|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Rózsa szólt a cselédlánynak:
Örökre a szívembe zárlak,
hogy engem a melledre raksz
's vele mély hódolatot adsz.
|
|
 V
Rózsák, ti pompázók,
Balzsammal szolgálók!
Lebegni könnyedek,
Eleven rejtekek, |
|
 V
A hőség bőségében szenvedünk,
árnyékba, vízbe menekülünk.
A víz elapad,
a fát kivágják, lombja nem marad. |
|
 M
Aztán Őt figyeltem, ahogy ujjaival fényhálót sző,
és megörül az égen megjelenő szivárványnak,
amire egyszer csak, hopp, felült,
és hintázni kezdett rajta. |
|
 V
…Remegve, szívdobogva hallom
Az erdő mélységes neszét
És Önt nem is aggasztja vajon
Ez édes suttogó beszéd?
|
|
 V
Apa nélkül eltört az életem,
Anyám is okozta a végzetem.
Aztán minden csak gyorsan tovább romlott,
Ördög, mindenbe beleokoskodott… |
|
 V
Vagyok, de minek,
Hogy örüljek én a semminek,
Ha minden van, mégis nincs,
Ilyenkor is elménk a kincs?
|
|
 M
Megannyi szeretet, vágy és puha paplan,
elrejtezett egyszer, az egekben, a hóban.
Tisztaság költözött a bűntől mentes létbe,
a mennyei akarat , öltözött fehérbe. |
|
 M
Támaszom voltál,
Jóra tanítottál,
Házamba boldogságot hoztál,
Soha meg nem bántottál. |
|
 V
Egy orkán üvölt szívemben,
Napról napra erősebben,
Feltámadt a szél is bennem,
Tomboló vad vihar lettem,
|
|
 V
Gyakran kimentem a városból, messze a
szabadba, ledőltem egy fa alá gondolataimba.
Képzeletem messze szállt egy birodalomba,
hol mindenkinek egyformán van adagolva. |
|
 V
Gyenge esti légben
Csillagok fényében
Erkély hűvösében
Hallgatunk éppen |
|
 V
Mire családos, felnőtt fia lettem,
Apám lett a legnagyobb ellenségem… |
|
 V
A szenvedésnek
van pozitív szerepe,
haláltól nem félsz.
|
|
 V
Kereshet színt ügyeskedő ecset,
áldott szavak mondhatnak éneket
meleg zenét zenghetnek hangszerek,
onthat virágot rét, mező, berek; |
|
 M
Nekem az mindegy, mi fán is terem,
Ha létem teljesen erénytelen,
Számos hibámat mind elismerem,
Nem vagyok eleve reménytelen, |
|
 M
Az isten, minden éned leghatalmasabbika,
Minek legyőzéséhez nem elég ezer bika,
Az ki istenné válik és alattvalóit öli,
Az ember ezen három, Freud így üdvözi. |
|
 V
A csend ült a szoba ajtaján,
varázsolt merészet, könnyeim ablakán.
Záporozott minden, tekintet, és fény,
drága kicsi csillag, egy halkuló kis remény.
|
|
 V
A béke szelíd galambja
kipusztuló fajta,
ragadozó sasok lesnek
áldozataikra. |
|
 V
Az éltető világ lágy neszébe
terpeszkedőn ábrándos köd vegyül,
mint fény a Nappal, s az éj az éjben
a létezés csak meddőn szétterül. |
|
 V
Volt egy lányka, kicsit butácska,
Ám, dolgozott a piros lámpa.
Sűrűn nyitott ajtót. |
|
 V
Tüzes ritmusok, épp jókor,
Kánikula kezdetekor!
Csupa virág, Tavasz ünnep,
Töltsd be szívünket, lelkünket! |
|
 V
Rózsák, ti ragyogók,
balzsamot adózók,
csapkodók, szállongók,
titkon buzgólkodók, |
|
 V
Ugorj, állj fel, rohanj utánam,
Nem állok meg, míg boldogot nem láttam,
Dobd le láncodat, vesd le magad az égbe,
Merülj alá csillagok ezredébe. |
|
 V
Lelked olyan nyughatatlan,
mint esőben a vad szél, halkan;
Kitárja a menny kapuját,
felhők gyűlnek, álmokon át. |
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
