|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
hagyom öleljen szorosan egy álom,
míg a lélegzetem fojtom vissza... |
|
Miért a búcsú mely mindig szomorú?
Kell-e a sír és rá a koszorú? |
|
Tudom, mit érez, ? tagadja,
De tekintete beszél. |
|
Újra kél a szerelmünk szelleme,
Kezemmel kereslek kedvesen. |
|
Tudod, én valamikor angyal voltam.
Volt pihés szárnyam és glóriám, |
|
Késik még a virradat,
De örök sötét nem marad! |
|
Honnan ered vérem, e Hont foglalva Hét Vezér, 896' egén;
Ily Szép helyre, s els? Királyunk igaz szava, semmit sem ér?
|
|
Behunyt szemmel, újra látlak.
Te szép és kedves köszöntelek |
|
Ha erre jársz a lomb alatt
Hol zúgó kispatak sírja gondom, |
|
Hol van már a
lucullusi-vacsora?
|
|
Elfojtott sóhajok, egy
kérd? tekintet elkísér
|
|
Holdat kezd el rajzolni az éj,
Karcsú ecsetét sápadtságba mártja,
|
|
Sötét szárnyak árny rebben.
Rothadó lehellet van a fellegekben. |
|
Vajon létezik-e még
a mai világban igaz szerelem? |
|
Mint örök magányra ítélt vulkánból a vágy.
Letépni az álarcot, s a rabruhát! |
|
Ha eltelik húsz év,
Egy régi szenvedély életre kél. |
|
Kecses testes, forró véred,
Tudom hogy fogad rám fened.
|
|
Dobd félre mindent és adj, magadból
egy morzsát nekem. |
|
Látom, mikor gyermekünk kis keze feléd nyúl
és mosolygó szemekkel rád figyel, |
|
Hittem az egészet, hogy ez csak Álom,
S hittem az ébredést, mikor jön el már? |
|
Vér íz? csók, akár egy fojtó kötél,
Rabságban tart, de szabadságot remél,
|
|
Már nem bírom, hogy így élek,
Hogy fájdalom közt remélek. |
|
Látod Kedvesem...Szeretlek,
s tudom, a Te szíved is értem |
|
Óriási telehold úszott az égen
Folyékony ezüstöt öntve a fákra
Igazi tündérkerté varázsolva a tájat.
|
|
Szeretnék az angyalod lenni,
mindig óvni, s védni! |
|
|
|
Ma 2026. május 05. kedd,
Györgyi napja van.
Holnap Ivett, Frida napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
