|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A város vízben alszik, a nehéz páratartalomban.
Talán ezeken a falakon át alszik ő,
Vasházak téglaházakban...
És a nehéz kapuk bezárulnak.
|
|
 Gy.
A szikrában a kezdet úgy ég mint lelkemben a tűz,
Ám hiába is lángolok, fényem önmagamba űz,
Belülről nem éget el mi nélkülem nem éghet el,
Néma ember szíve mindig bús magányban énekel,
|
|
 Gy.
Emlékkönyvem bő tartalommal töltöttem,
kulcsos könyvemben szép szavakba öntöttem.
Ha majd egyszer rám telepszik a vén magány,
átlapozom, s békével várom a kaszást.
|
|
 Gy.
hogyha Keletről Nyugatra törtek.
Első csapását minden ökölnek
ő védte ki. S magát ölette, vágta
ezer esztendőn ezeregy csatában. |
|
 Gy.
Maradt-e még maroknyi árva lélek,
ki nem csupán a szólamokra ülve
segíti nemzetét emelni, félek,
nem annyi, hogy nyomán jövőnk derülne? |
|
 Gy.
Néha úgy nézem ,mint furcsa mozit
Mint ha nem is az én életem volna
S bár hangos a film, a szó néma
Fekete-fehér álmot tolmácsolna |
|
 Gy.
Minden múlik világban,
De talán szeretet velem lesz…
Szeretet fényben. |
|
 Gy.
Létezem,
de mégsem.
Elpárolgok a kékségben,
ez itt az amnézia világa, |
|
 H
Üzennek értem a messze távlatok...
szállani szeretnék, mégsem szállhatok
Sok titkot rejt a feltáratlan messzeség,
amit kiaknáz majd a jövő nemzedék.
|
|
 Gy.
Édesanyám, már este van,
piros golyó a Nap.
Elfáradt játékaiban
parányi kisfiad.
|
|
 Gy.
A gyorsuló idő peregve múlik egyre,
hogy elröpült e lángoló, rövidke nyár,
fehér süveg került amott a barna hegyre,
lenéz a tájra még, amint a télre vár. |
|
 Gy.
Fodraid lágyan partot mosnak,
olykor féktelen, vad táncot ropnak.
Csillámló tükröd egy káprázat,
béke járja át a porcikánkat.
|
|
 Gy.
Lelki egyetértés és élvezet,
boldogság, szeretet,
Szépnek látni, hallgatni,
soha meg nem unni, meg nem csalni, |
|
 H
Napkelte, -nyugta, hogy hívjalak én?
Aggódom olykor napom reggelén,
S hajnala pírját óvakodom érni,
Mert fuvolája félszt sejtet zenélni |
|
 H
Horgonyt vethetne sorsomban már egy kicsi jó is,
Ördög leszólt a falról, kén’ ahhoz egy hajó is…
Horgonyt vethetne sorsomban már egy kicsi jó is… |
|
 H
Ti madárkák a légben,
dalolva elszálltok
köszöntsétek a drága,
szeretett hazám ott! |
|
 H
Ha majd a háborúnak itt a vége,
virágokat szedünk a harcmezőn,
a lelkeinkben ott meleng a béke,
az Úr lenéz reánk kibékülőn. |
|
 H
Most milyen lángvörös a mező,
lázas, szenvedélyre éhező,
bársonyos, szinte tüzel, perzsel,
míg búgó szellő felhőt nyergel! |
|
 H
A tollamnak örök a harca a papírral… mint szuronynak sok hasfallal!
Bemártom a tollam és rettegek… a tinta le csöppenhet, pacát ne ejtegetek.
Udvari diófánk alatt hosszan elücsörgők… jó gondolatsoromon tépelődők. |
|
 Gy.
Torokon tobzódik csapzott kedvem
fekete májusa haló tavaszoknak,
Rothadó szirmok fanyar illatából
öröktemetések tömjénszaga száll... |
|
 Gy.
Csillagos éjen ért az ábránd,
északi hegyünk büszke szirtjén.
Ezt a sok lopott boldog percet
te is láttad szemem íriszén? |
|
 Gy.
Olümposzán az isteneknek
gerinchajolva járulunk eléd,
(amint te képzeled) de jobb lesz
ha gőgödet hamar felejtenéd. |
|
 Gy.
Jön az éj,
és szívem jő hozzád,
keblemben
nem érzi jól magát. |
|
 Gy.
Hiányzol,
ahogyan a nyakamhoz érsz
az a pillanat, ami itt deremed még
az emlekek fakuló szín-foszlánya |
|
 Gy.
Nem érti, amit a Mester beszél:
újjászületni? mi fán terem?...
Bénázik vakon az értelem;
tapasztalással szűnik e rejtély.
|
|
|
|
Ma 2025. április 06. vasárnap,
Vilmos, Bíborka, Vilmos napja van.
Holnap Herman napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
