|
 Gy.
Rakpart… Egy csók… Elengedő –
Adieu!
Folyón le, s rád a tengerár,
Mi vár.
|
|
 Gy.
Kapaszkodunk kopár falán a létnek,
amint forog velünk a földgolyó,
de átkarol finom-puhán a lélek,
mutatja untalan, hogy élni jó. |
|
 Gy.
Krisztusom, én Péter nem leszek!
Intőn a kakas hiába szólal,
én hittel vallak,
és meg nem tagadlak, |
|
 Gy.
Meglehet, hajlongva kelet felé,
Túl okos volt a nomád nép,
Homokot szórtak a bolyha közé,
Szúrós bogánccsal etették. |
|
 Gy.
Állatvilágból fejlődött Ember,
nem teremtette Édenben Isten.
Hosszú folyamat eredménye lett.
Mellső két lábunk felszabadult,
|
|
 Gy.
Te voltál az egyetlen, aki szeretett
S te voltál,
Ki lelkével simogatta a lelkemet. |
|
 Gy.
A finomság lényege hiányzik a háborúból... mondom ki én nagy igazságból.
A fegyvergyáros kosok szerint élvezet a háború... ez az állitásom nagy bú.
A gazdagok háborúból tovább gazdagodnak... helyt adok emberi sajnálatnak! |
|
 Gy.
Sápadt sugárka kúszik az ágra,
csillan a fényben sárga kabátja,
gesztenyefának barna bogyója
hullik a földre, itt van az óra. |
|
 H
Halad a szekér, asszony hajtja a lovakat
Mellette a lánya, ki szomorúan hallgat.
- Hova,hova asszonyom kérdi egy gazda ?-
-"A városban, férjhez adtam a lányom, |
|
 H
„Jobb félni, mint megijedni!” De! Én már utálom a szomszéd háborút félni…
Naponta nyilatkoznak a hozzáértők: ’nem látni a végét’! Pedig ők tudva-értők! |
|
 Gy.
Az őszelő a fák között kereng már,
lehűti napjaink a nyár hevétől,
a fellegek között madársereg száll,
üzent az ösztönük jelezve délről. |
|
 Gy.
Nincs tovább, mert vége az útnak,
és nincs tovább a küszködés,
és nincs tovább a fájdalom.
Csak az élet, csak az öröm, |
|
 Gy.
Nem volt ébren a Mester,
vihar csapott a tóra;
vízzel telt már a csónak,
utasok félelemmel. |
|
 Gy.
Dicsérjétek a nyarat!
Fiúk!.. S én is, nyár, dicsérlek!
Tarka ruhád akadtak,
Kik csodálták, s üdeséged, |
|
 H
Lábujjhegyen lassan lépek,
óvatosan körülnézek.
Észreveszem, ha követnek,
szaporázom lépteimet. |
|
 H
Poétának lenni, mások lelkébe hatoló dolog,
Poéta biz’ másnak ír, míg ez a világ forog. |
|
 Gy.
Habár a Föld ugyan forog tovább is,
de tudd, nem oly sokára nem velünk,
marad talán maroknyi barna jáspis
kihűlt kövén a lét, amint letűnt. |
|
 Gy.
vagy csupán a gyáva szívem remeg?
Úgy vacog rozsdás kosarában,
akár az
őszi szél cibálta sárguló falevelek. |
|
 Gy.
Egy szép nagy gesztenye alatt
A kovács műhelye;
Erős a gazda, termetes,
Inas lapátkeze, |
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
