|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 Gy.
És kik a mérlegen állva a mennybe kerülnek
visszaidézik a tévelyedetteket ismét,
értük imáik emelve a végtelen égnek
nézik az éjben a néhai csillagok estét. |
|
 Gy.
,,Ne menjetek, az nem Magyarország,
Másoknak ítélték vad gőgös urak."
- Dehogy ítélték, bús, bolond ember,
Míg Isten nem szól: - az magyar marad! |
|
 Gy.
Ott várja gyöngysorát, a csodás őszi éj,
csillagok fényporát, hinti ránk a kéj.
Mely halkuló álmában, ezer felé csillan,
így alszik el minden, ember, állat, villan |
|
 Gy.
Lelkem, velem fekve pihenget árva, magányos éjszaka
A bánat melletti üres helyet, ki is tölti egymaga.
Ezt már a Hold is szégyelli, felhők közé dugja a fejét,
De hiába, ha én nem tapasztalom az élet kellemét. |
|
 Gy.
Imádság és átok.
Bíivös szent forrás és méregpohár,
Számos nagy tett
ingája, rugója, motorja, |
|
 Gy.
Múlik az éjszaka, fáklya világlik a hajnali ködben,
harcosok állnak a démoni csendben a várfalon által,
készül alatta a végzetes ostrom a bástyafok ellen,
vajh, ki marad meg e bús nap után, dacolón a halállal? |
|
 Gy.
soha ne engedd el a kezem
csontujjaim hazavárnak
míg lassan elfogyok a rózsatűzben
lehajlik a dél keresztje |
|
 Gy.
Hetvenöt vagyok, régen volt már minden,
De a vágyódásom él, már másom sincsen,
Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs kincsem.
|
|
 Gy.
Valamikor, valamikor
gyönyörű képzelet,
emlék leszek neked
és szomorú körvonalam |
|
 H
A sápadt Hold gyenge fénye
félhomály a sötétségben.
Felhők mögött a csillagok
félelemmel várakoznak. |
|
 H
Urad keblén pihenve meg
Most, lélek, hunyj te le!
Míg lépteink egyeztenek,
Arcodon volt jele. |
|
 Gy.
Hiszen csupáncsak ennyi kell az elhagyottnak,
arasznyi látomás, miben kapaszkodik,
talán csalóka rémregény a szürke holnap,
de vár reá belészeretve hajnalig. |
|
 Gy.
Évek útvesztője, furcsa labirint!
Ariadna fonál benne nem vezet.
Kiút nincs és hát vissza sem lehet. |
|
 Gy.
Oly jó, hogy újra itt vagy, s láthatlak,
erőt adtál, szívembe zártalak!
Ne menj még! Maradj itt, csak egy csöppet,
megmártózom víz partján e csöndben! |
|
 Gy.
Nèmán könnyezem
elfeledett lèlek vagyok az éterben
Felnézek a holdra ès csak emlèkezem.
Mily jó ès szèp volt egy pár èvvel ezelőtt minden. |
|
 Gy.
A múltamból tudom, hogy voltak nekem szép
Színes emlékeim, arra emlékszek, szép
Volt mind féle, de csak a rózsaszínre és kékre emlékszem… szép.
|
|
 H
Vajon szerelmes álmaink mivé foszoltak,
a csókok ízeit mi mételyezte meg,
maradt-e még e bánatos világra holnap
amelyre lelkeink valója megremeg? |
|
 H
Lüktet a reggel, gyurgyalag ébred,
kaptár közelben, lösz falban fészkel.
Ártatlan lelkét fürdeti napfény,
piciny teste pihe-puha, szatén. |
|
 H
Az utca éli hangos létét
A villamos vigan szalad
Egy társzekér dübörgve gördül,
A föld remeg a ház alatt, |
|
 H
Ha elmúlik az eső, és fúj közben a szél,
hamar lesz oly száraz, és hideg ez az éj!
Valahol bús dal szól, de nem hallja már senki,
kietlen pusztaság lett, hol nem járhat már semmi! |
|
 H
Azonosság és különbség
Minden ember egyéni lény,
azonosság és különbség,
a Földön két teljesen azonos ember, |
|
 H
A csend a régi időidbe vezet, előtted... táncol.
Múltadat meg takarja, tán' valami hangszerű fátyol…
Az igaz tűz, időd eleje óta lobogva lángol.
|
|
 Gy.
Tanár Úr egyszer verset írtam, -
Még volt rá mentség: 16 éves voltam.
S mert elfogott valami kemény magyar bánat,
Hogy "magyar vagyok" vadul danoltam.
|
|
 Gy.
Merre találom a boldog időket,
hol van a nagy szerelem tüze már,
vagy vele mind ami volt el is égett,
pernye csupán a nyomán az a nyár? |
|
 Gy.
Ez a nyár nékem lélekbalzsam,
a tavaszt tovaűzte halkan.
Fuvolán szólt egy derűs dallam,
egyszer csak hangja felharsant. |
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
