|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Tudod, kicsim, te vagy ma mindenem,
sok régi búra, bajra ír, vigasz,
e zord világ ezernyi színt terem,
s a tűnt idők meséje mind igaz! |
|
 Gy.
Harmadik nyáron pihensz, csak pihensz,
Pengédre rozsda rakódott,
Álmodj hát te is dolgos nagy időkről
Szívbolondító édes nagy álmot.
|
|
 M
Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba,
És papírra vetni, egy fölséges, verses mondanivalóba…
Meg kellene örvendeztetni a kedves olvasókat,
De, most nem találom a megfelelő gondolatokat. |
|
 Gy.
Mindig rosszul helyezkedtem,
elhittem a felnőtteknek,
amit a fejembe tömtek.
Hittem a mesékben, csodákban, |
|
 Gy.
Fagyos ágon, kicsi veréb,
didereg, ó fázik szegény.
A szárnyacskáját kitárja,
csirip-csirip ezt kiáltja. |
|
 Gy.
Ragyognak a sötétben a gyors villámok,
Ahogyan a gondolataimnak gyorsasága lelkemben suhan,
És a dörgés messziről nyög,
Ahogyan lelkem nyög kétségbeesett szorításban. |
|
 H
Régen volt egy pici tanyánk,
álom volt,vagy valóság tán?
Vagy megcsal már az emlékem,
az egészet csak képzelem? |
|
 H
Amatőr költők
versei feledhetők,
a szerzők szerethetők.
A vers lelki önéletrajz:
|
|
 H
Az élettől, nem kérek sokat,
Csak egy jó „egyéjszakás kalandot”.
Ez? Nem adja meg, olyan, mint egy szűz.
Ahelyett, hogy adna, folyvást csak űz! |
|
 H
Bementem veled tegnap a városba, Drágám
meg is fizettem én e kis kirándulást, drágán,
négy óra alatt vettél, két pár méregdrága cipőt
nem is tettünk egész délután egy perc pihenőt. |
|
 H
Az ifjú állt az égő fedélzeten,
csak ő volt egyedül életben.
Mindenki menekült,
csak őt tartotta a fegyelem. |
|
 H
Fehér bundában szendereg a föld,
ó, mily sejtelmes, békés, nyugodt.
Bélelt dunyha öleli szelíden,
hallod? egyenletesen szuszog. |
|
 H
Ó te szív,
Akarom, hogy érezz,
Akarom, hogy sírj,
Akarom, hogy vérezz. |
|
 H
Nem hallik itt az esti harangszó,
És nincsen gyerek kacagás,
Nem bólongat az eperfa lombja,
És nincsen, nincsen – annyi más. |
|
 H
Szegény szívünk hogyan találkozott?
Ki tartja számon, és kit érdekel?
E szürkeségbe új csodát hozott,
s az új csodának égi fénye kel. |
|
 H
Minden jó ügynek győzni kéne,
De van végítélet; mi végre?
Igazság a fegyverem, de jó!
Csak ez az út nem a haladó. |
|
 H
Nyirkos a levegő,
fagyos a fehér hólepedő.
Zúzmarát kerget a szél,
vacog a tavaszra vágyó tél. |
|
 H
Lelkem száll az idők szárnyán,
századok tanuja vagyok árván.
Időtlen idők óta küzdök az árral,
megpihenhetek-e,idők múltával. |
|
 Gy.
Jaj, úgy kalapál a szívem,
érzed? Tedd reá a kezed!
Eszem szinte elveszítem,
olyan jó itt és most veled! |
|
 Gy.
Árva lányka
Csöppnyi lányka,pisze,bájos.
Nincs otthona,árva már most.
Egy kis kunyhócska kellene |
|
 Gy.
Ha egy üveg bor lenne a létem,
Poharaim tele tölteném,
Mindegyikbe csöppenne könnyem,
S a kortyokat is óva inteném.
|
|
 Gy.
Legyen titkos ölelés: Manyi!
Szerelmes legyen és négykarnyi!
Érezném testedet,
Élvezném lelkedet! |
|
 Gy.
Egész héten még otthon se voltam,
Mindig csak az eke szarvát fogtam :
Rám fér már ez egyszer a pihenés,
A rózsámtól egy szelid ölelés. |
|
 H
Keménykötésű paraszt ember
Térdre csuklik a szent kövön,
Lelkén az élet sok kolonca
Itt szépen, halkan elpihen. |
|
 H
Ha játszadozva zsenge testeden
e mágiával eltelik tanyám,
ott kél a vágy, ahol tapint kezem,
e dombtetőn s e lanka hajlatán. |
|
|
|
Ma 2025. május 15. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Botond, Mózes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
