|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 Gy.
Rájöttem, hogy írás közben mi is az állandó, apró kattogás!
Életvonatommal a sin összeillesztéseken zakatolás…
Az étkezőkocsiban sem vagyok nyugodt, itt tovább is írnom kell,
De az állandó kattogás magába szív, monotonságba visz el. |
|
 Gy.
Ma még ezernyi zöldelő levél
lebegve táncol át a nyáron,
susogva ringató mesét regél,
de ím, amott az őszi álom |
|
 Gy.
Tündöklő sugarak játszanak az égen,
kacéran, vidáman csak a mának élnek.
Végtelen színben, ezernyi aromával,
békésen paroláznak Föld vagyonával. |
|
 Gy.
Eladnátok hazánkat,
s akik reánk vadásznak,
kiűznének honunkból –
nem megyünk el magunktól! |
|
 Gy.
Megint eljōtt a bús legėny, az ősz.
(Kisėrtėk hullott, sárga levelek)
S ahogy elėrte szőke Tisza táját,
Ledobta elnyűtt, rėgi kōdsubáját |
|
 Gy.
Egy kis csonttal ül a buldog,
Láncra kötve ő.
Kicsi tacsi odaoson,
Homlokán redő. |
|
 Gy.
Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba,
Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba.
Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba.
|
|
 Gy.
Fonta haját puha szél, beletűzve virágokat is szórt,
arca a tó vize tétova tükreiben lebegett rám,
tétova alkonya révetegen, remegőn neki bókolt,
mint sietett ez a nyár teli zsákkal az ősznek a hátán. |
|
 Gy.
Újra nyár van, júliusi varázs,
lassan felgyúl a hajnali zsarát.
Nap sugara oly lágyan simogat,
mint sziklát a tenger, úgy finoman. |
|
 Gy.
Ha valaki azt hinné még
hogy a finom kelme
oda fenn a lényeg
hát téved |
|
 Gy.
Hol ragyog mély tavak tükre,
S bennük pisztráng szunnyad, szürke,
Hol folyó fut, s rét ciripel,
Közös az út ott Billy-vel. |
|
 Gy.
A frontokon meg csak dúl az öldöklés, megállás nincs, napi ezer fő pedig nem kevés…
Ráadásul az otthonokban családok hullanak… szerencsétlenek hová bújjanak?
Fölséges film a háború, micsoda horror! Nem szeretem, hiába színes… nem color. |
|
 Gy.
Május vasárnap
szál mezei virággal
rád emlékezem. |
|
 Gy.
Ha nem lehet kilógni már a sorból,
hajunk kopaszra nyírja majd a kény,
előbb-utóbb a lelkeinkbe srófol
a rút sötét, ha már nem ér a fény. |
|
 Gy.
Könyörgünk! Nézz ránk, hisz az nem lehet,
hogy síró szóval pusztába kiáltsunk!
Sok volt a vétkünk - nagy büszkeségünk.
felhőkig járt az álmodásunk – |
|
 Gy.
Az élet –az enyém- hegyormok halmazából áll,
A következő mindig föntről jól szól rám… másszál!
Az élet –az enyém- hegyormok halmazából áll. |
|
 H
A jó öreg Grimes, ím, halott,
Nem látjuk újra már;
Egy hosszú, gyászos slafrokot
Hordott, mely gombra zár. |
|
 Gy.
Ha már eladtad önmagad,
e vonzalom le nem tagad,
kezed zokogva moshatod,
az akkor is ragadni fog, |
|
Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
Fénylő csillagokra.
align='left'> Gy- |
|
 Gy.
Talán túl sokat merengsz, képzelegsz,
tekinteted a távolba réved.
Felhőkön suhansz, álmok közt lebegsz,
ébredj! Az élet gyorsan ér véget. |
|
 Gy.
Az életem nem azonos, még egy egylovas -meleg-téli- hószánnal sem.
Az életem nem azonos, még egy kétlovas -földesúri- hószánnal sem.
Az életem nem azonos, háromlovas -szibériai- trojkával sem. |
|
 Gy.
Gyolcsfehér fátyla a bodzavirágnak,
úgy vakít kinn, mint télen a hó,
száz kicsi csillag dísze a tájnak,
körbe a légben illatok járnak, |
|
 Gy.
Elsuhantam felhők szárnyán,
sebesen, mint a gondolat.
Itthon hagytam, úgyse bánnám,
a gidres-gödrös gondomat. - |
|
 Gy.
A mámorán kacagva kósza felhő
mosolyg a kékes égen úszva által,
idilli kép, nem is marad teendő,
csupán lebegni éden illatával. |
|
 Gy.
Mit rejt a kétes jövendő?
Mért borúlt a láthatár?
A lelkek mély aggodalma
Szertelen viharra vár? |
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
