|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
 H
A csillagok fénye bátor, én vagyok a gyáva,
a vörös pirkadás töri lángszínre íriszem.
Rikolt az ég és kinyílik a szem.
|
|
 H
Most hogy itthon vagyok, hiányzik minden mi ott volt.
Hiányzik a tenger, homok, szél, az esti Hold.
De leginkább az esti séta..
|
|
 H
Merre jársz, s hangod miért nem hallatod,
Virágod, most hol nyílik, s mely kertésznek,
Ki dúdolna néked altató dallamot? |
|
 H
Emlékeim közt tarka délibáb
Így látlak a messzeségen át.
Bolondos álmok kergetõznek még
Miként tavasszal fent a felhõs ég. |
|
 H
Nem az én utam
amin járok.
Kiáltanék, mert
fáj a csend.
|
|
 H
Szeretnék halott lenni,
Érted feláldozni életemet
Szeretnék aztán újra megszületni
Csak téged keresselek
|
|
 H
Van az úgy, hogy menni kell
néha lábad megremeg
van az úgy, hogy tenni kell
mert az érdek, elõre vezet!
|
|
 H
Fekete-fehér szív,
Fekete-fehér lélek,
Fekete-fehér a kés,
Mi szúr szívbe.
|
|
 H
Ó, tûnt derûk arája, íme még
Itt ülsz, fonod keresztbe lábaid:
Formázva titkok égi címerét,
Bölcsen tagadni szíved árnyait.
|
|
 H
mire letisztul az ész
és jól érzed
magad, |
|
 H
Fordul az évszak, a nyár véget ért,
a gesztenye, koppanva földet ér.
Bár a nap mosolyog a felhõk között,
de köd lebeg a tavak, vizek fölött.
|
|
 T
bizonygatni, mennyire megfelelsz,
foggal-körömmel megérteni,
s értékelni, mennyire jó ez neked...
|
|
 T
Újra pirosbetûs nap lett,
Ünnep a Pünkösdhétfõ. |
|
Megszületsz, és nézed az eget...
Hajzuhatag lóg zsenge arcodba,
S bársonyos keblekbõl mohón
Kortyolod a meleg anyatejet. |
|
 H
Mire egyensúlyba kerül létünk,
Addigra már sokan nem is élünk. |
|
Olyan nagyon fáradt vagyok.
Most is a te neved suttogom.
C |
|
a tüzet érzed, ahogy éjsötét
rémed rádszegezi parázsló tekintetét.
|
|
Tényleg ott repülnek.
Õk,kik úgy örülnek.
Mintha, védve áldnak téged.
Bár, szívják a véred.
|
|
Pókháló-finomságú
is lehet a kapcsolat,
érheti szél, verheti esõ,
a háló el nem szakad. |
|
Minden pillanatba vannak
Gondolatok mik szaladnak.
Vágyak, álmok mivel szállok,
Megismerem a világot.
|
|
Ereklyék -
ez a sok kincs mind az enyém,
meséket mondanak el,
filmet vetítenek elém
C |
|
Álom és ébrenlét határán járok,
A tudatom tudja, hogy fent vagyok.
C |
|
 H
Jó volna, ha csak felhívhatnálak néha,
És vígaszt nyújtanának a szép szavak.
Jó volna nem elfeledni örökre a múltat,
S elmondani végre: úgy hiányzol, drága!
|
|
 H
De majd egyszer, ha a mi idõnk lejár,
Nem lesz számunkra rémísztõ a halál,
Mert tudjuk, hogy vár ránk valaki,
Kinek ölelésre nyílnak a karjai.
|
|
H
Virág nyílik, nem akármilyen.
Megláttam, s elönti szívem.
Míly érzés, kedvesem,
Elõtted, térdepelve esdeklem. |
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
