|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Felettem nap sem süt le mostanság,
Már, így nem látok, jelenben kék eget.
|
|
S én az asszonyod lettem azon a
Megálmodott éjszakán. |
|
Most érzem er?sen, igazából,
Mennyire tudok fájni a hiányodtól!
|
|
Gyengéden csókolnám könnyeid
És mégis , szó nélkul elmegyek. |
|
Várom a percet, mikor láthatlak,
Hiszen én már nagyon akarlak. |
|
reccsen a padlóm, mindig egyedül.
Az ablak alatt az éj súg, hegedü. |
|
Sok beszéd,
Szavak száza szerteszét. |
|
emlékeim a földön szanaszét,
itt hagyom ?ket végleg nemsokára. |
|
hagyom öleljen szorosan egy álom,
míg a lélegzetem fojtom vissza... |
|
Miért a búcsú mely mindig szomorú?
Kell-e a sír és rá a koszorú? |
|
Tudom, mit érez, ? tagadja,
De tekintete beszél. |
|
Újra kél a szerelmünk szelleme,
Kezemmel kereslek kedvesen. |
|
Tudod, én valamikor angyal voltam.
Volt pihés szárnyam és glóriám, |
|
Késik még a virradat,
De örök sötét nem marad! |
|
Honnan ered vérem, e Hont foglalva Hét Vezér, 896' egén;
Ily Szép helyre, s els? Királyunk igaz szava, semmit sem ér?
|
|
Behunyt szemmel, újra látlak.
Te szép és kedves köszöntelek |
|
Ha erre jársz a lomb alatt
Hol zúgó kispatak sírja gondom, |
|
Hol van már a
lucullusi-vacsora?
|
|
Elfojtott sóhajok, egy
kérd? tekintet elkísér
|
|
Holdat kezd el rajzolni az éj,
Karcsú ecsetét sápadtságba mártja,
|
|
Sötét szárnyak árny rebben.
Rothadó lehellet van a fellegekben. |
|
Vajon létezik-e még
a mai világban igaz szerelem? |
|
Mint örök magányra ítélt vulkánból a vágy.
Letépni az álarcot, s a rabruhát! |
|
Ha eltelik húsz év,
Egy régi szenvedély életre kél. |
|
Kecses testes, forró véred,
Tudom hogy fogad rám fened.
|
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
