|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Szavak, mint apró gyöngykavicsok
Elébed gurulnak utadon |
|
Menj tovább, ? mást szeret
-Rabja vagyok már nem lehet |
|
Csak ülsz velem szemben,
nem hallod amit mondok, |
|
Rólam is beszélnek majd, hogy
Vége: már csak voltam.
|
|
Hiányzol minden percben,
Rossz, hogy nem vagy itt velem
|
|
KÉRHETNÉM AZ ID?T,
HOGY ÁLLJON MEG EGY PERCRE,
|
|
Mélyre néztem önmagamba
Nem fértem |
|
Kérdezd meg bátran, hogy ki vagyok,
ezek után találd ki, ha tudod. |
|
Változni kell, muszáj,
Már nem térnek vissza a tegnapok... |
|
Vad szelek tépázta hullámzó táj,
csíp?s ostorként csattanva fáj
|
|
Néha túlságosan h?vös,
néha kicsit z?rös. |
|
Hangulatom, fásult bohóc,
Festett mosollyal, fülig.
|
|
Zaklatott lelkem
Vérrel írt szavak
Meg nem nyugszom soha
|
|
Ki köztünk éltél, s haltál b?neinkért,
Ki véred adtad b?nbocsánatért,
|
|
Leszállt az éj,
Vér hívja a vért.
Teljesedjék a jóslat,
|
|
Írógépe s?r?n kopog,
Rezsón pedig tea rotyog. |
|
Összekulcsolva, összefonódva
játszik a képzelet |
|
Körötted lebeg? arctalan nevek -
én félek t?lük, mert ismeretlenek. |
|
Sírhantján egy rózsa nyílt,
Melynek fekete szirmait vér díszíti. |
|
TÉTOVÁN BALLAG FELÉM AZ ÉJ,
CSAK SUTTOGOK HALKAN, HOGY TÖBBÉ NE FÉLJ |
|
Fekete árny szalad a ház falán:
Az egy eltévedt sötét lélek talán |
|
Csendben,
méltósággal
nyílik utoljára
az ajtó.
|
|
Megsebzett egy pillanat,
szívemben örök nyoma maradt. |
|
Üvölteni szeretnék, kiadni bánatom
ki kiáltani, mi bennem él, és fáj nagyon.
|
|
Még kis gyermek voltam,
Figyeltem szavad. |
|
|
|
Ma 2025. június 25. szerda,
Vilmos napja van.
Holnap János, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
