|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Te csak azért tudsz szeretni,
mert én megmutattam:
Kevésbé szép arcom mellett
a szívemben vaj van. |
|
 M
Adjatok helyet,
Mint elveszett kutyának,
Ki étlen szomjan teng,
Egyedül a világnak. |
|
 M
Gyermekem a Nap sugarát megfogni akarta,
És sírt...mert nem sikerült elérnie...
Megkérdezett : A napot ki gyújtotta meg,
Ki gyújtotta meg a napot...hogy sugara így ragyog ? |
|
 M
Látjátok, annyi szenvedés után most
pihen e hűvös, barna test.
Csak csont és bőr és fájdalom. |
|
 M
Éj. Hótakaró!
Sötétben, mint varázspor.
Hószállingózás. |
|
 M
Habár imád, mi biztos,
Szívembe vájt a kín;
Ma csókja nem volt oly mesés,
Miképp az álmaim... |
|
 M
Énekelni fogom neved,
miképp a völgy énekli a hangoknak visszhangját
és hallgatni fogom lelkednek hangját úgy...
ahogy a homokos part hallgatja a hullámoknak mesés moraját. |
|
 H
Hangtalan fehér szagú csend oson nesztelen,
gyűrt-szavak grafit-kék ege alatt jeltelen,
árnyékaim mögött kuporgok csökönyös testben,
rajzolódik sorsom ceruzája hegyén lesben. |
|
 Gy.
Nézd, végre már hamvas hó esik,
kuvik ámul, meredten lesi.
Gyerekek szaladnak kacajjal,
szánkók száguldanak robajjal. |
|
 Gy.
Tíz ujjam ír ma testeden,
kivételes kegy ez nekem.
Bejárom hetyke halmait,
szerelmet őröl malma itt. |
|
 Gy.
Nem tudom
mit tegyek,
hogy ne fájjon
az emléked. |
|
 M
Sírás-rívás, hangos jajongás… vesznek ködbe,
Rossz ez, mint a döntőben vesztes vívó csörte.
Már alkonyodik, éj közelít, még van élet,
Bármilyen volt is sorsom, enyém ez az élet. |
|
 M
Hogyan látom magam pilláid alatt -nagyságok-,
Szenvedélyek és fájdalmak alszanak el hírtelen,
Mint első mosolya a reggelnek,
Magamat oly tisztának érzem. |
|
 M
Ha el is mentek,
visszavárunk benneteket
Zálogát a szebb jövőnek
ti jelentitek. |
|
 M
S mielőtt kérdeznéd,
Így tüntettük el egy éjjre a holdat. |
|
 M
Lelkem is fázik, úgy vacog.
Nélküled árva lap vagyok,
mely tollvonásra vágyna már,
mint dalra, néma rab madár. |
|
 M
Mint a kő, oly súlyos szó zuhant le
Kebelemre, mely eleven még.
Nem lepett meg, készen álltam erre,
Boldogulok majd valamiképp. |
|
 H
Falu végén kicsi kunyhó,
alig látszik,a sok hótol.
Kéménye kialudt régen,
madár se száll fölében. |
|
 M
Maguk is, szülők lesznek
gyermekeikre, figyelnek.
Hiába is intik, őket!
Ne siess... |
|
 M
Kedvesem! Mindennap ver a víz,
Ha rád gondolok én… nem szájíz.
Gyere-gyere várlak,
Had éljünk a mának. |
|
 V
Gyermekem...ne keress.
Minden rólam fog beszélni méltán.
Miután már nem leszek, ne mond :
Apa,már angyalok szárnyán. |
|
 V
Strephon csókolt tavasszal,
Ősszel meg Robin,
De csókkal sosem illetett,
Csak nézett rám Colin. |
|
 V
Az édes ajkadon fogant szavad
fülembe súgva szívemig hatolt
– belé azóta új szerelmet olt –,
s nem éri tűz a lepkeszárnyamat. |
|
 V
rég
történt
szerelem
emlékké vált, |
|
 V
Fényútra hervadt vörös virág
Vércseppek, hibbant erőszak.
Isten karjai lehullanak.
Málló kereszt- rozsdapor. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 30. szombat,
Rózsa napja van.
Holnap Erika, Bella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
