|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 T
Szívedben oldd fel a napsugarat
S keresd fel vele mindazokat
Akik számítanak |
|
 T
Keresd meg a tótot
Vegyél tõle foltot.
Mit kell befoltozni?
Kérdezi a tótod.
|
|
 T
A fogyó Hold fényét megigézve nézem |
|
 T
A bizalom nagy kincs,
de ha nincs és nincs hit,
gyermeteg mosollyal hittem,
hittem, hogy bátorít.
|
|
 T
Oly észrevétlenül történt.
Amikor már azt hittem, nem vár a jövõ engem,
|
|
 T
Kopogtat az õsz halkan az éjszakákon,
Ott hagyja nyomát a bús gondolatokon. |
|
 T
Ugye tudod azt, hogy mennyire szeretlek.
És érzed, te vagy a fénye az életemnek.
|
|
 T
S végül virág
nõ hamvainkból
majdan, melybõl
rég rothadás
és bûz áradt. |
|
 T
Kilépek az utcára,
Unalomig ismert képek
Mindennek dacára,
Újra szembe jönnek.
|
|
 T
Néha mégis érzem,
Hiába várok szépen,
Lassan, |
|
 T
nézem hullámaid s látom kavicsos medred,
homlokomra kék árnyat kacsintott a telehold. |
|
 Z
Hajdanában, nagyon régen
E parton álltál, búslakodtál, Mihály!
Hogy egyedül vagy senkid sincsen,
|
|
 Z
Elötted állok..
lesütött szemmel,
de nem hallom hangod,
csak nézel némán engem.
|
|
 Z
Leszáll az est, bûvös léptei alatt
meghajolnak mind a sápadt estikék,
utat nyitnak a mályvák, s egy vén paraszt
tûnik elõ szakadt rongyokban; régi kép.
|
|
 Z
Innen a magasból,csodás a táj,
Végre megtalált a boldogság.
Távolodom a Földtõl,
Meleg,fehér fény vesz körül
|
|
 Z
Mikor megjelentél végül
A piac már aludt rég
De, úgy tûnt akkor nékem
Te vagy a virág, a zene, a csillagos ég |
|
 Z
Emléke drága-e gyöngyszemnek,
Õ volt ki mindenkit szeretett!
Idönként Anyám, mint hópihe
vállán megpihentem.
|
|
 C
Vágyakozva kedveskedtem,
Egy csokor virággal,
Mosolygással megköszönted,
Nem törõdve mással.
|
|
 C
Nyári égen az ezernyi csillag,
mint apró szeplõk édes orcán,
|
|
 T
tükörkép a szem
ébredezõ érzékek
sejtelmes álmok
|
|
 T
Abban az idõben mikor minden más lesz
Mikor az emberek igazat mondanak
|
|
 T
Mások szemében látok
múltat, jelent, eljövõt |
|
 H
Ismét elérkeztek az éjszaka nehéz percei,
az esõ bús dallamát zengi.
Szívembe a magány újabb foltot mar,
nem érzem már.
|
|
 H
Ha itt lennél, nem kínozna a múlt,
Akkor látnám az aranykaput,
Mely boldogság felé vezet.
Hiányzol, édes idegen.
|
|
 H
Kunyhójuk elõtt elcsoszogott az este,
az ég lila pírját foltokban lefedte
az egyre sötétedõ távoli felhõnyáj.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
