|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Tudom, b?nös vagyok, mert mindenki b?nös,
Egyszer majd száraz porként repít el a szél,
H |
|
Jaj csak el ne szúrjam csak el ne rontsam!
Hisz eleddig súlyos átok ült rajtam.
H |
|
Kisírt szemekkel ülök a szobában,
Ülök némán és gondolkozom:
H |
|
Már nem látom.
Már nem akarom látni.
H |
|
Látod, már nem sírok érted soha,
Látod, nem visz lábam a téves útra.
H |
|
Itt vagy nekem s én neked,
ígéred ez mindig így lesz s én bízom benned vakon.
H |
|
úrn?i mivoltját kijárta,
csak a pénz volt miért kívánta...
H |
|
Haza, kinek e szó mit jelent?
Nekem a születés, a lét, a megnyugvás!
H |
|
Mert már nem megy, minden er?m elfogyott,
A gyötr? kínlódás mély sebeket okozott.
H |
|
s szivárvány mosolyát, pajkosan
szemükbe veti.
H |
|
Tetteim átkos kínjain
Szózatok halkan zengenek.
H |
|
Látom a szemet, ahogy elnéz mellettem.
Nem értem mivé lett a világ
H |
|
Légy Szent-Grálom, öröklétem Istene,
Légy nékem, halhatatlanság f?zete!
H |
|
Talán, valamikor, valaki eljön értem.
Akkor begyógyulnak szívem sebei.
H |
|
Elégek élve a Pokol hamujában,
Kiszabadult lelkem megmarad magában,
H |
|
Mondd, mit ér a madárdal, ha nem hallgatod velem?
A dallam csak elszáll, hiába int felé kezem...
H |
|
A szék pedig egyedül, síró szobájának mesél,
a tavaszról, mikor színt csókol a levél,
H |
|
fa olyan bizony, mint a barátság,
Er?s, nagyra növ? kiváltság!
H |
|
 T
Lüktet a lelkem, testem remeg. Elbúcsúzom. |
|
 T
Itt hagytál újra.
Sötétszürke alkony lett megint,
|
|
 T
Egyedül fekszem az ágyamban, |
|
 T
Borulj csak az ágyra
én játszom majd veled
|
|
 T
Egy anyaméhben fejl?dtek,
Egy anya szülte ?ket!
|
|
lobbanó gyertya emléked hozza,
lángjával ölel a múlt
V |
|
Gyere pille tarka lepke
Szállj ide a kebelemre!
V
|
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
